A megtámadott Izrael, zsidó testvéreink mellett állunk, köztük a 300.000 magyar származású izraeli mellett

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi magyarok, az USA-t mindig is a szabad emberek országának, a kockázatvállalás és együttműködés hazájának tekintettük. 1956 jó alkalmat ad arra, hogy együtt ünnepeljünk, ugyanakkor elgondolkodjunk a ma előttünk álló kihívásokról.

És micsoda évünk van! Az öröm és büszkeség éve!

200 éve született Petőfi Sándor, a szabadság költője, aki a magyar szabadságért harcolt a Habsburgok és az oroszok ellen, és végül az oroszok ölték meg 1849-ben.

200 éve született Madách Imre, Az ember tragédiája szerzője. Ezt a művet választotta a The Economist 2009-ben az emberi fejlődést legjobban leíró műnek. Madách drámája olyan alkotásokat előzött meg, mint Goethe Faustja, Dante Isteni színjátéka és Milton Elveszett paradicsom című műve.

És idén ünnepeljük Neumann János születésének 120. évfordulóját is, aki Budapesten született, Budapesten tanult és nagyszerű amerikai lett.

Micsoda év!

A múlt héten két magyar kapott Nobel-díjat. A fizikai Nobel-díjat Krausz Ferencnek, az élettudományit pedig Karikó Katalinnak ítélték oda, utóbbit a Covid elleni vakcina alapját képező mRNS-formuláért. Karikó Katalin milliók és milliók életét mentette meg. Magyarországon tanult, kutatott, majd a Pennsylvaniai Egyetemen dolgozott. Van tehát mit ünnepelnünk.

De 2023 a fájdalom és bánat éve is.

Folytatódik az ukrajnai háború, az orosz agresszió. És a napokban terroristák borzalmas támadást indítottak Izrael ellen.

Mi, magyarok osztozunk az ukránok és izraeliek fájdalmában és a keserűségében.

Ukrajnában 150 ezer fős magyar kisebbség él. Apák, fiúk, férjek harcolnak a fronton az orosz agresszió ellen. Magyar életeket veszítünk el.

A megtámadott Izrael, zsidó testvéreink mellett állunk, köztük a 300.000 magyar származású izraeli mellett.

Amikor azt mondjuk, hogy kiállunk az agresszió és a terrorizmus áldozatai mellett, akkor nem csak együttérzünk a bajban lévőkkel, hanem aktívan segítséget is nyújtunk. A 10 milliós Magyarország több mint 1 millió ukrán menekültet fogadott, sokan nálunk is maradtak. Történelmünk legnagyobb humanitárius segélyprogramját hajtjuk végre az ukrajnaiak megsegítésére. És támogatjuk Ukrajna szuverenitását és területi integritását a nemzetközi rend részeként.

Teljes mértékben támogatjuk Izrael önvédelemhez való jogát és az állampolgárai biztonságának helyreállítását célzó intézkedéseket.

Magyarországon soha nem fogunk engedélyt adni Hamász- vagy terrorizmuspárti tüntetésekre. Soha. És nem engedünk a zéró toleranciából az antiszemitizmussal szemben. Ezért van, hogy Budapest, ahol Európa harmadik legnagyobb zsidó közössége él, a legbiztonságosabb város Európában zsidó barátaink számára.

Többről van szó, mint szolidaritásról és együttérzésről. A szuverén nemzetek igazságos és rendezett nemzetközi rendszere melletti kiállásunk egyszerre erkölcsi kötelesség és gyakorlati nemzeti érdek Magyarország számára.

Jól ismerjük a történelmet, hiszen 1100 éve a világ egyik legviharosabb helyén, a Kárpát-medence térségében élünk. Sok küzdelem nyomán azt tanultuk, hogy az életmódunk, kultúránk megőrzéséhez a béke, az együttműködés, a kompromisszumok, és a konfliktusok elkerülése a legjobb út.

De amint 1956 is példázza, ha megtámadják az értékeinket, akkor visszavágunk. Visszavágunk, hogy megőrizzük egyéni és alkotmányos szabadságunkat! Mert mi békében akarunk együtt élni és dolgozni szomszédainkkal és a távolabbi nemzetekkel.

Pusztán az a tény, hogy a magyar nemzet 1100 év után is létezik, azt bizonyítja, hogy túlélői, nem pedig áldozatai vagyunk a történelemnek.

