Több mint felével esett vissza a regisztrált bűncselekmények száma – miniszteri biztos a Mandinernek

Júliusi, újbóli kinevezése szerint egyik feladata a büntető anyagi, eljárási és büntetés-végrehajtási jogi tárgyú törvények hatályosulásának követése. Mik a tapasztalatai, mennyire váltották be a hozzá fűzött reményeket a megújult büntetőjogi kódexek?

A büntetőjogi kodifikáció elmúlt tíz éve a büntető tárgyú kódexek újrakodifikálását valósította meg, befejezve a jogrendszer teljes átalakítását. Az eredményeket objektív adatok támasztják alá: a rendőri eljárásban regisztrált bűncselekmények száma 2009 és 2020 között közel hatvan százalékkal csökkent. Számuk 2009-ben 375383 volt, 2020-ban pedig már csak 152974.

Ez a helyzet változott meg gyökeresen a kormány által kitűzött új büntetőpolitikával, amely lényege, hogy Magyarországon megteremtse a közállapotok szilárdságát, a törvénytisztelő polgár létbiztonságát, a köznyugalmat. Az e célokat szolgáló jogalkotás már 2013-tól éreztette hatását, mert ebben az évben már közel 100 ezerrel kevesebb bűncselekmény történt, mint a megelőző esztendőben. A bűnözésnek egy évtized alatti visszaszorulása európai viszonylatban is egyedülálló, de világviszonylatban is figyelemreméltó. A javulás mögött azonban nem csak jogalkotási eredmények, a jogi környezet megváltozása, hanem olyan összetett kormányzati intézkedéscsomag áll, amely hatékony szociális és foglalkoztatáspolitikai döntéseket is tartalmazott. Ilyen például a közfoglalkoztatás preferálása a segélyalapú támogatásokkal szemben.

Vannak olyan jellegű bűncselekmények, amelyekre különösen érzékeny a társadalom, így az emberölések és vagyon elleni bűncselekmények. Ezen a téren mi történt az elmúlt években?

Az emberölések száma vizsgált évtizedben 303-ról 203-ra mérséklődött, míg ezen belül a befejezett emberölések száma 139-ről 59-re csökkent. A lakosság közérzetét, biztonságérzetét lényegesen befolyásoló, közterületen elkövetett bűncselekmények száma is jelentősen változott, ameddig 2010-ben még 115.110 ilyen bűncselekményt regisztráltak, addig 2020-ban már csak 53.942-őt.

míg ezen belül az erőszakos vagyon elleni bűncselekmény, a rablás (2009-hez képest), az évi 3156-ról 616-ra csökkent.

Ezek fényében hol tartunk nemzetközi szinten, mennyire biztonságos ország hazánk?

A bűncselekmények számának csökkenése javuló közbiztonságot, az utóbbi pedig az állam, bűnüldözés, rendészet és igazságszolgáltatás iránti közbizalom erősödését eredményezte. Hazánk (2018-ban mért adat szerint) 31 európai ország közül a 12. helyet foglalja el közbiztonsági szempontból. A polgárok szubjektív biztonságérzetét tekintve is előkelő helyen vagyunk, egy 2018-as felmérés szerint ezen a listán hazánk a harmadik, holtversenyben Lengyelországgal és Szlovákiával. De említhetem az Eurostat azon kutatásának eredményét is, mely szerint az Európai Unióban 2019-ben minden tízedik polgár lett áldozata bűnesetnek, míg hazánkban csak minden huszadik személyt ért atrocitás. Az elmúlt évtized eredményeit elismeri Európa és a világ. Ez utóbbira példa az országok rangsorolását a globális béke-index alapján összeállító Közgazdasági és Béke Kutatóintézet júniusi jelentése, amelyben hazánkat a világ 163 vizsgált országából a 19. helyre sorolta.

Visszatérve a jogalkotásra, mennyire sikerült átültetni a gyakorlatba, hogy a korábbiakkal ellentétben az áldozatok érdekeit tartsák maguk előtt a bíróságok a büntetőügyekben?

A hatályos Büntetőeljárási Törvény (Be.) a sértetteket megkülönböztetett bánásmódban részesíti, büntetőeljárási szerepüket új felfogásban szabályozza. A törvény szerkezeti felépítése és számos átfogó büntetőeljárási rendelkezés is határozottan kifejezésre juttatja, hogy a bíróság, az ügyészség és a nyomozóhatóság a büntetőeljárásban a sértettek érdekeinek védelmére a korábbinál nagyobb hangsúlyt fektessen. Ezek közül fontos kiemelni a sértetti nyilatkozat új jogintézményét. Eszerint

milyen vagyoni hátrány érte, kívánja-e a terhelt bűnösségének megállapítását és a terhelt megbüntetését. A nyilatkozat a sértettek számára lehetővé teszi, hogy érdekeiket, sérelmeiket a hatóságok, eljáró szervek figyelembe vegyék, hogy ne a büntetőeljárásban kizárólag büntetőjogi szempontból vizsgált járulékos szereplőt lássák bennük, hanem a sérelmet szenvedett embert, embereket is. Korábbi személyes tapasztalatom, és a szakmai beszélgetéseimből is azt szűröm le, hogy ez az elv, ez a hozzáállás egyre inkább terjed a gyakorlatban. Arról se feledkezzünk el, hogy az Igazságügyi Minisztérium Varga Judit vezetésével az elmúlt három évben megnégyszerezte az áldozatsegítő kapacitásokat, az Áldozatsegítő Központok számát.

