A „weyerbélázás” ugyanúgy dívik, mint harminc éve

„Itt van nekünk például Kim Lane Scheppele, akire inkább a 2010-es évek közepén végzett tevékenysége miatt emlékezhetünk. Ő és mások is bőszen osztogatták nemrég közösségi oldalaikon – ezzel potenciálisan százezreket elérve és befolyásolva – a Washington Examiner cikkét, amelyben a szerző megállapította, hogy bizony, Orbán Viktor nem az a konzervatív vezető, akire az Egyesült Államok jobboldala vár és nagy hiba volt őt a múltban így kezelni. Scheppele és társai triumfáltak. Lám, írták és mondták, kezdenek végre az amerikai jobboldalon is felocsúdni az Orbán-áfiumból. Hát persze. Ezt a bizonyos cikket Kész Zoltán írta. Az a Kész Zoltán, aki egy ideig országgyűlési képviselő volt, majd a közelmúltban Márki-Zay Péter egyik legközelebbi szövetségeseként ügyködött azon, hogy a lehető legnagyobb vereséget szenvedje el a magyarországi baloldal. Szóval Kész Zoltán, magyarországi felforgató megírta egy amerikai lapba, hogy fúj, Orbán, amit bármilyen erre irányuló megjegyzés nélkül osztogatott a nemzetközi baloldal. Elegáns, igaz? Mint egy zihálva fosó zebra.

Legfrissebben pedig a Financial Times, tekintélyes brit lap tudósított arról, hogy a kárpátaljai magyarság, bizony-bizony, kezd kihátrálni a kormánypártok mögül. Hiába, őket nem mérgezi a közmédia és ezért a maga valóságában tudják megítélni azt, hogy Magyarország újfent az utolsó csatlóssá vált – így a dörgedelmes hangvételű beszámoló. Ja, hát ezt a bizonyos cikket meg Dunai Márton, a Financial Times magyarországi tudósítója írta. És jé, csak nem politikailag motivált cikket jelentetett meg? Micsoda meglepetések!

Szóval, a recept újra a megszokott: a magyarországi balos megírja a nyugati lapba, hogy micsoda elnyomás, viselhetetlenség, ocsmányság uralkodik hazánkban, a nyugati lap ezt lehozza, majd a mi dollárbaloldalunk lobogtatja az elvtársuk írását, hogy tessék, itt van a nyugat lesújtó ítélete. Fontos ezeket kiemelni, nehogy véletlenül megtévesszenek valakit. A helyzet akkor is ugyanez, ha éppen a cikkíró külföldi, mert akkor is ugyanúgy diktálják neki, mint azokban a ’90-es években, amikor darutollas, árvalányhajas borzalmaktól rettegtek. Ezek megvett, tehát fizetett emberek. Propagandát írnak, hogy megfeleljenek megbízóiknak. És szerencsére baromi könnyen lefülelhetőek.”

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner