A javaslat értelmében a tagállami hatóságok elméletileg megtagadhatnák ezt, például abban az esetben, ha az szembemenne az adott tagállam közjogi gyakorlatával. Arra azonban külön kitér a Bizottság, hogy a „közjogi kártyát” csak kivételes esetekben szabadna kijátszhatóvá tenni, az pedig kifejezetten nem számít különleges esetnek, hogy egy azonos nemű pár örökbe fogad egy gyereket.
Értsd: a tagállami hatóságoknak valójában nem lenne túl tágas mozgásterük a kérdésben –
még akkor sem lehetne megtagadni az elismerést, ha az adott tagállamban azonos nemű párok egyébként nem fogadhatnak örökbe gyerekeket
(75).
Így akadályozható meg a terv
A Bizottság az ügymenet meggyorsítása érdekében egy európai szülőségi bizonyítvány bevezetését is javasolja, amely – miután a tagállamokban kiállított anyakönyvi kivonatok természetesen eltérő formátumúak, tartalmúak és nyelvűek – megkönnyíthetné az ügyintézést a tagállami hatóságoknál. A javaslat szerint ez csak egy opcionális dokumentum volna, nem lenne kötelező használni.
A javaslatot áttekintve úgy tűnik, nem tévednek azok, akik szerint ennek a jogalkotásnak tulajdonképpen az a célja, hogy az Európai Unió a tagállami szabályozásokat megkerülve
az egész közösség területén lehetővé tegye azt, hogy az azonos nemű párok gyerekeket fogadhassanak örökbe,
illetve hogy az így létrejött életközösségek mindenhol ugyanolyan közjogi szabályozási környezetben létezhessenek, mint a hagyományos családok. A tagállami hatóságok mérlegelési jogkörének szűkre szabása – az ügymenet meggyorsításának örve alatt – végső soron ugyanezt a célt szolgálhatja.
Azoknak is igaza van, akik azzal érvelnek, hogy a családjog továbbra is tagállami hatáskör, így ott az EU nem alkothat jogot. Az Európai Bizottság az EUMSZ 81 (3) bekezdése alapján javasolja a jogalkotást: ez a bekezdés azt állapítja meg, hogy a több tagállamra kiterjedő családjogi ügyekben rendes jogalkotási eljárással (együttdöntéssel) kell dönteni,
a végső szót pedig a Tanács mondja ki, méghozzá egyhangúan.
A javaslatról a nemzeti parlamenteket is értesíteni kell, így hat hónapon belül ők is kisiklathatják a jogalkotást, ha kifogással élnek vele szemben.
A fentiek alapján valószínűsíthető, hogy a Bizottság javaslatából nem sok minden fog megvalósulni, hiszen akad még Európában egy-két parlament és kormány, amely jó eséllyel ellenezni fogja az ilyen intézkedések bevezetését. Ugyanakkor az is valószínű, hogy emiatt ezekre a kormányokra – alighanem a magyarra is – hatalmas nyomás nehezedik majd a közeljövőben.