Nagyon sok a bolyongó-szorongó kamasz, nincsenek támpontok, határok és sokszor az utat mutató személyek is hiányoznak – véli a klinikai szakpszichológus, az MCC Fiatal Tehetség Programjának fővédnöke.
Sokkal gyorsabban szorítják ki egymást a generációk, mint akár tíz évvel ezelőtt, hiszen amilyen gyorsan pörög a világ, olyan szélsebesen változik a fiatalok értékrendje, gondolkodásmódja. Ez a folyamat pedig óhatatlanul magával hozza a generációk szakaszolásának felgyorsulását – hangsúlyozza Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, az MCC Fiatal Tehetség Programjának fővédnöke a Családi élet a kamaszokkal: a hadihelyzetek kezelése című előadásában. De
ugyanis ez a folyamat ma már 10-12 éves korban elindul bennük. Kitolódik viszont a fiatal felnőttkor kezdete, míg akár tíz évvel ezelőtt is 20-25 éves korra volt tehető ennek kezdete, addig ma már nem ritkák a harmincéves, fejlődésükben megrekedt, gyerekattitűdökkel bíró ifjak. Olyan, mintha a kamaszkor – sajnálatos módon – nem tudna lezárulni, hiszen nem alakul ki a fiataloknál az elköteleződés, a felelősségvállalás és a nemcsak kapni, de adni is képessége. Márpedig ezek nélkül nem beszélhetünk érettségről – mutat rá a klinikai szakpszichológus.
Mindeközben, vagy akár ezt megelőzően változott meg a klasszikus családmodell: ma már a gyerekek hatvan százaléka nem a szokványos családban nő fel, nagyon magas a válások és a felbomló együttélések száma, jelentősen átalakult a családi szerkezet, hangsúlyozza Bagdy. Felnőni márpedig önmagában is nagyon nehéz, hiszen beindul a nemi átalakulás, emellett
Mindemellett felbomlik a biológiai egyensúly, aminek következtében aztán a kamaszoknál a lehető legszélsőségesebb magatartások alakulnak ki: például van, hogy alig esznek, van, hogy rengeteget; van, hogy minimális az alvásigényük, és van, hogy egész nap aludnának. A teljesítményükben is nagy a szórás, van, aki ráveti magát a tanulásra, és van, aki épp ellenkezőleg, messziről kerüli azt – sőt, ez a két attitűd megfigyelhető sokszor egyetlen emberen belül is.
A változatos világban rengetegfélék a kamaszok problémái is – emeli ki a klinikai szakpszichológus, aki ezt egy 101 tehetségesnek ígérkező fiatallal végzett kétéves, saját kutatásával támasztja alá. Ebből kiderül, hogy bár nagy a szóródás a problémák között, azért vannak természetesen általános problémáik is. Ilyen
Szerinte ez utóbbi óriási probléma, hiszen a kapcsolatainkhoz a kommunikáció elengedhetetlen, ha megváltozik az információcsere minősége, akkor az óhatatlanul magával hozza a kapcsolatok kifejezésének elsilányulását és a kapcsolatok elszegényedését is. Ebben pedig hatalmas a szülők felelőssége, elengedhetetlen, hogy rengeteget kommunikáljanak a gyerekeikkel, hiszen a kamaszokban így alakul ki az az érzés, hogy a család az a hely, ahol biztonságban vannak, ahol utánkövetik és gyámolítják őket, ez az a hely, ahová mehetnek, bármi is történjék.
Igazolt, már-már közhely azonban, hogy nagyon keveset beszélgetnek a családban a gyerekekkel, ami miatt – noha ebben az időszakban nagy jelentősége van a kortárs kapcsolatoknak – elmagányosodhatnak, és az internethez fordulhatnak, ami további veszélyeket hordoz, véli a szakember.
Pedig a kommunikáció akkor is létfontosságú, ha ebben az átmeneti időszakban a civódás teszi ki a nagyját: az elszakadáshoz
„kell, hogy anyámat boszorkánynak lássam”,
a kamasz az ellentétes nemű szülőjével vívja meg a felnövekvés harcát, s csak a harag révén tud elszakadni, de a vitákban fejlődik ki a kompromisszumkészség is. A közöny viszont a leghalottabb állapot. A szülőtől való oldódás megkerülhetetlen, és évek is eltelhetnek, míg a kamaszból lett fiatal újra kötődik, de addig, amíg ez a szülőktől való elszakadás nem jön létre, nem tud az ember felnőtt sem lenni.
