Orbán Viktor Habsburg Eduárd könyvéről: Közös történelmünk folytatásra vár

„A magyar nemzet és a Habsburg-ház történelme ezer szállal kötődik egymáshoz. Ez a két, sokszor csakugyan ellentétes elv évszázadokon keresztül alakította egymást. Sőt, a másik nélkül olykor mindkettőt elnyelte volna a történelem.

Közös múltunk jóval régebbre nyúlik vissza, mint azt számon szokás tartani. A Habsburg család közel 800 éve megkerülhetetlen európai tényező. Évszázadokkal ezelőtti felemelkedésükben pedig a régi magyar királyok is segítették Habsburg várának urait. Vagyis – pontosabban – segítettük egymást fegyverrel a csatamezőn és szövetségesként a politikában. Hála első történelmi együttműködésünknek, jelen kötet írójának távoli őse, Habsburg Rudolf a Szent Római Birodalom királyaként végül megmentette trónját. De mi, magyarok is nyertünk a közös üggyel: akkor helyreállt az egykori Magyar Királyság szuverenitása, területi egysége.

Pár évszázaddal később az Európa leghatalmasabb dinasztiájává vált Habsburgok megszerezték a magyar trónt is. Magyarország egy lett a nagy birodalom sok-sok országa közül, ez pedig szükségképpen konfliktusokat szült. A függetlenségéért mindig oly hevesen dobogó magyar szívet nem volt mindig könnyű összebékíteni a birodalmi érdeket vasakarattal előremozdítani igyekvő Habsburgok szándékaival. Formáltuk egymást, és ez néha fájt.

Közös történelmünk emlékei még ma is a magyar közbeszéd részei. A függetlenségpárti magyarok ma is elődeiknek tekintik az egykori, a Habsburgok ellen síkraszálló szabadságharcosokat. De mára »a harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés« – ahogy József Attila írja. Mi, magyarok függetlenné váltunk, a Habsburgokat pedig nem nyomja többé egy birodalom kormányzásának terhe. Tehát semmi sem tarthat vissza minket attól, hogy tanuljunk egymástól, felismerjük saját vonásaink, saját történelmünk lenyomatát a másikban.

Mert ha a módszerekben és a politikai pozícióban volt is különbség, a magyarok és a Habsburgok mindenkori célja mégiscsak ugyanaz volt: megtalálni, hogyan maradhatunk évszázados távlatokban önmagunk, és miként tehetjük erős, önálló világpolitikai szereplővé Közép-Európát. Habsburg Eduárd könyve megmutatja, hogy mennyi mindenben gondolkodunk ugyanúgy. Valljuk, hogy az ember a családjában találhatja meg a boldogságot. Hisszük, hogy a kereszténység tart meg minket önmagunknak. És tudjuk, hogy Európát integrálni az európai emberek akarata ellenében lehetetlen vállalkozás.

Így már az sem meglepő, hogy egy tőről metszett magyar szabadságharcos (a maga nem kevés sebhelyével) ír előszót a Habsburgok könyvéhez. Azonos oldalra kerültünk újra, és ismét együtt indulunk csatába, mint 800 évvel ezelőtt.

Közös történelmünk folytatásra vár.”