Más néven kezdett új életet az egyik balassagyarmati túszejtő

Napra pontosan 50 éve, 1973., január 7-én, este 10 óra körül már pihenéshez készülődtek a balassagyarmati Geisler Eta leánykollégium lakói. A kommunizmus 17 éves korában elhunyt mártírjáról elnevezett kollégiumba két fiatal lépett be felfegyverkezve. Pintye András 18 éves és az öccse, László, aki 17 éves volt akkor. És

A Pintye-fiúk az I. emeletre mentek, ahol a 14-es szobába terelték az első szinten talált 20 lányt.

Ekkor még nem torlaszolták el az ajtót, így az éj leple alatt 5 lány megszökött és az utcán grasszáló rendőröknek elmesélték a történeteket. A hatodik lány akkor szabadult ki a fogságból, mikor a két rendőr a helyszínre ment, ahol lövésekkel fogadták őket, ám senki sem sérült meg.

Hamarosan szükségállapotot és hírzárlatot rendeltek el a városban, az ügy megoldását pedig Biszku Béla, volt kommunista belügyminiszter, akkoriban az MSZMP Központi Bizottságának titkára abban látta, ha mesterlövészeket küldenek a városba Budapestről és így teszik ártalmatlanná a túszejtőket. A leánykollégiumban zajló drámáról a helyi lakosok értesültek, országos szinten viszont nyoma sem volt az újságokban annak, hogy mi zajlik Balassagyarmaton. Az első hivatalos közlemény a túszejtés végének másnapján jelent meg a lapok hátsó traktusában, de erről később.

A leánykollégium épülete (jobbra) egy 1974-es felvételen. Fotó: Arcanum/Magyar Idők

A két fiú apja Pintye András volt, aki a túszejtés idején határőr alezredesként, a Balassagyarmati Határőrkerület párttitkáraként dolgozott. A nagyobbik fia, András a Budapesti Asztalosipari Vállalatnál volt állásban, ám mivel négy nap után otthagyta a céget, az apja elküldte katonai sorozásra. Január 8-án kellett volna jelentkeznie a katonaságnál. Valószínűleg ezt is el akarta elkerülni, mikor úgy döntött, hogy a testvérével túszokat ejt és pénzt, repülőgépet követel, majd elhagyják az országot.

A rendőrök megpróbálták jobb belátásra bírni a fiúkat, ám a helyszínre hozott szülőkre sem hallgattak és a túsztárgyalónak kijelölt helyi főorvos, Samu István sem járt sikerrel. Ne feledjük, 1973-ban még nem voltak itthon hivatásos túsztárgyalók.

A túszdráma végkifejlete ismert: január 12-én

esélyes sem volt a túlélésre, a másik fiút pedig a helyszínen elfogták a rendőrök. A lelki traumákon kívül egy lánynak sem esett bántódása. Másnap, 1973. január 13-án aztán az országos és megyei lapok hátsó traktusában viszonylag rövid MTI-közleményben értesülhetett az ország, hogy hat napon át túszdráma zajlott Balassagyarmaton.

„A Belügyminisztérium szervei a bűncselekmény helyszínét és a környéket azonnal lezárták és megfelelő intézkedéseket tettek a lányok életének megmentése, biztonsága érdekében. Január 12-én a rendőri intézkedések során a banditatámadás szervezőjét, a fegyveres Pintye Andrást megsemmisítették, társát, Pintye Lászlót letartóztatták. A túszként fogva tartott lányokat sértetlenül kiszabadították. Az ügy körülményeinek vizsgálata folyamatban van” – szólt a közlemény.

Hatala Csenge könyvet írt a balassagyarmati túszdrámáról. Fotó: Széles Laura

Az idősebb fiú a helyszínen meghalt, az öccse, Pintye László pedig 15 év börtönbüntetést kapott, amelyből végül 11 évet töltött a rács mögött. Nyolc hónap és négy év közötti börtönbüntetést kapott Pintye András és László négy barátja, akiknek a testvérek beszéltek a tervezett túszejtésről, de nem tettek semmit. Őket bűnpártolás címén ítélték el. A túszdrámáról később Gazdag Gyula rendezésében, Túsztörténet címen film is készült (Pintye Andrást a Szerelem első vérig című filmből megismert és megszeretett Berencsi Attila, vagyis Beri Ary alakította, aki a nyitóképen balra szerepel) és több könyv is született. A legalaposabb kutatást Hatala Csenge végezte, akinek a Hírzárlat című kötete 2015-ben jelent meg. Az írónő a túszdráma utóéletét is feldolgozta. Így kiderült az is, hogy a Pintye-szülők elköltöztek a városból, s a kiszabadulása után Pintye László sem ott telepedett le, más néven kezdett új életet.

Hatala a lelőtt Pintye András földi maradványait rejtő urnát is megtalálta egy temetőben és elvitte a megölt túszejtő öccsének, Lászlónak. Hatala Csenge elmondta, a túszejtő fiúk apja a kilencvenes években elhunyt, Pintye Lászlónak pedig tudomása szerint soha többé nem volt gondja a törvényekkel. A kiszabadulása után szakmát tanult (liftszerelőként is dolgozott), megházasodott, gyermeke született.

Samu István a túsztárgyaló szintén elhunyt már és ugyanígy nincs már az élők között Biszku Béla sem, aki elrendelte a mesterlövészek bevetését. Az írónő a túszul ejtett lányokkal kapcsolatban elmondta, olyan trauma érte őket, amelyről sokáig nem tudtak beszélni, ráadásul a hatóságok is jelezték nekik, a túszejtésről senkinek sem beszélhetnek.

Velük egyébként nem foglalkozott pszichológus, senkit sem rendeltek ki, így inkább eltemették magukban a traumát. Hatala Csenge, arra kérdésre, hogy mi lett volna, ha már 1973-ban vannak képzett túsztárgyalók, határozott választ adott: „Akkor nem tartott volna hat napig a túszdráma, valószínűleg órák alatt letárgyalták volna.” Ezt igazolja, hogy 20 évvel később, 1993-ban a balassagyarmati börtönben három elítélt ejtett túszul egy fegyőrt a cellájukban. Szabadságot követeltek, és a börtönőr kivégzésével fenyegetőztek. Végh József túsztárgyaló órákig beszélgetett a túszszedőkkel, az egyikük pedig úgy döntött, megadja magát. Miközben a zárkaajtót kinyitották, hogy kijöjjön, a kommandósok behatoltak a helyiségbe. A túszejtés során senki sem sérült meg.

Húsz évvel korábban nem így történt. Képzett túsztárgyaló híján a  mesterlövészekre bízták a „tárgyalást”…