Kössünk egy alkut

„Kössünk egy alkut.

Aki szerint az úgy jó, továbbá eredményes és tartalmas, hogy politizálás címén válogatott és egyre vadabb szitkokat szórnak a miniszterelnök fejére, valamint tetszik neki, hogy nevetségesnek tűnő, de eléggé banális helyzetben fotózzák le Orbánt, amit azután belterjes társaságokban lehet kitárgyalni, hogy »jaj, de béna, nyöhöhö«, azután meg a tárgyilagos elemzés azt jelenti számára, hogy csak a legsötétebb jelzőkkel lehet illetni a közállapotokat és minden minutumban a teljes összeomlást vizionálni, illetőleg még valóságos tevékenységnek tartja és ünnepli, amikor az aktuális két lábon járó személyiség- és szerepzavar tereptárgyakat helyez át köztereken, és rekedtre ordítja magát, ezen kívül még azt is hiszi, hogy a nyerő stratégia az alibiellenzék sejtjeinek számait papíron összeadogatni és ordibálva követelni, hogy most (mindig most, örök most) ezzel kell foglalkozni, nem mással, szóval az rajongjon mindezekért – van rá egymillió hely, és volt rá 13 év, és ahogy elnézem, lesz is még rá idő elég –, csak engem hagyjon békén.

Jó?”

Nyitókép: képernyőmentés