Nem álomvilág, de nagyon is élhető ökotudatosság. Avagy miért éri meg a városi kényelmet feladva egy tanyára költözni?
Dávid öt évvel ezelőtt úgy döntött, kivonul a városból, és vesz egy tanyát. Nem sokkal később csatlakozott hozzá Anna, és immár új helyszínen megalapították a Remény Farmot, ami már nem az elszigetelődésről szól. Regeneratív gazdálkodással foglalkoznak, és példájuk sokakat inspirált arra, hogy lépéseket tegyenek az önellátás irányába. Elképesztően népszerűek a közösségi médiában is, kisvideók formájában mutatják be, hogy milyen előnyei és kihívásai vannak ennek a létformának.
Juhász Anna Máriával és Goldmann Dáviddal Tusványoson ültünk le beszélgetni arról, hogy milyen érzés volt belevágni egy teljesen ismeretlen utazásba, és milyen küzdelmekkel jár egy természetes ökoszisztémába illeszkedő gazdaság megteremtése, ahol már
több ezer csirke, ötven szarvasmarha, pár tucat kacsa és liba, illetve macskák és kutyák is élnek.
Lassan öt éve annak, hogy a civilizációból való kivonulás mellett döntöttetek. Visszatekintve erre, megérte?
Anna: Én semmi másra nem cserélném el már ezt az életformát, tehát mondhatjuk, hogy nekem százszázalékosan megérte. Nem nevezném azonban a civilizációból való kivonulásnak: fél órára vagyunk Egertől, két órára Budapesttől. Ha bármikor városi hangulatom van, elég csak felülnöm egy buszra.
Dávid: Az első farmot tényleg a kiszakadás szándékával vettem, ehhez csatlakozott Anna is. A második helyszín kiválasztásánál, ahol jelenleg is élünk, és amit Remény Farmnak nevezünk, már más szempontok domináltak. Olyan helyet kerestünk, ahol tudunk legeltető gazdálkodást folytatni, ahol a tájba tudjuk illeszteni a tevékenységünket. Eger közelsége pozitívum, szeretjük a várost, és értékesítési oldalról sokat jelent, hogy hetente egyszer be tudunk utazni. Nekem egyébként elég is ennyi interakció az urbánus élettel.
Anna: Bár talán mindketten introveráltabbak vagyunk az átlagnál, kettőnk közül nekem van több igényem a szociális interakcióra, így havonta néhányszor ellátogatok a városba.
Szóval a városi környezettől való elszakadás nem jelentett visszalépést?
Anna: Nem érzem visszalépésnek, inkább
azt érzékelem, hogy milyen új lehetőségek nyíltak meg előttünk, hogy mennyi értéket kapunk és teremthetünk.
Természetesen mindemögött nagy munka áll, az életmódunk sok feladással is jár, de összességében megéri.
Dávid: Kiépítettük azt az infrastruktúrát, ami kényelmessé teszi a tanyasi életet. Természetesen mindenre nem lehet felkészülni, jelenleg például alacsony a víznyomás, így ha a marhák isznak, akkor mi nem jutunk vízhez, vagyis ez az életforma néha kemény kompromisszumokkal jár.
Anna: Tegyük hozzá, azért az önellátás jóval kisebb a kiszolgáltatottságot jelent...
Dávid: ...de nagyobb a felelősséget is, viszont valóban a magunk urai vagyunk.
Mit üzen a Remény Farm azoknak, akik nem akarnak kivonulni a városból, ám mégis vágynak a természetközeli életmódra?
Dávid: A visszajelzések alapján már a jelenlétünkkel inspirálunk másokat, hogy bele merjenek vágni ebbe az életformába.
Anna: Kicsiben is el lehet kezdeni. Importfűszer helyett néhány növény az ablakpárkányon, kertes ház esetén néhány gyümölcsfa. Aztán hamar kiderül, hogy elfér ott pár tyúk is, amik megeszik a konyhai hulladékot, szolgáltatnak pár tojást, és egyébként végtelenül jó műsort csapnak. Nekünk nincs tévénk, ám a jószágokon hihetetlenül jól lehet szórakozni.
Dávid: Ne felejtsük el azért, hogy
minden ökoszisztéma térben helyezkedik el.
A tanya előnye a várossal szemben, hogy itt van tér, és létre lehet hozni egy olyan gazdaságot, ami beleilleszkedik a tájba. A természetközeli gazdálkodás teljes megtapasztaláshoz kivonulásra van szükség. Vannak persze alternatívák, közösségi kertek, tetőkertek, városi kertészkedés, azonban a vidéki lét végtelen tágasságát semmi sem pótolhatja.
Általában kifejezetten pozitív reakciókat kaptok a közösségi médiában, ám érkeztek olyan kritikák, amik az állatok megölését rótták fel Nektek.
Dávid: Valóban többször felvetik nekünk, miért nem természetes halált halnak a haszonálatok a farmon. A természetben azonban az egyik állat megeszi a másikat, vagy éhen hal, esteleg betegségben pusztul el.
