Szennybenhagyásos gázolás – A kormány akkumulátorálmainak sötét oldaláról

„Miért érdekes számunkra Taranto példája? Mert a magyar kormány elszánta magát, hogy az egész országot »tarantóizálja«. A távol-keleti akkumulátorgyárak tömeges idetelepítésével egy olyan gazdasági modell megvalósítása mellett tette le a voksot, amely megfelelő biztosítékok híján nagyon könnyen a Tarantóban megtapasztalt folyamatokat indíthatja be Magyarországon. A körülmények kísértetiesen hasonlóak: politikai akarattal megvalósuló iparfejlesztés, a tiltakozások semmibe vétele, a hatóságok tehetetlensége, az érintett cégek legmagasabb politikai körökig érő kapcsolatai.

A magyar kormány állításai, melyek szerint a magyar szabályozás »szigorúbb mint az európai«, és ezt »szigorúan be fogják tartatni«, viccnek is gyengék. A magyar jogszabályok egyszerűen az uniós előírások átültetései, betartásukra pedig semmi remény – erre korábbi tapasztalatainkból következtethetünk.

A levegőszennyezési határértékek rendszeres megszegése miatt 13 éve kötelezettségszegési eljárás folyik Magyarország ellen, legutóbb az Európai Bíróság is elmarasztalta hazánkat, és jóváhagyta az Európai Bizottság által kiszabott büntetéseket. A kormány és a hatóságok a fülük botját sem mozdítják.

A magyar zöldhatósági rendszer 20 éve folyamatos leépülésben van. A 2010-es kormányváltást követően a már meggyengült, de még működő hatóságok szisztematikus szétverése is megtörtént, a zöldhatóságok önállóságát megszüntették, olyan vezetőkkel erodálták az intézményeket, mint a doktori címéről, sőt a diplomájáról is hivatalos okiratban hazudozó Tolnai Jánosné dr. Szatmári Katalin, »Tüzépes Katika«, az egykori Országos Környezetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség igazgatója; a területi hatóságokat pedig egyszerűen beolvasztották a fideszes politikusok, pl. Sára Botond vagy Tarnai Richárd alá rendelt Kormányhivatalokba, oppardon, Főispánságokba.”

Nyitókép: MARTIN SCHUTT / dpa-Zentralbild / dpa Picture-Alliance via AFP