Vegyük elő a három évvel ezelőtti újságokat

„Akkor egy kis visszatekintő, abból az alkalomból, hogy nyilatkozott ma Bálint gazda özvegye, és elmondta, hogy férje nem kovidban halt meg, hanem daganatos volt.

Vegyük elő a három évvel ezelőtti újságokat. Volt, amelyik minden hezitálás nélkül tudta, hogy koronavírusban halt meg a majdnem 101 éves kertészmérnök, más csak azt emelte ki a címében, hogy koronavírusos volt a legutóbbi teszt szerint. Magyarországon akkor éppen nem volt járvány, március óta az áldozatok száma nem érte el még a hatszázat, az aznapi kimutatott aktív fertőzötteké az ezret.

Ennek ellenére mit érezhetett az az idős olvasó, akihez eljutott a hír, vagy az, akinek idős rokona volt? Nyilván pánikot, és nyilván ez a pánik nem volt izolálható, hozzájárult, hogy ne tudjon helyreállni a hétköznapi élet. Azok az öregek, akik gond nélkül átvészelhették volna a járványt, főként, ha nem azt hallgatják folyamatosan, hogy mit tegyenek, hogy ne kapják el a halálos kórt, hanem mit csináljanak, ha megfertőződnek (például ne erőltessék a tüdejüket semmilyen módon), élvezhették tovább a bezártság okozta depressziót, a félelem okozta szorongást, családjuk hirtelen támadt egzisztenciális gondja miatti aggodalmakat, és természetesen az elmaradt kezelések, az akadozó járóbetegellátás miatt nyavalyákat.

Vélhetően nem egy, nem két embernél, akik normális ellátás mellett, ha öregesen is, de vígan élhettek volna, az elmaradt kezelések, a lelki bajok megtették a hatásukat. Kórházba kerültek, ahol már nem tudtak rajtuk segíteni, de legalább kórházi fertőzésként elkapták a vírust. 

A lapok pedig megírhatták, hogy újabb áldozatok vannak, rettegjen és vigyázzon mindenki, aki mást mond nagymamagyilkos, alufóliasisak. Fogalmuk sem volt, és a mai napig sincs, hogy mit tettek – mindezt a tudás és felelősség nevében. Ma pedig ők írnak a háborúról, az inflációról, a nemzetközi politikáról – ugyanolyan tudatlan fölényességgel.”

***

A nyitókép illusztráció. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd