Január óta hétről hétre egyre több skarlátfertőzöttet regisztrálnak, míg az idei év első hetében mindössze 33 érintett volt, a számok azóta meredeken emelkedni kezdtek – számolt be a Magyar Nemzet; januárban 450, februárban 640, márciusban 870 és áprilisban is 890 megbetegedést regisztráltak. Molnár Zsuzsanna, a Nemzeti Népegészségügyi Központ járványügyi osztályvezetője az Infostartnak arról beszélt: március és április között már csak egy 20-as különbség van, vagyis áprilisban vagy esetleg májusban eléri a betegszám a csúcsértéket.
Molnár ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, a tünetek jelentkezésekor forduljunk orvoshoz és mielőbb kezdjük meg az antibiotikumos kezelést.
Nem drasztikusan ugyan, de az esetszámok látványosan és tagadhatatlanul növekednek. Egészen pontosan nem tudni, mi ennek az oka.
Az első, amire gondolhatunk, hogy a koronavírus felborította kissé a kórokozók megjelenésének eddig megszokott ciklikusságát – mondja a Mandinernek Gárdos László, a Magyar Gyermekorvosok Társasága (MGYT) elnöke. Mint rámutatott: míg a Covid-járvány előtt nagyjából tudták, hogy melyik hónapban jellemzően milyen vírusok ütötték fel a fejüket, addig most azt látják, hogy november óta gyakorlatilag párhuzamosan több vírus – RSV, korona, influenza – is okoz megbetegedést.
„Ugyan a skarlátot nem vírus, hanem baktérium okozza, ennek ellenére erre a kórokozóra is jellemző, hogy a Covid-járvány idején bevezetett korlátozó intézkedések miatt nem tudott terjedni, most viszont
két év »éhezést« követően megpróbál életben maradni, vagyis ahogy csak bír, szaporodik, és minél több gazdaszervezetet igyekszik megfertőzni”
– magyarázza Gárdos László.
Mi fán terem a skarlát?
Ahogy a tüszős mandulagyulladást, úgy a skarlátot, régies nevén a vörhenyt is a legismertebb baktérium, a Streptococcus okozza, jellemzően az 5-15 éves gyermekek betegsége. Cseppfertőzéssel terjed levegőben, aeroszolokkal. Ugyanúgy magas lázzal, torokfájással, nyirokcsomó-megnagyobbodással jár. A mandulagyulladáshoz képest eltérő tünete a gombostűfejnyi, egy-két milliméteres, a bőr felszínéből egy-két milliméterre előre domborodó, libabőrszerű kiütések, amelyek bárhol jelentkezhetnek a testen, de legtöbbször a hajlatokban fordulnak elő.