Stumpf Andriska, az elit maga
Bandika, a lövészárkokon való képmutató sajnálkozásaitokat pedig épp most hugyoztad telibe.
Széchenyi a kézenjárás és hasoncsúszás mellett igyekezett végiggondolni a helyzetet és tennivalókat.
„Nem lesz ebben semmi extra, csak megütötte a szememet, hogy Márki-Zay Péter tegnap ezt posztolta ki, amit azután természetesen ronggyá lájkoltak, nekem viszont nem stimmelt valami a szóhasználatban, meg amúgyis annyi álidézet kering Széchenyitől, így megpróbáltam megkeresni az eredetit.
Jó, tudom, mindenkinek megvan a maga szórakozása, de végül meg is találtam a Naplóban egy – jóval szikárabb és szerényebb – bejegyzést 1832 júniusából, bár lehet, hogy volt egy hasonló tartalmú beszéd 42-ben. Ám annak már nem mentem utána, ahogy annak sem, hogy saját megjegyzés vagy valami parafrázis, a lényeg ugyanis a #legalabb_csinal_valamit-probléma.
Amikor e sorokat a gróf a naplójába rója, már megjelent a Hitel és a bírálatokra válaszul a Világ. Azaz Széchenyi a kézenjárás és hasoncsúszás mellett igyekezett 𝘷é𝘨𝘪𝘨𝘨𝘰𝘯𝘥𝘰𝘭𝘯𝘪 a helyzetet és tennivalókat, illetve részt vett az erről szóló vitákban (vö. okoskodás, szócséplés, hasonlók). Talán érthető, hogy mit is karok mondani.”
Nyitókép: MTI / Ujvári Sándor