Mondtam, hogy ki vagyok, erre elsírta magát

„(...) Hát, a Havasnénak nem apróság, merthogy egész éjjel hányt, úgyhogy reggeli helyett mentem a patikába. Már léptem volna ki, amikor egy korombeli férfi a vállamra tette a kezét, és mosolyogva azt mondta, hogy »Szia!« Mondtam, hogy »Szia!« Megkérdezte, hogy mi járatban, hát mondtam, recepteket váltottam ki.  

»Na és hogy vagy? 

- Hát, tudod, a térdem meg a derekam.

-Micsoda? 

- A térded meg a derekad?

- Boldi, legutóbb azt mondtad, hogy rákod van.«

Mondtam, hogy szerintem kever valakivel, de nem hagyta magát és azt mondta, hogy »Ugyan, Boldizsár, én tényleg örülök, hogy meggyógyultál!«  Erre nem tudtam mit mondani, ő nézett, egyszer csak a fejéhez kapott, hogy »Te Jézus, Mária, te tényleg nem a Boldizsár vagy!  Na, mondjad már, kire hasonlítasz!«  Mondtam, hogy ki vagyok, erre elsírta magát, hogy ne haragudjak, most már megismer. Adtam neki egy papírzsebkendőt, aztán a kocsi felé menet azon gondolkodtam, hogy a múltkor Gézának hívtak. A Havasné egyébként jobban van.”

Nyitókép: Képernyőkép