Perintfalvi Rita: Micsoda embertelenség ez!!!???

Mint arról mi is beszámoltunk, egy új rendelet szívhang meghallgatásához köti az abortusz elvégzését. A döntés kapcsán Perintfalvi Rita is megszólalt Facebook-oldalán, „nőkínzó törvénymódosításról” beszél, és felidézett egy Fülöp-szigeteki emléket. Mint írja: 

„Néhány éve Manilában, a Fülöp-szigetek 14 millió lelket számláló, elképesztően szegény fővárosában jártam. Ahol nemcsak a nyomornegyedekben, de a luxusszállodák közvetlen közelében is az utcákon, a parkokban, a fákra aggatott hálókban tengették életüket emberek százezrei. Iszonyúan magas a nők és leányok elleni nemi erőszak mértéke, s így a nem kívánt terhességek száma. Egyik forró délután, amikor a város egyik propaganda célra használt luxusmúzeuma mellett sétáltam, olyasmit láttam, amit szemlélve úgy éreztem megáll a szívverésem és azon nyomban meghalok a látvány szörnyűségétől. Egy huszonéves fiatal anya sétált át a nyolcsávos úton, a hátán cipelve egy csecsemőt és maga mellett kísérve egy másik aprócska gyermeket, aki tudott már járni. Teljesen mezítelen volt, még cipő sem volt az apró lábain, amelyeket szorgoson kapkodott az égető aszfalton. Az anya a nyolcsávos út közepén hirtelen elengedte a csöppség kezét, aki elkezdett elsodródni tőle. Egyre beljebb és beljebb. A nő arca holtfehér volt, de nem indult be benne semmiféle pánikreakció. Nem rohant a gyermeke után. Le volt bénulva, csak figyelte, ami történik. S az autók csak jöttek és jöttek. Dudáltak, többen kiabáltak. De a nő dermedten bénult maradt. Ekkor megértettem, azt akarja, hogy a gyermekét halálra gázolja egy autó, mert még az is kegyesebb halál, mint az, hogy éhen fog halni, hiszen nem tud neki ételt adni. Mert nincsen miből. És nem segít senki. A csecsemőt még tudta vézna teste tejéből valahogy táplálni, neki még volt talán néhány hónapja, de a másiknak nem. Nem is tudom mi tartotta még életben ezt a szerencsétlen nőt. És vajon meddig. Végül valami csoda folytán mindhárman átértek az úton, de a nő terhei nem lettek könnyebbek, számára és gyermekei számára nem volt lehetőség a túlélésre. Biztos volt a halál. Mégpedig az éhhalál. Csak az ideje volt kérdéses.”

Bejegyzését Perintfalvi azzal zárja, hogy nem érti „hogy lehetett ilyesmit törvénybe iktatni egy átfogó anyasegítő program bevezetése nélkül”, valamint azt a kérdést teszi fel, „mennyi bántalmazást engedtek meg még törvénybe iktatni?”

Nyitókép: Perintfalvi Rita Facebook-oldala