Csontsűrűséget méret, cetlire írja a bevásárolni valót

Milyen volt böszmesége... Milyen volt böszmesége, nem tudom már, De október haván e barbár eszemben jár. Saját sortüzét nézvén, mint részeg gúnár, Lelkében minden találatra szólt egy fanfár. Milyen volt böszmesége nem tudom már, De ha látom e kajlán vigyorgó szerzetet, Szívem sajog, sajnálom e mulya nemzetet, Miért hagyja még öt, miért oly palimadár? Milyen volt böszmesége nem tudom már, De ha arra gondolok, hogy ez a bösz lator, - Ha népem, ne adja Isten, lenne oly botor -, Repetázna, várna ránk a sors, a bús, a sivár.

Meg kell tanulnunk ezeket az ócska gyurcsányista árulókat úgy istenigazából megvetni és a megvetésünket ki is mutatni. Ezek nem riválisok, semmiben nem versenytársak, ezek semmirekellö demagóg ellenzéki propagandisták, a magyarok ellenségei, a budapesti lumpen-elit salakja. Nem több. Nincs rájuk szükség, árulók egytöl-egyig. Azt az Orbánt szapulják, aki egy ország gondját-baját, sorsát cipeli a vállán, és ezt minden aljas támadásaik ellenére is ragyogóan csinálja. Akinek még oxigénpalackkal sem tudnák megmászni az elhasznált házipapucsát. Ócska komcsik, a legocsmányabb fajtából. Aki Gyurcsánnyal egy követ fúj, az rendes ember nem lehet. De lehet, hogy ez éppen fordítva van, lehet, hogy Gyurcsány azért lett a magyarok veszte, mert egy olyan ocsmány galeribe keveredett fiatalabb korában, mint amilyenek ezek a tuskók.

Apró nagyi milyen sűrűn látogatja az unokáit?

"az egekben mért távolság változatlan marad" Ez nagyon nem illik a szövegkörnyezetbe, lírai semmitmondás ékes példája. "Nem érdekli nagyon az Idősek Világnapja. Engem is inkább ő érdekel." S aztán a magasságból vissza a nem közösségi gondolathoz. Jellemző gyurcsányi attitűd. Még a sajátjairól egyes szám harmadik személyben beszél. Ez bizony nagy jellembeli hiányosság.