Nagy Ervin Gesztinél borította a bilit, de a tartalma végül a saját fejére hullott

„Felhévizy Félix a harmincegyedik érettségi találkozójára készül. Igaz, hogy csak a jövő héten lesz az összejövetel, de már most minden gondolata a találkozó körül forog. Még új öltönyt is vásárolt magának erre az alkalomra, elvégre immár húsz éve nem látta egykori osztálytársait. Tavaly lett volna az igazi összehozni a találkozót, hiszen az kerek évforduló volt, de sajnos többen nem értek volna rá az előre megadott időpontokban, de ami késik, nem múlik, idén végre összejön a régi csapat egy jó kis nosztalgiázásra. Félix éppen a frissen vásárolt öltönyét próbálta fel, amikor csengettek az ajtón. A hírlapíró az új öltönyében és papucsban ment ajtót nyitni. Meglepetésére a régen látott Reinfrank néni állt az ajtóban kezében egy kis fazék töltött káposztával, amit Felhévizy gyorsan be is menekített a konyhába, nehogy valami oknál fogva Reinfrank néni véletlenül visszavigye az ínycsiklandó illatokat árasztó ételt. Természetesen erről szó sem volt, azonban a ház hírmondója szokásához híven belekezdett a mondókájába:

– Drága Félix, olyan régen láttam, ezért bátorkodtam hozni egy kis szabolcsi töltött káposztát tudom, hogy az a kedvence. Képzelje, megnéztem a tévében a Geszti új műsorát. Az a nagyszájú, bongyorhajú libsi színész volt a vendég. Tudja a Nagy Ervin, aki mindig, minden fórumon szidja, pocskondiázza a kormányt és Orbán Viktort. Na, itt is panaszkodott, méghozzá nem is akárhogy. Felhozta Gesztinek, hogy a még 2022-ben megjelent Szia, Életem! című film főszerepét szerinte azért nem ő kapta meg, »mert kinyitotta a száját«. 

Erre Geszti elmesélt egy történetet, idézem szó szerint a telefonomba elmentettem a szöveget: »Az történt, hogy elkészült egy forgatókönyv, amit megszavaztak Andy Vajna korában, hogy legyen belőle film. Utána azonban változtak a szelek és a pozíciók, és az új pozícióba kerülő vezetés úgy döntött, hogy te nem játszhatod el főszerepet, a filmnek megszavazott pénz birtokában sem. Az elé a választás elé állítottak minket, hogy akkor most vagy a Nagy Ervint választjuk, vagy nem lesz film. Ott vakargattuk az állunkat, hisz volt egy stábunk, tehetséges rendezőink és forgatókönyvírónk, akik két-három éve dolgoztak ezen a filmen. És akkor meg kellett hoznunk egy döntést, hogy akkor engedjük el az Ervint, mert mi mást tehetnénk. Ezt fájt kimondani most is, mert rosszul esik szembenézni azzal, hogy ebben van egy kis gyávaság is.«” 

Nyitókép: Képernyőkép/YouTube