Engem ugyan lehallgatnak, de még az akkumulátort is kivettem a telefonomból

„Együtt ebédeltem egy nem túl távoli, nem túl közeli ismerőssel. Negyvenvalahány éves, diplomás úriember és Ágnes azért nem tette idézőjelbe az úriembert, mert ő tényleg az. Érte tűzbe tenném a kezem. Amolyan középvezető a versenyszférában, az a típus, amelyik még éjjel kettőkor a Hortobágyon se lépi túl a megengedett sebességet. Beszélgettünk erről-arról, még a futballról is, ő csak legyintett, kurvára nem érdekli se a Fradi, se a Felcsút, a maga részéről a család az első. Még Tusványos se hozta ki a sodrából, ő nem is vágyik külföldre, jól megvan a bőrében. Hát nem bírtam magammal. 

Az étterem előtt láttam, amikor kiszáll a kocsijából, így aztán körmönfont módon az autókra tereltem a szót. Meséltem neki, hogy nemrég egy ismerős válásra készülve elhívott magához, hogy adjak jogi tanácsot. Pár percig ecseteltem, hogy mekkora probléma a vagyonmegosztás, így aztán le is mondott az egészről. Közben az előszobából beköszönt a fia, huszonvalahány éves srác, azt kiabálta be, hogy ,»Szia Henrik, örülök, hogy itt vagy!« Bejött és én megkérdeztem, hogy honnan a fenéből tudta, hogy én vagyok a vendég. 

Azt mondta, hogy látta a kinn álló autót és kapásból tudta, hogy egy csukaszürke 5-ös BMW csak az enyém lehet, mert hogy az illik hozzám. Na, ezt elmeséltem az áldozatnak, hozzátéve, hogy fogadásom van, hogy neki Skoda Superb-je van. Megkérdezte, hogy ezt honnan gondolom. Mondtam, hogy láttam, amikor pár perccel ezelőtt a Dózsa György útról az Üllői útra kanyarodott és szalutált neki a rendőr. Hozzátettem, hogy annak idején a tsz-elnökök vezették kalapban a Skodát, meg az 1500-ös Ladát, mostanában már Skodával nyomulnak azok, akik kiérdemelték. ,»Na dehát én nem vagyok Fidesz-káder« – mondta az ismerős, mindjárt hozzá is tette, hogy az ő autója több, mint kétszáz lóerős, és egyáltalán, miféle előítélet ez. Mondtam neki, hogy egy ilyen Skodával manapság megjelenni, az üzenetet hordoz magában. Hozzátettem, hogy a Skodától már csak egy lépés a helikopter, sőt abszolút benne van a pakliban, hogy most ugyan velem ebédel, de nemsokára jachtolni fog. 

Lehet, hogy pont azon a kis bárkán, ahol Borkai úr flörtölt. Hát az ismerős letette a kanalát, elgondolkodott és azt mondta, hogy dehát ő nem tsz-elnök és hogy ő a versenyszférában már bizonyított. Mondtam neki, hogy nem baj, majd jön a privatizáció, lesz új főnöke, Lölő vagy Tiborc Pista, és meglesz az a helikopter is. Én attól féltem, hogy szétröhögöm magam, aztán megadtam a kegyelemdöfést azzal, hogy nem csak én tartom számon a Skodásokat, hanem a DK is. Na mindegy, nem volt jó vicc, amikor kimentünk az étteremből, szegény toporgott, nem akart beszállni a Skodába. Mondta, hogy még vár valakit.

Megjegyzem, amikor a Fradiról meg a Felcsútról beszélgettünk, mondtam neki, hogy ne ijedjen meg, mert engem ugyan lehallgatnak, de még az akkumulátort is kivettem a telefonomból. Na szóval, elbúcsúztunk, ő várt valakire, én beültem a BMW-be azzal, hogy mindjárt indulok, csak még az akkumulátort visszateszem a telefonomba. Tényleg szemét tudok néha lenni.”

Nyitókép: Stringer / Imaginechina / Imaginechina via AFP