Die Presse: Orbán és a Fidesz ismét kijátszotta a nemzeti kártyát

Bundeskanzler (Ausztria) Szövetségi kancellár (Ausztria) Alkotmányos jogállás Az osztrák szövetségi kancellár alkotmányos jogállása a német kancellár jogállásától eltérő. A szövetségi kormány minisztereivel szemben nincsen sem utasítási joga (Weisungsrecht), sem irányelveket meghatározó felhatalmazása (Richtlinienkompetenz). Az osztrák szövetségi alkotmányban (Bundesverfassung) foglaltak szerint jogilag egyenrangú a kabinet többi tagjával, tehát első az egyenlők között (primus inter pares). "első, az egyenlők között"... :-) A kancellárnak az Osztrák Köztársaság politikai rendszerében elfoglalt helyzete ennek ellenére igen előnyös, mivel joga van bármelyik miniszterének visszahívását javasolni a szövetségi államelnöknél (Bundespraesident). Ezen túlmenően, a legtöbb esetben egyszersmind valamelyik kormányzó párt elnöke is (Vorsitzender), ezáltal személyében különösen jelentős reálpolitikai hatalom összpontosul. A tisztséget 2021. december 6. óta Karl Nehammer tölti be. Kinevezés Az osztrák szövetségi kancellárt a szövetségi államelnök (Bundespraesident) nevezi ki, aki de jure teljesen szabadon dönthet a kinevezendő személyről, de facto azonban figyelembe kell vennie az osztrák Nemzeti Tanács (Nationalrat) többségi viszonyait. A kancellár (latinul cancellarius) országonként és koronként eltérő tartalmú elnevezése bizonyos fontos állami illetve egyházi tisztségeknek. A mai egyetemi kancellár tisztség eredete is a középkorig nyúlik vissza. A kancellár eredetileg az uralkodó mellett működő főtisztviselő volt, aki a fejedelmi rendeletek, kiváltságlevelek, egyéb közokiratok szerkesztését és kiadását végezte. A kancellárok rendszerint a jogi irásbeliség tudományában és az idegen nyelvekben, legfőképp a latin nyelvben jártas személyek közül kerültek ki. A tisztséget eredetileg az egyházi rend tagjai töltötték be, később azonban elkülönültek egymástól a kizárólag állami tisztségek az egyháziaktól. Egyes államokban a kancellárok hatásköre idővel igazságszolgáltatásra, valamint a külügyekre is kiterjedt. Emellett azonban egyetemek, lovagrendek és más testületek is bírtak kancellárral. A 20. - 21. században a kancellár cím Németországban és Ausztriában a kormányfőt (birodalmi kancellár illetve szövetségi kancellár) illeti meg. A tisztség története A kancellár (latinul cancellarius) eredetileg az uralkodó mellett működő főtisztviselő volt, aki a fejedelmi rendeletek, kiváltságlevelek, egyéb közokiratok szerkesztését és kiadását végezte. A kancellárok rendszerint az irás tudományában jártas egyházi rendnek tagjai voltak. Hatásköre sok államban az igazságszolgáltatásra és a kormányzatra, főleg a külügyekre is kiterjedt. Az egyetemeknek és a lovagrendeknek szintén voltak kancellárjaik. A fejedelmi udvarokban működő kancellária élén a főkacellár állt, aki rendszerint papi egyén volt. így a római-német császárságban Németországot illetően a mainzi, Olaszország részére a kölni és Gallia részére a trieri érsek volt a főkancellár. Egyes államokban hatásköre idővel az igazságszolgáltatásra, valamint a külügyekre is kiterjedt. Emellett azonban egyetemek, lovagrendek és más testületek is bírtak kancellárral. A régi német-római császárságban Németországot illetően a mainzi érsek, Itália részére a kölni érsek, Gallia részére (per Galliam et regnum Arelatense) a trieri érsek volt a főkancellár. De később jelentőséggel csak a mainzi érsek tisztsége bírt, amennyiben a választásoknál a birodalmi gyűléseken stb. egészen a birodalom megdőltéig, mint kancellár szerepelt. Németországban az 1867-es Északnémet Szövetségnek első tisztviselője a szövetségi kancellár volt, akinek helyébe a Német Birodalom visszaállításakor a birodalmi kancellár lépett. Adolf Hitler 1933. január 30-án kapott birodalmi kancellári (Reichskanzler) kinevezést. Franciaországban a Chancelier de France volt az első állami tisztviselő, akit atért, mert a hatásköre később az igazságügyekre is kiterjedt, XI. Lajos király óta rendszerint a jogtudósok közül neveztek ki, mégpedig élethossziglan. Angliában a lordkancellár, Lord High Chancellor, az igazságügyminiszter, a Lordok Házának és a legfőbb bíróságnak elnöke; a lancasteri hercegségi kancellár tárca nélküli miniszter, a Chancellor of the Exchequer, pénzügyminiszter. A Habsburg Birodalom, majd az Osztrák Császárság örökös tartományainak ügyeit az osztrák udvari kancellária intézte, melyet koronként egybevontak a cseh udvari kancelláriával, neve ekkor udvari egyesített kancellária (vereinigter Hofkanzlei) volt. Ehhez elnöke viselte e címet. (1740-ig ehhez a hivatalhoz tartozott a külügyek irányítása is). A 21. században is fennálló állami kancellári tisztségek Szövetségi kancellár (Ausztria) Milyen jó, hogy a sógoréknál semmi, de semmi "legrégebbi tisztség" nincs, nem is létezik, sőt, a németeknél sem!!!

Nem baj, kapálózzanak csak. Ha így folytatják, akkor majd Brüsszelből mondják meg, hogy hogyan kell hívni őket és nekik jelentenek majd. Na ehhez nincs semmi kedvünk.

Amikor a Die Presse kritizál, akkor jó úton járunk!

"...több mint 70 év után..." Ó, igen, persze. 70 évig nem kellett, de most mégis igen. Frászt! Valójában: abból több mint 40 év kommunizmus és ráadásnak még 20 év posztkommunizmus!