Téma volt ugyancsak a nyugati országok által, Kijevnek nyújtott fegyvertámogatások is. Lánczi Tamás szerint ezek arra épp elegek, hogy „a háborút elhúzzák, de ezzel a háborút nem lehet megnyerni.
Ha a nyugat nem ad fegyvert, akkor a háborúnak vége” – hangsúlyozta.
Majd azzal folytatta, hogy „bár vannak, akik állítják, hogy az ukrán nemzet most születik, igazából most pusztul. A tavaszról nyárba húzódó offenzíva óriási emberveszteséggel járt. Az oroszoknak ezzel szemben még vannak tartalékaik.”
Bartha ugyanakkor azt kérdezte, meghatározhatjuk-e, hogy az ukránok milyen feltételekkel üljenek le tárgyalni az oroszokkal. „Egyáltalán mi az a pont, amiben kiegyezhetnek egymással. Aki leül az politikailag halálra ítélte magát. Ukrajna nem fogadna el semmilyen terület veszteséget” – fogalmazott le a kül- és biztonságpolitikai szakértő.
Erre Lánczi úgy reagált, „úgy teszünk, mintha Ukrajna erőforrásai kimeríthetetlenek lennének, de eljön majd az az idő, amikor nem lesz katona, aki odaállna a frontra. Magyarország jó párszor nézett szembe túlerővel történelme során, s a magyarok értik, hogy egy országnak van lakossága és területe. Ha a területed nem tudod megvédeni, véded a lakosságod, mert a terület így vagy úgy akár visszaszerezhető, de a halott ember nem támasztható fel.”