Ötvenhatom, ötvenhatod, ötvenhatunk

2023. október 23. 06:13

Ma is rengeteg hiányérzettel viseltetik sok ember 1989-90-nel kapcsolatban, akárhová pártoljon is politikailag.

2023. október 23. 06:13
Szőcs László
Szőcs László
Magyar Nemzet

„Ma harmincnégy éve lett öngyilkos Imre Katalin. Nem az azóta elfeledett irodalmár személye az érdekes, és az alábbiakban sem valamiféle méltatása következik. Hanem a jelenség figyelemre méltó: egy hithű kommunista, aki egyébként a Kádár-rendszerrel sem békélt meg, önkezével vet véget az életének, mert nem bírja elviselni, hogy hazánk államformájának megnevezéséből kikerül a nép szó. Nem fogadja el az addigi hivatalos ideológia végét, azt, hogy elkerülhetetlen a rendszervált(oztat)ás. Szűrös Mátyás ideiglenes államfő aznap, 1989. október 23-án kiáltja ki – a rosszmájúak szerint suttogja el – a harmadik magyar köztársaságot.

A Kádár-rendszerben nevelkedett, akkor már fiatal felnőttként – aki már politikailag az 1989. novemberi négyigenes népszavazás előkészületeinek lázában égett – szinte véletlenül, egy azóta közszereplővé lett évfolyamtársam biztatására sodródtam a parlament előtt egybegyűlt tömegbe. Imre aznapi öngyilkossága utólag visszavetítve azért is emlékezetes, mert sokan egyáltalán nem éreztük ezeket az időket akkora törésnek, mint amekkora például 1945 lehetett az azt átélők számára. Erre talán az állam élén Straub F. Brunót aznap váltó Szűrös Mátyás, valamint a változatlanul hivatalban maradt kormányfő, Németh Miklós személye is garancia volt. Pár hónappal később robbant ki a Dunagate-botrány (az ellenzéket továbbra is titkosszolgálati módszerekkel figyelték meg), majd megtartották az első szabad parlamenti választásokat. 

Nyilvánvalóvá vált, hogy az ország belpolitikai, gazdasági berendezkedése, külpolitikai orientációja hosszú időre megváltozik, de idővel az is világos lett, hogy az Antall-kormány minden igyekezete dacára megbonthatatlannak tűnő elitek uralják az országot a privatizáció haszonélvezőiként, valamint a kulturális és médiavilág bebetonozott korifeusaiként. A posztkommunista utódpárt az 1994-es választásokon – ahogy a labdarúgásban mondják – győzelemre váltotta a mezőnyfölényét. Egyetemünkön nem volt észrevehetetlen a változás, de azért észbontó mértékű sem: levették a dialektikus logika és a tudományos szocializmus tanszékek tábláit, és vissza-, vagy egyáltalán beengedtek olyan oktatókat, akiket korábban nem, így aztán csatlakozhattak a tanszékekre a valamikori rákosista professzorokhoz. (Utóbbiak egyike Rákosi elvtárs tolmácsa volt. Így kerültem egy kézfogás távolságra Rákositól és kettőre Sztálintól...) 

Ma is rengeteg hiányérzettel viseltetik sok ember 1989-90-nel kapcsolatban, akárhová pártoljon is politikailag. Van, aki a posztkommunista hatalomátmentést, van, aki az ügynökelszámoltatást, van, aki a szociális egyensúly súlyos megbomlását, felépített egzisztenciák összeomlását és a makkos cipős, lila öltönyös újkapitalista parvenük hirtelen felemelkedését kifogásolta, kifogásolja. Vagy mindezeket együtt.”

Ezt is ajánljuk a témában

Nyitókép: Fortepan/Nagy Gyula

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 1 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Akitlosz
2023. október 23. 21:06
Az ötvenhatom éppen 3 136-szor több, mit az ötvenhatod.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!