Répássy Róbert államtitkár úr nemrég a lapunknak adott interjújában úgy fogalmazott: a tárca nem nézi jó szemmel azt, hogy még mindig vannak olyan büntetőügyek, amelyeket nem sikerül ésszerű határidőn belül befejezni és akár tíz éven túlra is nyúlhatnak. Az Emberi Jogok Európai Bíróságán euró-százezreket kell fizetnünk ilyen ügyelhúzódásokért. Ezért ezen a téren is várható jogszabály-változás, mert úgy látszik, itt még mindig vannak hiányosságok. Mi várható ezen a téren?

Az igazságügyi tárca felelős a jogalkotásért, így azért, hogy olyan büntető szabályok szülessenek, amelyek biztosítják az ítélkezés alkotmányos feltételeit, alaptörvénynek megfelelő működését. Az Emberi Jogok Európai Egyezményé és a magyar Alaptörvény is deklarálja a tisztességes eljárás követelményét, amely büntető ügyekben a bűnfelelősség „ésszerű határidőn belüli” elbírálását jelenti. Miként azt államtitkár úr is határozottan leszögezte, ezt a követelményt a jogalkotásnak a hatalommegosztás szempontjait és a bírói függetlenséget tiszteletben tartva kell szolgálnia. A jogalkotás eszközt ad a jogalkalmazó kezébe ahhoz, hogy a büntető törvények preambulumaiban meghatározott célok megvalósuljanak és ezek a törekvések az új kódexek által teljesültek. A jogalkotó azonban „nem pihenhet meg” – mondván jól végezte dolgát, mert a bűnözés változatos alakulása, az új külső és belső élethelyzetek (háború, migráció, járvány, válság stb.) befolyásolják a jogellenes magatartások előfordulását, számszerű alakulását. Ha az igazságügyi kormányzat arról szerez tudomást, hogy vannak olyan bűnügyek, melyeknek elbírálása elhúzódik, akkor okkal merül fel a már elfogadott jogszabályok utánkövetésének igénye. Ezzel párhuzamosan azonban azt is érdemes megvizsgálni, hogy megfelelő igazgatási intézkedésekkel elkerülhetőek-e az ilyen helyzetek.

A közvéleményt azért a kiemelt eljárások elhúzódása igenis foglalkoztatja.

A Be. új intézményei az eljárások tömegének időszerűségét javította, a tárgyalások éveken át tartó elhúzódása helyett bírósági szakban az ügyek néhány hónap alatti befejezését eredményezték. Nem hagyható figyelmen ugyanakkor, hogy a társadalmat élénken foglalkoztató, közfelháborodást kiváltó bűncselekmény elbírálásának befejezése olykor várat magára. A közvéleményt élénken foglalkoztató,

mint a több tízezer ügy néhány hónapon belüli időszerű befejezésének ténye. A tárca határozott szándéka, hogy kellő mennyiségű információt beszerezve foglaljon állást abban a kérdésben, hogy milyen komplex megközelítéssel lehet az elhúzódó ügyek számát a lehető legkisebbre szorítani. Ehhez a szélesebb értelemben felfogott igazságszolgáltatás társhatóságaitól várunk segítséget, amelynek konkrét formája kidolgozás alatt van.

Vannak-e egyéb hiányosságok az ítélkezésben, amelyek további módosítást igényelnek?

Az Alaptörvény szerint a legfőbb bírósági szerv a Kúria. Alkotmányos helyzeténél fogva biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, ezáltal átlátja és vigyázza az ítélkezést. Az igazságügyi tárca ilyen feladatot nem végez, hanem az alkotmányos és szakszerű ítélkezés feltételeit jogalkotással biztosítja. Az igazságszolgáltatásra vonatkozó kérdések ezért a Kúriát illetik.

A bűncselekmények folyamatosan változnak, újabb és újabb elkövetési típusok jelennek meg (pld. kiberbűnözés). Mennyire tud a jogalkotó ezekkel lépést tartani?

Kétségtelen, hogy a technika, az informatika, az információáramlás, soha nem látott gyorsaságú és mérvű fejlődése kihatott a bűnözésre is. Az újabb és újabb típusú elkövetések felvetik a büntetni rendelés szükségességét, amelyek a Büntető Törvénykönyv tényállásainak gyarapodását eredményezi. Erre példa az információs rendszer vagy adat megsértésének, illetőleg az információs rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés kijátszásának törvényi tényállása. Az élet más területét nézve pedig például a migráció mellékhatásaként, illetve arra adott büntetőjogi válaszként a határzárral kapcsolatos három új büntetőjogi tényállás megalkotása, valamint a pandémia miatti vészhelyzetben a járványügyi védekezés akadályozásának büntetőjogi kodifikálása.

ez nem is lehet másként. Az elmúlt tíz év eredményei tekintve azt mondhatom, hogy ebben is jó úton járunk, mert a büntetőpolitika célkitűzései, azok megfogalmazása és az alkalmazott módszerek az eredmények által igazoltak. A jogalkotásnak arra kell törekednie, hogy ez a sikertörténet ne szakadjon meg.

Fotó: Mátrai Dávid/Mandiner