Egy francia blog hozta nyilvánosságra azokat az információkat, amelyek bemutatják, miként manipulálható a nemzetközi sajtó és milyen módszerekkel érik el, hogy lejárató cikkeket írjanak Magyarországról.
Francia blog tett közzé leleplező írást arról, miként működik a Magyarországot lejárató gépezet a nyugati sajtóban – írja csütörtöki cikkében a Magyar Nemzet. A cikk egy nemzetközi NGO elnök-vezérigazgatójának kijelentései alapján tárja fel a működési mechanizmust. Az említett szervezet a WAN-IFRA (Újságok és Hírkiadók Világszövetsége), amelyet részben Soros György alapítványa, az Open Society Foundation (Nyílt Társadalom Alapítvány) finanszíroz és a koronavírus-járványt megelőzően mintegy 9 millió eurós éves árbevétellel büszkélkedhetett.
A lap összefoglalója szerint a WAN-IFRA befolyással bír médiumok irányítására, reklámstratégiákra, sőt, konkrét cikkek tartalmára is. Súlyát jellemzi, hogy olyan sajtótermékek tartoznak hálózatához, mint a a The Financial Times, The Economist, The New York Times, Le Monde, Die Welt, El País, Il Corriere Della Sera, La Repubblica. Rendszeresen készítenek beszámolókat, háttéranyagokat, amelyek olyan újságírók asztalára (is) kerülnek, akiknek személyes benyomásai és részletes ismeretei nincsenek egy-egy témáról, vagy országról – így adott esetben hazánkról sem.
A szerző rámutat: április 3-án Magyarországon emberek milliói járulnak majd az urnákhoz és dönthetnek szabadon arról, milyen kormányzatot szeretnének hazájuk élére – mindezt egy olyan országban, amelyet a nyugati sajtó rendszeresen totalitárius átrendeződéssel vádol. „Európa és a nyugat legnagyobb tekintélyű sajtóorgánumai rendszeresen kijelentik, hogy a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor személye – akit, jóllehet, szavazói demokratikusan választottak meg az ország élére – fenyegetés a demokráciára nézve” – olvasható a cikkben, amihez a szerző hozzáteszi: mindez nem tény, hanem pusztán vélemény, amit a fősodratú baloldali és liberális sajtó folyamatosan ismétel. Minderre magyarázatot adhat az ernyőszervezet, a WAN-IFRA, amelyet egy párizsi és frankfurti központtal is rendelkező ismeretlen szervezet alkotott meg.
E szervezetet bemutatva kitér arra; a WAN-IFRA azért dolgozik, hogy „megvédje a világ újságíróit és kiadóit, hogy üzemeltesse a független médiumokat”, kiterjesztve célját és tevékenységét saját tagjaira: az újságírókra és a kiadókra is. Hozzáteszi: a világ sajtóorgánumai többnyire vállalati szervezetekben, például kiadókban tömörülnek, a WAN-IFRA pedig saját tagjain keresztül köti össze a világ információiparát. Eközben pedig tagjainak – többnyire üzleti jellegű – szolgáltatásokat és szakértő segítséget nyújt.
A nyilvánosan deklarált szakmai célkitűzések mellett azonban a szervezet „információt, állásfoglalást és véleményeket is terjeszt a rendszerében, köszönhetően kedvező pozíciójának, amely lehetővé teszi számára, hogy közvetlenül férjen hozzá a médiaszervezetekhez és azok szerkesztőségeihez”.
A lap rámutat: a WAN-IFRA élén a vezérigazgató, Vincent Peyrègne áll, aki három évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkezik, melynek során nemzetközi viszonylatban is jelentős lapoknál dolgozott, de főtanácsadóként is dolgozott Nicolas Sarkozy idején az egyik párizsi minisztérium kötelékében. Irányítása alatt a WAN-IFRA jelentősen megerősödött és komoly gazdasági erőforrásokra tett szert. Ugyanakkor „finanszírozási gyakorlata és eszközei éles ellentétben állnak azzal a deklarált szándékával és céljával, hogy előmozdítsa a médiumok függetlenségét”.
