Inspirálóan hangzik a történetetek, ám az anyagiakra is térjünk ki. Egzisztenciálisan mennyire tartható fenn ez az életmód?
Dávid: Ha ez ember egy kis önfenntartásra törekszik, elkezdheti néhány fűszernövénnyel...
Anna: ...majd elindulsz a lejtőn, jönnek a tyúkok, marhák.
Dávid: Komolyra fordítva a szót, meg lehet csinálni anyagi szempontból is fenntarthatóan, miközben olyan ételeket ehetsz, amikről a városban nem is álmodtál volna. Asztalodon bármikor ott vannak a legfrissebb zöldségek és gyümölcsök. Természetesen nem szabad álomvilágba ringatnod magad, komoly tervezést igényel egy ilyen gazdaság elindítása. Nem csupán anyagi szempontból, hanem önismeretileg is.
Meg kell vizsgálni magunkat, hogyan reagálnánk a kihívásokra,
a városi komfortról való lemondásra. Nem mindenkinek való ez az egész.
Mit lehetne tenni, hogy a fiatalabbak ökotudatos személetben nőjenek fel? Tiktok-videók alapján könnyű lelkesedni, de követőitek látják-e a teljes képet?
Anna: Bár nem vagyok oktatási szakértő, de sok fiatallal találkozunk, akik elmondják, hogy a mi hatásunkra változtattak az életmódjukon. Például kiharcoltak szüleiktől két tyúkot maguknak, mert megszerettettük velük az állatokat. Ez a belső, bennük megszülető motiváció a legértékesebb. A kulcs talán, hogy felelősségteljesen, a nehézségeket is megmutatva, lassanként rányissuk a szemüket eme életmód gazdagságára.
Dávid: Ráadásul aki kívülről érkezik, nem foglalkozott a mezőgazdasággal, az üres lap, amit a saját tapasztalatai tölthetnek meg. Ilyenkor az ember mindent megkérdőjelez, újragondol, hiszen nincsenek berögzült szokások. Tud és mer újítani, és ez lehet a fejlődés alapja. Nem szabad félni elkezdni, a tudás jön a tapasztalatokkal.