Szuverenitást nekem is!

„Nem tudom, önök hogy vannak vele, nekem a szívem csücske a szuverenitás. Az országé is, az enyém is. Ebben rokonlelkek vagyunk a miniszterelnök úrral. Bár ő mintha picit összekeverné a kettőt: hajlamos azt érteni az ország szuverenitásán, hogy ő azt csinál, amit akar.

A lényeg, hogy a szuverenitás, az kell. Nem is értem, mit háborognak egyesek a szuverenitási törvénycsomag miatt. Pedig még azt sem tudják, mi lesz benne. De valahogy nem bíznak Semjénben, aki az ilyen javaslatokat éjszaka, lábujjhegyen becsempészi a Parlamentbe. Eddig mindig volt egy minisztertársa, mint a szintén éjszakai műszakban dolgozó Mikulásnak a krampusz, aki vele együtt jegyezte a törvényt. Sokáig Palkovics, aztán Varga Judit, de ezek már mind kidőltek, rosszul bírták az éjszakázást. Meg a blamát. Így aztán nem tudom, ki lesz most Semjén partnere, bár Kocsis Máté nagyon kepeszkedik. Az esztergomi frakcióülés után odadörrent: »Mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy aki külföldön dollárért árulja a saját hazáját, azért itthon felelnie kell a törvény előtt.«

Velem, kérem, nagyon ki van szúrva. Amikor én aktív politikus voltam, még nem volt dollárbaloldal. Vagy nekem nem szóltak róla. Luxusbaloldal, az már volt, hallottam a jobboldaltól, de azt a sok Fidesz-jacht óta valahogy nem emlegetik. Pedig ha a régi filmben volt Dollárpapa, akkor én meg lehettem volna Dollármama. Csak csurrant-cseppent volna nekem is valami. Mindegy, ez a vonat elment. (Akkor még jártak a vonatok.) A dollárjaimmal együtt. A mostani dollárcivilek, dollárpolitikusok, dollárújságírók (nem értem, euróban már nem is jó nekik a haza ára?!) viszont számíthatnak a megtorlásra. A miniszterelnök megmondta hétfőn a Parlamentben, hogy nem tűrhetjük. Mindig van valami, amit nem tűrhetünk, (különösen gazdasági bajok idején), most éppen azt, hogy a szuverenitásunk csorbát szenvedjen: »Magyarország nem engedheti, hogy bárki korlátozza a függetlenségét és szuverenitását.«

Csak csapjanak le mindenkire, aki korlátozná a miniszterelnök úr és kormánya szuverenitását. Teljes függetlenségüket, az ország érdekeitől is. Viszont cserébe én is kérem a saját szuverenitási törvényemet. Én is nagyon unom már, hogy a szuverenitásomba folyton beleharapnak. Tiltsák meg végre, hogy valaki korlátozza szuverén döntésemet arról, milyen családmodellben szeretnék élni, vagy milyen elvekből – és nem feltétlenül a valláserkölcsből – vezetem le az erkölcsi normáimat, ha azok nem sértik a közérdeket. Garantálják világnézeti és politikai szuverenitásomat, és azt is, hogy ezek nevében cselekedhessek.”

Nyitókép: FICSOR MARTON