Dobrev: Egy szív, egy párt, egy összetartó közösség

Én már Gyurcsány ünnepélyes politikai nekrológján dolgozom. A legnagyobb gondom az, hogy a próza vagy a vers illene jobban hozzá. Korábban prózára gondoltam, - mert ö valóban egy prózai jelenség -, de minthogy Fecó újabban verselget, így én is inkább a poéziát preferálnám. Bár egy kicsit plagiátornak érzem magamat, mert a verset, ami Fletóra a legjobban passzolna, azt Juhász Gyula írná meg a legtalálóbban, ha még élne, valahogy így, "Milyen volt böszmesége..." címmel: "Milyen volt böszmesége, nem tudom már, De október haván e barbár eszemben jár. Saját sortüzét nézvén, mint részeg gúnár, Lelkében minden találatra szólt egy fanfár. Milyen volt böszmesége nem tudom már, De ha látom e kajlán vigyorgó szerzetet, Szívem sajog, sajnálom e mulya nemzetet, Miért hagyja még öt, miért oly palimadár? Milyen volt böszmesége nem tudom már, De ha arra gondolok, hogy ez a bösz lator, - Ha népem, ne adja Isten, lenne oly botor -, Repetázna, várna ránk a sors, a bús, a sivár."

Ein Reich, Ein Führer... ez kimaradt

Gyurcsány és Dobrev egy szív, egy párt, egy kutyák, egye meg a fene öket. Hogy miért boldogtalan a magyar? A történelméböl adódóan. Az ország 1526 óta mindig is megosztott volt, a felsö réteg az idegen hatalmakhoz húzott, azokkal kötött olyan paktumokat mint: "Mi kiszolgáltatjuk nektek az országot, ha minket megtesztek a helytartóitoknak, és a kiválasztottaknak biztosítjátok a luxus-szinvolnalú életet." Mindez a köznép kárára természetesen. Ez az évszázadokig menö végzetes játék a nemzet ellen elöször Horthy alatt, másodszor Orbán alatt szakadt meg, náluk kerültek újra a nemzeti érdekek az elötérbe. Most az mellékes, hogy ez különbözö történelmi korban, különbözö politika mentén, egymástól független ideológiai motivációból történt meg. Csak ez a két ablaka van a magyar szabadságnak. Gyurcsányék most is pontosan arra pályáznak, hogy Magyarországot ismét a nagyhatalmak játékszerévé, gyarmatává tegyék, és ök legyenek azok helytartói, az évszázados nemzetgyalázó stratégia barázdáit követve. Gyurcsánnyal nem lehet egy boldog Magyarországot építeni, ahogy a törökökkel sem, a Habsburgokkal sem, Rákosival sem lehetett. Gyurcsány ugyanebben az árokban menetel. De minket magyarokat nem fog magával vinni....

https://cdn.nwmgroups.hu/s/img/i/2210/20221023.jpeg?w=800&h=800&t=5 A hidegrázós, vérszagú bolsevizmus torokszorító lehellete legjobban éppen Dobrevböl árad. Gyurcsány "csak" egy lókötö, mutyiból, simliböl, szélhámosságból lett komcsi, - pár évtizeddel korábban talán Szálasi jobbkeze lett volna, aztán Rákosié -, azaz ö még bolsinak is hamis. Dobrev viszont izig-vérig bolsi, még genetikailag is, kívül-belül. Gyurcsány megelégedne a magyarok vagyonával, de Dobrev ezen felül még vérig szeretné megalázni öket. Ö az aki legkevésbé kell a magyaroknak. Gyurcsánnyal legalább még jól be lehet rugni, de Dobrev nekünk semmire nem jó, semmire sem kell. Arrogáns és fennhéjázó fúria a Klára, Büszke nem lehet az Apró családfára. Ha ö hatalmat kap, nagy lesz annak ára, Egész magyarságunk mértéktelen kára. Öt posztokra jelölni örült gondolat, Vele országunk a múltba visszatolat. Nagyapja likvidált ártatlan foglyokat, Árva népünk hőseit, átkozottul sokat. A Dobrev kislány egy galád bajkeverő, Példaképe ki más, mint Rákosi és Gerő, Nö létére duzzad benne pusztító erő, Az unió hátszelében nagy ricsajt ver ő. Még a Covid-járványt is Orbánra kenné, Nagyszerű ötlet ez, ha népünk bevenné. De a magyarság sosem volt oly botor, Hogy átverje öt egy szélhámos lator. Egész társulatuk húzzon a pokolba. Ö terelne minket közös, bús akolba, Ehhez őnagysága lenne a trójai faló. A bolsik világa nem magyarnak való.