Anna: Az „ágyban párnák közt” koncepciója a természetben egyszerűen nem létezik, az embereknél is ritkán.
Dávid: Társadalmunk a halál eltávolítására törekszik, miközben az elmúlás szerves része az életnek. Ha e felfogásban gazdálkodunk, a fenntarthatóságot, az élet körforgását szolgáljuk. Nő a biodiverzitás, nő a zöld terület.
Nem az élet ellentéte a halál, hanem a megújulás része.
Anna: Az anyatermészet nem csak őrző, védő, ápoló feladatot lát el, a természetben is minden véget ér egyszer, hogy utána újjászülessen.
Dávid: Az állattartást be lehet illeszteni ebbe a koncepcióba, a legelő állatok olyan területeket hasznosítanak, amiket egyébként bajosan lehetne. A legelő és a legeltetett állatok között évmilliók alatt szoros kapcsolat alakult ki. A mi dimbes-dombos területünk a legelő állatoknak tökéletes, évről évre tapasztaljuk is a fauna és a flóra gazdagodását. Rovarok, virágok, madarak színesítik növekvő számban a területet. Megjelentek például a fecskék, kezdetben molnár-, majd füstfecskék is. Ma már nyolcvan-száz család látogatja a farmunkat. Pedig csupán visszahoztuk az ökológiai rendszerbe a legelő jószágokat.
Inspirálóan hangzik a történetetek, ám az anyagiakra is térjünk ki. Egzisztenciálisan mennyire tartható fenn ez az életmód?
Dávid: Ha ez ember egy kis önfenntartásra törekszik, elkezdheti néhány fűszernövénnyel...
Anna: ...majd elindulsz a lejtőn, jönnek a tyúkok, marhák.
Dávid: Komolyra fordítva a szót, meg lehet csinálni anyagi szempontból is fenntarthatóan, miközben olyan ételeket ehetsz, amikről a városban nem is álmodtál volna. Asztalodon bármikor ott vannak a legfrissebb zöldségek és gyümölcsök. Természetesen nem szabad álomvilágba ringatnod magad, komoly tervezést igényel egy ilyen gazdaság elindítása. Nem csupán anyagi szempontból, hanem önismeretileg is.
Meg kell vizsgálni magunkat, hogyan reagálnánk a kihívásokra,
a városi komfortról való lemondásra. Nem mindenkinek való ez az egész.
Mit lehetne tenni, hogy a fiatalabbak ökotudatos személetben nőjenek fel? Tiktok-videók alapján könnyű lelkesedni, de követőitek látják-e a teljes képet?
Anna: Bár nem vagyok oktatási szakértő, de sok fiatallal találkozunk, akik elmondják, hogy a mi hatásunkra változtattak az életmódjukon. Például kiharcoltak szüleiktől két tyúkot maguknak, mert megszerettettük velük az állatokat. Ez a belső, bennük megszülető motiváció a legértékesebb. A kulcs talán, hogy felelősségteljesen, a nehézségeket is megmutatva, lassanként rányissuk a szemüket eme életmód gazdagságára.
Dávid: Ráadásul aki kívülről érkezik, nem foglalkozott a mezőgazdasággal, az üres lap, amit a saját tapasztalatai tölthetnek meg. Ilyenkor az ember mindent megkérdőjelez, újragondol, hiszen nincsenek berögzült szokások. Tud és mer újítani, és ez lehet a fejlődés alapja. Nem szabad félni elkezdni, a tudás jön a tapasztalatokkal.
A 2015 óta minősített biogazdaság, ahol a szántóföldi növénytermesztéstől a gyümölcsösökig minden a természet ritmusára hangolódik. A Csoroszlya Farmon termesztett ősgabonákból frissen őrölt liszt és kiváló minőségű késztermék kerül a vásárlók asztalára.
Megértettem, hogy nekem nem szabad semmiféle kapcsolatot ápolnom azzal a világgal, ami úgy működik, hogy rámutat valamire és azt mondja, ez az enyém. Győrffy Ákos írása.
Az erdőn akkor történhet az emberrel valami lényeges, ha felveszi a tempóját. Erről szól lényegében Végh Attila A belső őserdő című könyve.
Rossz családi háttér, gyermekkori traumák, introvertált, antiszociális természet, istenhit, miszticizmus – a ma divatos ideológiák alapján Isaac Newtonnak esélye sem lehetett volna a sikerre, ő azonban megváltoztatta a világot.
Másodfokú készültséget rendeltek el a Maroson és a Tisza alsó szakaszán a Parajdi sóbányából származó szennyezés miatt
Itt nem személyi kultusz épül, csak a lengedező gabonamező varázsolta el a magyarok gondját-baját vállain cipelőket.
„Világossá tettük, hogy a Mol álláspontja nem változott” – szögezték le.
Gyönyörűen csavart a bal felső sarokba!
