Írjunk át mindent, mert nem érthető

„Messze jártam, távoli vidékeken, vadak s nyugalmak között, így csak most olvastam az interjút, melyet a 24.hu készített Nádasdy Ádámmal. Fontosak ezek az interjúk, mert közelebb visznek a kor szétrohadásának epicentrumához, amelynek neve: neoliberalizmus – s minden, ami ezzel együtt jár.

Megtudjuk, hogy Nádasdy Ádám a »férjével most Londonban él«, és ez is olyan jó. Olyan megnyugtató. Az benne a megnyugtató, hogy az interjúkészítő és a nyilatkozó szándéka szerint ezt csak úgy elmondják és leírják, jelezve, ez magától értetődő és természetes. De minden normális ember fennakad és megütközik ezen, a tényen s a szóhasználaton. Majd a megütközés, fennakadás után akarattalanul is belegondol egy pillanatra az egészbe, s mivel normális családból érkezett, van anya- és apaképe, éppen ezért óhatatlanul is elképzeli Ádám bácsit mint feleséget, s ez egyszerre végtelenül groteszk és nevetséges, valamint enyhén undorító is. Ez így természetes. 

Hogy mennyire az, éppen a 444.hu portál bizonyította be, még sok évvel ezelőtt, amikor közzétettek egy anyagot, amelyben homoszexuális férfiak és lányok szerepeltek. Az volt a lényeg, hogy homokos férfiaknak meg kellett érinteniük egy női mellet, illetve leszbikus nőknek egy hímtagot. S eközben legyőzhetetlen viszolygást és undort éreztek. Az anyag szándéka szerint azt igazolta, miszerint a homoszexuálisoknak undorító az, ami a heteroszexuálisoknak magától értetődő és izgató. Ám az anyag – nyilván szándékolatlanul – mindennek az ellenkezőjét is igazolta, miszerint a normális heteroszexuálisoknak ugyanolyan undorító és viszolyogtató elképzelni azt, amit a homokosok tesznek egymással. Mindebből pedig egyenesen következik: senki ne szégyellje, ha homofób, mert az a normális.

Megtudjuk, hogy Nádasdy Ádám nagyon termékeny és sokat dolgozik. Nem is akármin, klasszikusokat ír át »mai nyelvre«, mert a klasszikusok ma már nem érthetőek, nem befogadhatóak a mai emberek, különösen a fiatalok számára, így Nádasdy »esőtetőt« ácsol föléjük s így meghosszabbítja élettartamukat nagyjából harminc évvel”.

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner