Nem hagyna sok mozgásteret a tagállamoknak a Bizottság: egy javaslat szerint mindenhol el kellene ismerni a máshol megállapított szülői jogállást – akkor is, ha a „szülők” azonos neműek.
Hamarosan újabb csatatér nyílhat az Európai Bizottság és a magyar kormány között: a brüsszeli intézmény által szerdán közreadott szabályozási javaslat legalábbis erre enged következtetni. A Bizottság ugyanis egy európai szülőségi bizonyítvány bevezetését szorgalmazza, s arra kötelezné a tagállamokat, hogy elismerjék a más tagállamokban megállapított szülői státuszokat és a szülők ebből levezethető jogait is.
Az Európai Bizottság azzal indokolja az új szabályozás szükségességét, hogy az uniós polgárok mind gyakrabban élnek a négy alapszabadságból eredő jogaikkal, azaz egyre többen költöznek át egyik tagállamból a másikba, csakhogy az eltérő nemzetállami szabályozások miatt
A testület érvelése szerint emiatt csorbulnak annak a körülbelül kétmillió gyereknek a jogai, akik esetében – fogalmazzunk így – nem mindig egyértelmű, hogy a szüleik tényleg a szüleik-e.
Az olvasó sejtheti, hogy ez a tényállás leggyakrabban akkor áll fenn, ha a szóban forgó gyereket örökbe fogadták – illetve akkor, ha a „szülők” azonos neműek.
Bár az Európai Bizottság érvelése hangsúlyosan a gyerekek jogaira alapoz, az már a szabályozás szükségességének indoklásánál is előkerül, hogy
A hangsúlyokat természetesen mindenki oda helyezi, ahová szeretné.
Az Európai Bizottság azt ígéri, hogy a szóban forgó szabályozás bevezetése nem befolyásolja a tagállamok ahhoz fűződő jogát, hogy maguk döntsék el, mit tekintenek családnak, illetve azt sem, hogy elismerik-e a külföldön kötött melegházasságokat.
Az mindenesetre nem kétséges, hogy az Európai Bizottság melyik oldalon áll ebben a kérdésben – elég csak megnézni azt a kis videót, amivel Ursula von der Leyen Twitter-oldalán beharangozták a javaslat megjelenését.
Az Európai Bizottság arra alapoz, hogy az egyes tagállami bíróságok és hatóságok a jóhiszeműség elve alapján minden további nélkül elismerik a más tagállamok bíróságai által hozott határozatok – ez bevett gyakorlat az Európai Unióban –, ezért az egyik országban így megállapított szülőségi státuszokat alapvetően el kell ismerni más tagállamokban is (60–62).
A javaslat értelmében a tagállami hatóságok elméletileg megtagadhatnák ezt, például abban az esetben, ha az szembemenne az adott tagállam közjogi gyakorlatával. Arra azonban külön kitér a Bizottság, hogy a „közjogi kártyát” csak kivételes esetekben szabadna kijátszhatóvá tenni, az pedig kifejezetten nem számít különleges esetnek, hogy egy azonos nemű pár örökbe fogad egy gyereket.
Értsd: a tagállami hatóságoknak valójában nem lenne túl tágas mozgásterük a kérdésben –
(75).
A Bizottság az ügymenet meggyorsítása érdekében egy európai szülőségi bizonyítvány bevezetését is javasolja, amely – miután a tagállamokban kiállított anyakönyvi kivonatok természetesen eltérő formátumúak, tartalmúak és nyelvűek – megkönnyíthetné az ügyintézést a tagállami hatóságoknál. A javaslat szerint ez csak egy opcionális dokumentum volna, nem lenne kötelező használni.
A javaslatot áttekintve úgy tűnik, nem tévednek azok, akik szerint ennek a jogalkotásnak tulajdonképpen az a célja, hogy az Európai Unió a tagállami szabályozásokat megkerülve
illetve hogy az így létrejött életközösségek mindenhol ugyanolyan közjogi szabályozási környezetben létezhessenek, mint a hagyományos családok. A tagállami hatóságok mérlegelési jogkörének szűkre szabása – az ügymenet meggyorsításának örve alatt – végső soron ugyanezt a célt szolgálhatja.
Azoknak is igaza van, akik azzal érvelnek, hogy a családjog továbbra is tagállami hatáskör, így ott az EU nem alkothat jogot. Az Európai Bizottság az EUMSZ 81 (3) bekezdése alapján javasolja a jogalkotást: ez a bekezdés azt állapítja meg, hogy a több tagállamra kiterjedő családjogi ügyekben rendes jogalkotási eljárással (együttdöntéssel) kell dönteni,
A javaslatról a nemzeti parlamenteket is értesíteni kell, így hat hónapon belül ők is kisiklathatják a jogalkotást, ha kifogással élnek vele szemben.
A fentiek alapján valószínűsíthető, hogy a Bizottság javaslatából nem sok minden fog megvalósulni, hiszen akad még Európában egy-két parlament és kormány, amely jó eséllyel ellenezni fogja az ilyen intézkedések bevezetését. Ugyanakkor az is valószínű, hogy emiatt ezekre a kormányokra – alighanem a magyarra is – hatalmas nyomás nehezedik majd a közeljövőben.
A nyitókép illusztráció. Felvonuló a leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzszexuálisok tüntetők Pristinában 2019. október 10-én. (MTI/EPA/Valdrin Xhemaj)
Jeffrey Sachs szerint Magyarország olyat vitt véghez, ami senki másnak nem sikerült: egyszerre élvezi Washington és Moszkva bizalmát. Az elemző rámutatott: a brüsszeli támadások dacára a magyar miniszterelnök zseniális stratégiája tette megkerülhetetlenné Budapestet, ahol hamarosan a világbéke születhet meg.
Az adat bizonyítja a kormány gazdaságpolitikájának hatékonyságát.
Miközben amerikai források szerint Kijev állhat a finomító rejtélyes robbanása mögött, az EU példátlan módon alázza meg a magyar diákokat az Erasmus-botránnyal. A feszültség akkora, hogy már Románia is pánikba esett: Bukarestben attól félnek, ha velünk végeztek, ők lesznek a következő áldozatok. Mutatjuk, hogy melyek voltak november legolvasottabb cikkei a Mandineren.
Nem is számítottunk másra.
Összeszedtük a hét legolvasottabb híreit.
A magyar kormányfő vitathatatlanul nagy nemzetközi befolyással rendelkezik, amit igazol, hogy egy hónap alatt találkozott az amerikai és az orosz elnökkel is. Orbán Viktor egy városban azonban nem a legkedveltebb vendég, de erre is van „orvosság”.
Nem tetszett neki a kérdés.
Furcsa dicséret érkezett a baloldali laptól: kénytelenek voltak leírni, hogy a „Harc Európa lelkéért” konferencia mindent visz a jobboldali körökben. A sikernek azonban ára van: az antifa fenyegetések és a városvezetés gáncsoskodása miatt a szervezők kénytelenek titkolni a helyszínt.
