Arról, ami természetes

„Aztán amikor nem kapunk levegőt, kiderül, hogy amit magától értetődőnek vettünk, az mekkora kincs, és csak ezután kezdjük el igazán értékelni. Ez a helyzet a magától értetődő dolgokkal.

Így tekintünk a biztonságra, a békére, a nyugalomra, és arra a képességünkre, hogy ezekre alapozva tervezzük a jövőt.  

Ez magától értetődő, nem?

Hát nem.

Akkor szerencse dolga – jön a következő megfejtés. Szerencsések vagyunk, hogy nálunk béke van, biztonságban élhetünk, erre alapozva mérlegeljük saját és gyerekeink jövőjét. Konkrétabban és aktuálisabban fogalmazva: nálunk nincs háború, nincsenek terrorista támadások, nem ürítenek ki repteret bombafenyegetés miatt, nem késelnek meg szurkolókat találomra, nem gyújtják fel a várost a terrort támogatva.

Szerencse.

Csakhogy ez nem a szerencse dolga. A maguktól értetődő dolgok ugyanis nincsenek maguktól. Tenni kell értük és adott esetben konfliktust kell vállalni, hogy aztán úgy érezzük, ezek aztán számunkra tényleg magától értetődőek.

Konkrétabban és aktuálisabban fogalmazva, először is ki kellett mondani az igazságot, hogy egyértelmű összefüggés van az illegális migráció és a terrorista merényletek között, aztán ellent kellett állni a willkommenskulturnak, a kvótának, a kötelező szétosztásnak, a nyomásgyakorlásnak, a jogosan nekünk járó pénz visszatartásának és így tovább.”

Nyitókép: STEPHAN AGOSTINI / AFP