„Karácsony Gergely kitűzte a Főpolgármesteri Hivatal épületére két kedvenc zászlaját: Ukrajnáét meg a szivárványosat. Nem először teszi. Szent meggyőződése ugyanis: őt négy éve azért emelte pajzsra a budapestiek szűk többsége, hogy egész nap facebookozzon, az autósoktól elvett sávokat a biciklistáknak adja, elgazosítsa a közparkokat (»méhlegelő«), valamint (de elsősorban) zászlókkal bíbelődjön. Nyilván ezt képzeli, különben miért csinálná?
A zászló: szimbólum. A sajátjainkat – az anyaországét, Erdélyét, Székelyföldét, a Felvidékét, Délvidékét, Kárpátaljáét, településeinkét – különösebb alkalom nélkül is kitűzhetjük bármikor, hiszen magyarok vagyunk, a Kárpát-medence az otthonunk. Ünnepnap sem kell hozzá. (A mi házunkon egész évben leng a magyar zászló.) Ám aki idegen államok jelképeivel tapétáz ki magyar közintézményeket, ráadásul oly gyakorisággal, mint Karácsony Gergely (az ukrán mellett például már a kurd zászlóval is parádézott), az más okból teszi. Valamiféle kényszerbetegség, kóros megfelelni vágyás, csinovnyik lelkület állhat a hátterében. Érdekes, mindig pont azokkal a zászlókkal bohóckodik, amikkel a nyugati balliberális fősodor. Vajon miért?