Egészen furcsa manőverbe kezdett a Momentum: ismét Brüsszeltől követeli, hogy avatkozzon bele a magyar belpolitikába. Jó, valahol ez business as usual, de épp az eddigi hatásfok miatt gondolhatnánk, hogy letesznek erről a műfajról. Most mégis azt várják az Európai Bizottságtól, hogy kösse az oktatás válságának megoldásához az EU-s pénzek kifizetését, továbbá szabják feltételül a magyar kormánynak a státusztörvény visszavonását, az 50 százalékos pedagógus-béremelést és az oktatás átfogó reformját. Bármi is legyen az.
Ennek érdekében
Donáth Anna, a lilák „majdnem-reménysége” még olyan komoly arcokat is bevet, mint Guy Verhofstadt vagy Pankotai Lili.
vagy .A Momentum tehát balról előzi a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíciót, ami nem könnyű, hiszen Dobrev Kláráék lassan évek óta mást sem hangoztatnak, mintsem hogy az EU vezetőinek mindenben is igaza van, pláne Magyarországgal kapcsolatban, egyébként meg „több pénzt az embereknek”. Sebaj, megpróbálják. Megint.
Távol álljon tőlünk, hogy lebeszéljük a Momentumot egy vesztes stratégia követéséről, pláne nem vagyunk tanácsadói a lassan láthatósági kihívásokkal küzdő pártnak, azért mégiscsak lenne néhány megjegyzésünk a témával kapcsolatban.
Merre tovább, Momentum?
Először is: az ellenzéki háziverseny az elmúlt több mint egy évtizedben legfeljebb a torta újraszeletelésére volt alkalmas, a szavazótábor mérete érdemben nem nőtt. Sőt, az előválasztással és majdnem teljes összefogással terhelt legutóbbi parlamenti voksolásnál még csökkent is. Kétségtelen, ennek okai összetettek, alaposan ki is lettek beszélve – emlékszünk még a „le kellett volna menni vidékre” típusú következtetésekre.
Nos, a Momentum bizonyosan nem ebbe az irányba mozdult,
sokkal inkább a „vissza kell menni Brüsszelbe” jelige sejlik fel a mondandójuk kapcsán. No meg némi utcai balhézási hajlandóság,
de erre még visszatérünk!
A legújabb fejlemény mégis az, hogy a Gelencsér „államférfi” Ferenc által vezetett párt egészen az Európai Bizottságig reptetett egy érettségi előtt álló, jól szituált, az átlag magyar állampolgárt alighanem irritáló diáklányt, azért, hogy vele mondasson fel az ellenzék (vélelmezett) politikai érdekeit alátámasztó mondatokat. Alighanem arra appelálva, hiszen érintett, hogy az „ő hangja mélyebb”.