Az erre az írásra érkezett rengeteg hozzászólás is jelzi, hogy valóban van még mit tisztáznunk a magyar közelmúlt eseményeivel és – ilyen vagy olyan előjellel –, de mindenképpen meghatározó történelmi személyiségeivel kapcsolatban. És biztosan nem úgy, mint ahogyan azt a Budapesten élő olasz–magyar nemzetiségű történész, Stefano Bottoni tette, a hivatásától igencsak idegenül egyoldalú és az alaptémától elég messzire került hozzászólásában, amelyben azt vizionálta, „lesz még november 4-e ünnepi megemlékezés az orosz nagykövetségnél, ahol hazafias beszédek hangzanak el a Nyugat által felültetett fasiszta rendbontókról a pesti utcán”.
Régi vita
A Horthy család kriptáját még az 1920-as években építették a kenderesi temetőben; itt összesen húsz sírhely található. Horthy Miklós, felesége és fia földi maradványai a temetés előtti éjszaka érkeztek Portugáliából Magyarországra. A gyászszertartáson, amely szombatra esett, közel ötvenezren jelentek meg, köztük az Antall-kormányból Boross Péter, Für Lajos, Surján László, Balsai István, az akkor már súlyos beteg Antall Józsefet családtagjai képviselték.
Özvegy Horthy Istvánné köszönetet mondott mindazoknak, akik tettek azért, hogy apósa és anyósa végre hazatérhettek. Fia, ifjabb Horthy István beszédében egyebek között kijelentette,
hogy a néhai kormányzó nem volt antiszemita, még célzást sem hallott tőle, ami társadalmi vagy faji előítéletre utalt volna.
Majd arról beszélt, tudván, hogy nagyapja mennyire szerette Magyarországot, nagyon fontosnak tartja, „hogy a mai nap ne teremtsen válaszfalat a magyarok közt, hanem a régi sebeket gyógyítsa. Ezért szeretném, hogy mi, akik ma itt vagyunk, forduljunk azon honfitársaink felé, akik ma nincsenek itt, mert nagyapám történelmi szerepét eltérően ítélik meg.”
A kormányzó újratemetése nemcsak a társadalmat és a történészeket osztotta meg, hanem a politikusokat is. Jánosi György szocialista képviselő ez ügyben való interpellációjára Antall József úgy felelt, Horthy Miklós újratemetése a család részéről merült fel, fel sem vetődött, hogy állami szertartásként kezeljék. Ahogyan a rehabilitációja kérdése sem volt napirenden, hiszen a volt kormányzót semmilyen bíróság nem ítélte el. Horthy Miklós történeti megítélése – tette hozzá Antall József – nem a politika, hanem a történettudomány feladata.
Nyitókép: MTI/Bugány János, fotók: Facebook