Technikai szinten lényegében elkészült a megegyezés Brüsszellel az uniós forrásokról, ám nehezíti a helyzetünket, hogy közben az európai és a magyar baloldal gőzerővel dolgozik azon, hogy egy kanyi vasat ne kaphassunk – mondja lapunknak a kormány nemzetközi kommunikációért felelős államtitkára, aki szerint döbbenetes, hogy a jobb sorsra érdemes Európai Néppárt egyik vezetője ilyen mélyre süllyedt.
Manfred Weber a minap bedobta, hogy vezessék be az Európai Unióban az „energiaszolidaritást”. Mit gondol erről?
Amióta először meghallottam az ötletet, próbálok rá valamilyen hasonlatot találni. Az elképzelés ugyanis teljesen idegen a demokratikus, nyugati világtól. Így csak a kommunizmus jut eszembe. Margaret Tatcher mondta:
Weber mint szocialista?
Egészen döbbenetes, hogy a jobb sorsra érdemes, valamikor mértékadó és konzervatív Európai Néppárt egyik vezetője ilyen mélyre süllyedt. Tovább súlyosbítja a kijelentését, hogy német politikusról beszélünk. Ráadásul eközben a ránk erőltetett szankciós politika tönkreteszi a német, illetve az európai gazdaságot. Látjuk a konkrét javaslatokat – mintha a józan ész maradéka is elveszne. Őrület, ami folyik, egyes brüsszeli politikusok követelik a saját választóikat is sújtó szankciókat, aztán meg csodálkoznak, ha egekbe emelkedik a gáz ára és energiaválság alakul ki.
Jó, de lesz ebből a Weber-féle újabb elképzelésből valami? Van annak realitása, hogy egyes tagállamoktól elveszik a megvásárolt földgáztartalékot, hogy odaadják másoknak?
Nyilván nincs realitása, hiszen az energiabeszerzés tagállami hatáskörbe tartozik, mégis, az elképzelés jól mutatja, mi az, ami ellen küzdünk. Az elmúlt tizenkét évben is számos, elsőre hihetetlen ötletet, felvetést láthattunk a brüsszeli bürokraták, az úgymond „másodlagosan” megválasztott emberek részéről, az Európai Bizottságban és a Parlamentben egyaránt. Ezek az emberek kvázi felkentnek érzik magukat, minden törekvésük abba az irányba mutat, hogy az integráció túlerőltetésével megvalósítsák az Európai Egyesült Államok koncepcióját. Tapasztaljuk azt is, hogy
Nonszensz az egész.
Az Európai Bizottság már jelezte, kellene egy hetedik szankciós csomag is, mégpedig a gázembargó, ám a megvalósítással annyira nem sietnek. Megnyugodhatunk?
Valóban, Brüsszelben megfogalmazódott a gondolat, készülnek rá, s úgy tűnik, kerül, amibe kerül, kísérletet tesznek a megvalósításra. A magyar kormány azonban jelezte: bár az egység megőrzése érdekében az eddigi összes csomagot elfogadtuk, a gázembargóról még tárgyalni sem vagyunk hajlandóak. A gázembargó elpusztítaná egész Európa gazdaságát és nyomorba taszítaná a lakosságot. Tisztában vagyunk persze azzal, hogy ettől függetlenül folytatódik az agyalás. Láthattuk, Kirill pátriárka szankciós listáról való lehúzása körül is milyen turbulencia kerekedett, hetekkel később még mindig az ezzel kapcsolatos, tévedéseken alapuló kérdéseket kell megválaszolnom a nemzetközi sajtónak. Pedig az elvi álláspontunk nem változott: egyházi személyekkel szemben nem szabad szankciókat alkalmazni, ilyet még az Egyesült Államok sem tesz, nem az adott személyek, hanem a vallásszabadság sérthetetlensége miatt. Brüsszelben zelóta módon viselkednek, a valóság nem számít nekik. Érdekesség:
S ki tudja, mi lesz akkor. Szinte őrjítő, hogy a még be sem vezetett szankciók körül mekkora politikai bál áll. A lényeg mégis az lenne, hogy Európa erősödjön, mi ebben vagyunk érdekeltek.
Gulyás Gergely kancelláriaminiszter jelezte, négy pontban megegyezés született az Unióval. Mire elég ez?
Kezdjük ott, Brüsszelben folyamatosan összemossák a közösségi és a tagállami hatáskörbe tartozó intézkedéseket. A kondícionalitási, azaz jogállamisági eljárással az a gond, hogy az alapszerződésben nem szereplő szempontokat és elvárásokat kér számon az egyes országokon, ami veszélyes irány. Ragaszkodunk a nemzetállami hatáskörökhöz, így például a gyermekeink védelméhez a különböző szexuális propagandáktól. Ezzel együtt erős bennünk a megállapodás szándéka. Tisztázzuk: a helyreállítási alapból, vagyis az RRF-ből származó pénzek mindenkinek, így nekünk is járnak, ahogy az operatív programokból származó források is. A Covid után, háború közben vagyunk, recesszió közeleg – Brüsszel viselkedése pedig méltatlan.
Technikai szinten egyébként lényegében elkészült a megegyezés, már ha nem szól bele a politika. Tettünk javaslatokat, ám nehezíti a helyzetünket, hogy az EP-ben közben az európai és a magyar baloldal gőzerővel dolgozik azon, hogy egy kanyi vasat ne kaphassunk. Ezt a komoly politikai nyomást kell ellensúlyozni.
Valóban nem tehet a kormány az inflációról és a forintárfolyam elszabadulásáról?
A háború és a brüsszeli szankciók gazdasági válságot, háborús inflációt, áremelkedést és bizonytalanságot hoznak egész Európában. A háborús inflációnak csak a béke tud véget vetni. A kormány ezért szorgalmazza a béke rendezését és az Európának ártó újabb brüsszeli szankciók elkerülését.
Nyitókép: Manfred Weber Berlinben 2019. május 26-án. A felirat jelentése: A mi Európánk (MTI/EPA/Clemens Bilan)
Akik ezzel riogatnak, azok csak egy dolgot árulnak el magukról: nem értik és nem érzik át a magyar sorstragédiát. Tari Tamás írása.
Már a programírók is adóelkerüléstől, valamint a fogyasztás visszaesésétől tartanak.
Az Európai Bizottság elnöke mindent bevet Ukrajna érdekében.
A Daily Mail úgy tudja, az amerikai külügyminiszter számára egy másik háború vált elsődleges prioritássá, háttérbe szorítva Ukrajnát.
Hiába próbálta Macron kioktatni a kínai elnököt.
A Donald Trumpnak is dolgozó cég szerint a helyzet egyértelmű Magyarországon.
Ma van a szeplőtelen fogantatás ünnepe: mit jelent az, hogy valaki „kegyelemmel teljes”, és hogyan egyeztethető össze ez az állapot a szabad akarattal? Ádám Rebeka Nóra írása.