Joseph Nye a '80-as években úgy érvelt, hogy az országokat három dolog különbözteti meg: az egyik a gazdasági erő, a második a katonai erő, a harmadik pedig a kulturális erő, vagy más néven a „soft power”.

Nos, elég valószínűtlen, hogy Magyarország katonai vagy gazdasági szuperhatalommá váljon. De a szélesen értelmezett kultúrában messze számarányunkon felül teljesítünk, gondoljunk csak a művészetek, a tudomány, a sport világára, vagy a családpolitikára.

És igen, mi a nyugati civilizációnk értékeit is képviseljük, a zsidó-keresztény-római örökséget, ami a magyar kultúra szerves része.

Hiszünk Istenben, a családban, és a hazában, továbbá őrizzük az egyéni és alkotmányos szabadságunkat. Ezek alkotják a magyar szellemi jelenséget és lelki örökséget, amit nagyra becsülünk, és amit nem akarunk feladni, és amit soha nem is fogunk megtagadni. Ezek vagyunk mi, magyarok. Ha ezek közül bármelyiket feladjuk, ami marad, az már nem mi leszünk. Ez a mi elkötelezettségünk és hozzájárulásunk a világhoz.

Most pedig hadd térjek vissza az 1956-os forradalomra és szabadságharcra.

A szabadság és a szuverenitás, ez volt a tét 1956-ban, 67 évvel ezelőtt. Hadd osszak meg Önökkel néhány tényt. 1956-ban a magyarok fellázadtak a zsarnokság és a kommunista uralom ellen. Egy olyan hatalom, a Szovjetunió ellen, amelynek pusztán a fegyveres erőinek létszáma meghaladta Magyarország teljes lakosságának számát. Őrület, nem igaz?

És a megtorlás borzalmas volt. 229 embert kivégeztek, 20 ezer embert bebörtönöztek, 13 ezer embert kitelepítettek. És 200.000 embernek el kellett elhagynia az országot. El kellett menekülniük. Amerikai méretekben ez azt jelentené, hogy egy esemény nyomán a 330 millió amerikaiból hétmillió kénytelen lenne elhagyni az országot. 7 millió! 17 millióan pedig közvetlenül vagy közvetve üldöztetés áldozatai lennének.

Az 1956-os forradalom és a szabadságharc az egész világra hatással volt.

John F. Kennedy szenátor 1957. október 23-án, a magyar szabadságharcosok kitüntetésekor a következőket mondta: „Október 23-a az a nap, amely örökre beíródik a szabad emberek és a szabad nemzetek történelmébe – a bátorság, az öntudat és a diadal napja. Amióta csak nemzetek léteznek, nincs még egy nap, amely meggyőzőbben mutatta volna meg, elnyomottak és elnyomók számára egyaránt, az önkényuralom végső és elkerülhetetlen hiábavalóságát. Nincs még egy nap, amely világosabban rávilágított volna az ember örök és olthatatlan szabadságvágyára, bármilyenek is legyenek a siker esélyei, bármilyen áldozatot is kell hoznia.

1956 a politikusok mellett nagy hatást gyakorolt minden gondolkodó emberre. Hadd idézzek egy másik nagyszerű amerikait, Hannah Arendtet. A következőket írta 1958-ban: „a forradalom mozgatórugója nem pusztán az anyagi nyomorúság miatti elégedetlenség volt, hanem kizárólag a szabadság visszaszerzése és az igazság helyreállítása. Lázadás volt a rájuk erőltetett idegen, mesterséges normák ellen, azért hogy legyen tér egyszerűen szabadnak és igazán magyarnak lenni. történésze, teret teremtve annak. Ez végső megerősítése annak, hogy az emberi természet megváltoztathatatlan, hogy a nihilizmus hiábavaló, mert az ember fejében és szívében, bármiféle tanítás vagy indoktrináció hiányában is ott él a vágy a szabadságra és az igazságra.

Ebben a szellemben kell emlékezünk az 1956-os hősökre és áldozatokra! És ez a feladata a szabadságszerető embereknek és nemzeteknek, amerikaiaknak és magyaroknak: megőrizni hazánk alkotmányos és polgárai egyéni szabadságát.

Isten áldja az Amerikai Egyesült Államokat, és Isten áldja Magyarországot!

Elhangzott a washingtoni magyar nagykövetség ünnepi megemlékezésén, október 20-án.

Nyitókép: Facebook