Ezért szoktam le a facebookos vitázásról is, már semmi kedvem hozzá

„Ma az jutott eszembe, hogy mindannak, amit csinálunk, amiben hiszünk, semmi értelme sincs, ha a részleteket állandóan megvitatjuk másokkal. Ezért szoktam le a facebookos vitázásról is. Már semmi kedvem hozzá, nem osztom az észt a tévében sem, ilyen műsorokba sem járok be – fáraszt, idegesít, rossz érzéssel tölt el, hogy mindenki mindenhez ért, miközben a legtöbben csak mások reakcióiból táplálkoznak, mert önállóan gondolkodni nem képesek, nem mernek. Korunkban a saját vélemény és a valódi érvelés veszélyes, mert a tömeg az előfeltevéseihez igazítja a hallottakat – miközben maga az igazság elsikkad, mert hagyjuk elsikkadni. 

A párbeszéd igénye: a modern ember rákfenéje. Áldemokratikus kozmetika. Felesleges igyekezet. És a legtöbbször sznob alakoskodás. Valamint a belső bizonytalanság érzése: csak akkor mered elhinni, hogy a véleményed ér valamit, ha visszajelzéseket kapsz. 

Pedig bátorság az önálló, egyéni cselekvéshez szükséges, nem a közös szófosásra. Legyünk őszinték: fontos, hogy mások hogyan minősítik a mi dolgainkat? Lényeges meghallgatni olyan emberek véleményét, akiknek fogalmuk sincs arról, amihez te történetesen értesz, amiben jó vagy, amiben bizonyítottál magadnak?  

Minden jelentősebb szellemi munka magányban születik. A zeneszerző, az író, a festő nem konzultál másokkal, mit, hogyan kell tennie, inkább magában bízik, hallgat a sugallatra, lesi az isteni jelzést, keresi az alkalmat, hogy megélhesse, ami megadatott neki. Ez a művészet lényege. Így aztán a művészet, az alkotás nem csapatmunka., hanem egyéni kegyelem dolga. 

Ezért kell keresni a termékeny magányt, és ezért felesleges időt tölteni mások baromságaival. Nem könnyű, de szükséges az elhatárolódás, ha értéket teremtesz, nem pedig a falkával ugatsz. Ez van, testvéreim.  Munkára fel!!!”

Nyitókép: Facebook