Hétfőn reggel aztán váratlanul megérkezett a viszontválasz, egy újabb Népszava-jegyzet formájában, aminek címe sokat elárul: Ma minima culpa. Azaz: Én legkisebb vétkem. Vagy valami hasonló...
Ebben
Farkasházy Tivadar kissé zavaros okfejtésbe kezd, aminek kezdetén megköveti a szervezőket, illetve Ujhelyi Istvánt.
„Augusztus közepén kaptam tőlük egy meghívótervezetet, csak egy másik e-mail címről, így most nem találtam, mivel azóta egy másik címről érkezett két rövid üzenete, s azt beütve nem mutatta. Azzal kezdődik, ha van öt percem, gyorsan küldjem vissza, ami nehéz körülményeimre utal.
Tény, hogy három név szerepel az alján, köztük az enyém, egy nehezen átlátható grafika sarkában egy apró buborékban, amit nem vettem észre,
mivel fel se tételeztem, amiről addig szó sem volt, hogy meghívóként szerepelek egy olyan eseményre, amelyre százakat várnak, s nem tudom, hogy ott mi fog történni. Ha észreveszem, azonnal kérem a nevem mellőzését, hogy ne tőlem kérdezzék, ki miért volt ott, ki meg miért nem. Ez mindig három hónapos munkám volt, most meg aláírok egy biankót? Ezért csak átfutottam, hogy a két régi szárszói adat stimmeljen, a többi az ő dolguk, égető szükség van az ilyen találkozókra, de nélkülem, s ez nem az, amibe tizenötször belevágtam, hanem a SzázSzó. Méghozzá egy remek irodalmi helyszínen, mivel Krúdy Gyula, Szép Ernő, Bródy Sándor is a Szigeten élt sokáig” – fejtegeti Teddy.
Farkasházynak tehát továbbra sincs esze ágában sem elmenni a SzázSzóra!
Mint fogalmaz, a neki küldött tervezetben nem szerepelt, hogy újrakezdjük a szárszói találkozót, amit mindenki kapott.
Nem kezdem újra se velük, se nélkülük.
Mentségem nincs, magyarázat annyi, hogy 18 hónapja nem aludtam egyszerre egy óránál többet, ne találgassanak, lenne pénzem altatóra. Ugyanazzal fejezem be, mint a megrökönyödést kiváltót, adja az ég, hogy jól sikerüljön. Nekem mostanában nincs szerencsém az égiekkel” – jegyzi meg a Hócipő egykori főszerkesztője.