Puzsér úr válaszolt cikkemre, köszönöm

Puzsér úr válaszolt cikkemre, köszönöm, kommentben teszem ki magát a cikket. Vannak írásai, amik szórakoztatnak, sőt jók, ez inkább megdöbbentett. Lehet naivitás volt több belátóképességet feltételeznem a részéről.

Igazából nem látom különösebb értelmét folytatni vele a beszélgetést, mert láthatóan nem fogta a fő üzeneteimet, csak pár gondolat.

„A »jobboldali« társdadalom, de a Fidesz sem egy monolit tömb. Ami a jobboldali sajtóból egyébként kifelé is látszik, ha valaki akarja látni – éles viták vannak, belül, a felszín alatt meg még élesebbek. Tudom, mert a részük vagyok. Tehát még a jobboldali társadalom sem egységesen »oroszpárti«, a magyar társadalom egésze meg főleg nem. Amit csinál »magyarozás« - ezt találja mondani: »a magyarság minden látható jel szerint besorolt a Moszkvából diktált világnézet mögé«. Hát nem, csak az ukránok szabadságharcát saját történelmén és Ukrajna elmúlt 8 évnyi politikáján át nézik sokan – persze van elég orosz troll is, de az egy más kérdés. Fogja a legrosszabbat és azt mondja, »ez a magyar társadalom«. Nem ez.

Ezt az elképesztő általánosítást aztán még több követi, Puzsér világképét uralja egy a világnézet szinte százszázalékosan, nem a magyar társadalmat. A meglévő meghasonlást a magyar társadalmon belül ez a cikk csak mélyíti, Puzsér e cikke alapján megszemélyesíti azt az álláspontot, ami ezt okozza. Nem ölök több karaktert és leütést ebbe, inkább kiteszem egy olvasóm véleményét.

Sok vitatható megállapítást, sőt, kinyilatkoztatást ír, pl.: »Magyarország a térség egyetlen államaként nem segíti az ukránok szabadságharcát« – Magyarország történetének legnagyobb segélyakciója Puzsér Róbert szerint mikor történt? Segíthetünk vagy kitalálja magától is?

(itt hozzáteszem én, megy katonai jellegű segítség is a humanitáriuson túl)

Miért kell bármelyik oldal háborús propagandáját készpénznek venni? Puzsér az ukrán narratíva Magyarország elleni állításait ismételgeti elegyítve a kultúrmarxista toposzokkal az 1918 előtti nemzetiségi elnyomásról, illetve a magyarok bűneiről, »rossz oldali« gondolkodásáról. A megmondóember – miközben időnként a balliberális értelmiség őszinte kritikusaként tűnik fel- egy az egyben használja azokat a több mint százéves, másodrendű frissességű stigmákat, amelyek a magyar baloldal nemzetpolitikáját, nemzetről való beszédét és gondolkodását át generációkon átívelően zsákutcában tartják. Tudja-e Puzsér, hogy milyenek voltak a magyar-ukrán kapcsolatok 2014 előtt? A rendszerváltás utáni magyar kormányok a lehető legjobb viszonyra törekedtek az ukrán kormánnyal és a kapcsolat békés is volt, amíg nem vált célponttá a kárpátaljai magyarság. Miért kell elhinni, hogy mindig mi vagyunk mindenben a bűnösök?”

Nyitókép: Földházi Árpád