Azt ugyan az NGO maga is elismeri, hogy terjeszt beszámolókat és háttéranyagokat, azt azonban már elhallgatja, hogy ezek tartalmai befolyásolhatók, egészen pontosan „finanszírozhatók”, akár NGO-k és lobbik által is. „Magyarország esetében ezek a cikkek olyan, gyakran magánkézben lévő alapítványoktól származnak, mint a politikai életben aktív üzletember, Soros Györgyhöz tartozó Nyílt Társadalom Alapítvány” – olvasható a cikkben.
A szerző ezen a ponton két kérdést tesz fel: „a Soros által a WAN-IFRA-nál finanszírozott híranyagok és állásfoglalások vajon előidézhették-e, hogy Magyarországról az országot rossz színben feltüntető nemzetközi média beszámolók lássanak napvilágot? Hogy vajon az európai médiumok özönvízszerű, kritikus hangvételű hadjárata Budapest ellen valós és saját véleményeket közvetített-e, vagy az OSF által pénzelt jelentések miatt mentek túl messzire és váltak szélsőségessé?”
A WAN-IFRA az anyagi hátteret elmulasztotta nyilvánosságra hozni. A francia blog azonban a vezérigazgató magánbeszélgetései alapján ír arról, Vincent Peyrègne nyíltan beszélt arról, pontosan miként működik a szervezete, és
A cikkből kiderül; amikor megkérdezték Peyrègne-től, hogy netán lehetséges lenne-e Magyarországra nyomást gyakorolni az Európai Unión és az Európai Parlamenten keresztül, Peyrègne így válaszolt: „Persze, volt már rá példa”.
Mi több, az NGO vezére bevallotta; „Tulajdonképpen részei vagyunk ezeknek a szervezeteknek.
Ugyanakkor elismerte azt is, szervezetét pontosan az ilyen alapítványok finanszírozzák – azaz függőségi viszony van közöttük.
Amikor Peyrègne-t arról kérdezték, rendelhetnek-e szervezetétől Magyarországra vonatkozó kutatást, az igazgató úgy válaszolt: „Igen, a WAN-IFRA-t vagy egy másik szervezetet. Ha a munka hordoz számunkra valamilyen értéket, akkor igen, beszélhetünk róla. Tudja, a kutatás anyagát később a legnagyobb médiumok kapják meg.”
Az NGO első embere beszélt arról is, hogy „az újságírók kiemelt figyelmére magyarázatot adnak az adatok, az információk és a jelentések, amelyekben különösen a magyarországi sajtó manipulálásáról írunk”.
„Számos beszámolót publikáltunk a témában, jelentések egész sorát. Ezt tehát segíti a közvéleményt vagy az influenszereket. És pontosan ez a mi stratégiánk, helyi támogatókat szerezni egy adott (európai) országban, természetesen abból a célból, hogy végül megnyerjük magunknak a teljes közvéleményt. Ez a lobbizás egyik legfontosabb része és feladata. Meg kell tervezned egy kampányt egy konkrét céllal, és véghezvinni” – vallotta be Vincent Peyrègne, aki azt is elismerte, a hazánkban működő sajtótermékek is sok anyagukat használták már fel.
A francia blog szerzője írása végén kifejti; bár az összehangolt kampánynak nem sikerült megbuktatnia a magyar miniszterelnököt, Orbán Viktort, „mégis érdekes megtudnunk, hogy a fősodratú médiumok miért képviselnek teljesen azonos politikai álláspontot, vagy miért ismételgetik végtelenségig ugyanazt az egy narratívát. Most végre tudjuk:
***
Kiemelt kép: Georg Hochmuth / APA / AFP
Didier Reynders-szel még 2021-ben készített interjút a Mandiner. Amikor a korrupcióról kérdeztük, a biztos felállt az asztaltól, és elviharzott.
Orbán egyelőre nem mondhatja ki, hogy Csurkának mindenben igaza volt, de a Mandiner már kimondhatja, és a Magyar Nemzet is.
Mondom: elfogadom a volt EP képviselő „legendás” tudását, finom modorát, és azt a hirtelen érkezett szerecsen-mosdatást is.
Aztán hátat fordított és elsétált.
Bocsánatot nem kért, csak távozott. Angolosan.
A rádiócsatorna meghívta Skrabski Fruzsinát Bolgár György műsorába.
Varju Laci se hátrál.
