„Emlékeztek írtam egy nagyon szép és erős esszét a szabadság utáni sóvárgásról a Continental Literary Magazinnak, amit végül visszadobtak, miután Gergő neve is belekerült. Utána megkeresett egy remek színházi rendező – egyelőre a nevét még nem teszem nyilvánossá, de hamarosan – aki kitalálta, hogy rendez a szövegből egy színházi felolvasó estet Gergely emlékére és az ügy fontosságára való tekintettel. El is kezdte a szervezkedést, és
a felovasás bekerült az LMBT Történeti hónap „ajánlott eseményei” közé. Vagyis még februárban, esetleg máricus legelején meglesz a felolvasó est.
Viszont sajnos az a színház, ahol szerette volna megrendezni, félt befogadni, mert a »Homonnay-Perintfalvi – és az ő« kombója – ezt ő fogalmazta így – nem jön jól a pályázati pénzeknek. Ezt meg is értem, sajnos ilyen országban élünk. (Meddig még!?)” – folytatódik a teológusnő posztja.
Perintfalvi Rita tehát egy olyan színházat keres, ami „független és bátor lesz ezt bevállalni” és két ötlete már nekei is van. Ennek ellenére vár további javaslatokat is. „Aki a szabadság után sóvárog, annak minden egyes nap meg kell küzdenie érte, mert minden nap jön valaki, aki el akarja venni. Így aki szabadon akar élni, nyugalmat az életben csak ritkán talál” – írja Perintfalvi Rita, aki utóiratban megjegyzi, hogy Gergelyről sajnos még nincsenek további információi, „de már nagyon várjuk, hogy végre megtudjunk valamit”.
Fotó: Perintfalvi Rita Public