Az elszakadás természetes folyamata ellenére a szülőnek mindig ott kell lenni, ha szükség van rá. Mint a klinikai szakpszichológus fogalmaz, önmagától kell megvédeni a gyermeket, ehhez márpedig nagy szülői türelemre, és következetességre van szükség. Bagdy szerint elengedhetetlen a határszabás, és megegyezések rögzítése, ellenkező esetben eluralkodik a káoszt okozó szabadosság, a kamaszban kialakul a „bármit tehetek következmények nélkül”-érzés. Emiatt Bagdy Emőke szerint
A pszichológia egyetlen büntetést fogad el, a valami pozitív dologtól való megvonást. Kamaszkorban megkérdezhetjük bátran a gyermektől, ő mit vonna el magától, ha nem tartotta be a megegyezést.
Bagdy Emőke rámutat: a következő igen szenzitív időszak a morális világkép felépítésének kora, ami 14-18 év közötti korra tehető. Ekkor alakul ki a kamaszban annak igénye, hogy mindenben benne legyen, az infóáramlás csatornái nyitottak, a cybervilág picire zsugorította a glóbuszt: pár kattintással minden elérhető. Elképesztően sok az információ, a gyerekekben pedig ott az igény, hogy ezt és magát a világot is elrendezzék. Ha valaki ebben az időszakban nem mutatja meg, hogy merre tartson a kamasz, az még inkább el lesz bizonytalanodva, anyátlanodva. A befolyásolás pedig óriási: minden kortárscsoportban kirajzolódnak a deviáns csoportok. Mint Bagdy hangsúlyozza,
aki igyekezne csökkenteni a saját feszültségét, de hiányoznak a támpontok, az autentikus személyek. A helyzetet nehezíti, hogy a rossz és a jó határai összemosódnak. Mindemellett mindent ural a legyél toleráns parancsa, ebben az időszakban a lányok olykor kipróbálják a lányokat, a fiúk pedig a fiúkat.
A család tekintetében nagyon fontos a közös étkezés – a rágás egyébként is feszültségcsökkentő –, kutatásokkal igazolt, hogy azok az egyének, akik gyakran ünnepelnek közösen a családdal, sokkal jobb stresszmutatókkal rendelkeznek, és sokkal jobban működik a családi összefogás is náluk. Emellett Bagdy hangsúlyozta még, hogy a szemkontaktus óriási jelentőséggel bír, egyfajta energiacsere, amelyben a felek megértik egymás érzelmi állapotát.
Ez leginkább a karantén idején nyert bizonyítást. Megvizsgálták, hogy miért van olyan következménye, hogy az emberek fáradékonyabbak, alacsonyabb a munkateljesítményük. Hát azért, mert össze vagyunk zárva, és az a kevés szempár, ami otthon van, nem elég: szükségünk van közösségben mozgásra.
Összességében tehát Bagdy Emőke szerint elengedhetetlen, hogy a szülők kifinomult kommunikációra tanítsák a gyerekeiket, hogy megértő módon tudjanak kommunikálni. Emellett elengedhetetlen az értékhatárok kialakítása, mert nagyok az ördögi hatások, ami ellen biztonsággal úgy tudjuk őket megvédeni, ha a gyerek tudja, a családban mindig van helye, bármit is tesz, biztonságban van otthon. Márpedig a biztonság a legalapvetőbb, még a szeretetnél is alapvetőbb, húzza alá.
Nyitókép: Földházi Árpád
A magyar családpolitikának olyan kihívásokkal kell szembesülnie, mint a járvány, a háború, az infláció vagy a szülőképes korú nők számának csökkenése, de a korszellem is rajtunk hagyja a nyomát.
Nem köntörfalazott a magyar szövetségi kapitány.
A baloldali sajtó elfelejtette, hogy a gyermekvállaláshoz a szülőkre is szükség van.
Újra előkerültek az unalomig ismételt balliberális mantrák egy tavalyi berlini konferenciával kapcsolatban.
Vajon mi lesz a sorsa ennek az óriási összegnek, és kell-e tartani olyan akcióktól, amelyek állampapírok segítségével akarják megdönteni a kormányt?
Mi lesz a legközelebbi, ehhez hasonló plakát? A nőnek a legékesebb kincse a fakanál?
Bosszant az a trend, hogy mostanában divatja lett a nemzetünk kigúnyolása, csúfolása, leszólása.
George Simion reakciójában azt írta: „a hatalom honatyái” gúnyt űznek a parlamenti procedúrákból, és azzal fenyegette őket, hogy hamarosan üt az ő órájuk”.
