Békés Márton történész, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója a Látószög blogon megjelent írásában mutatja be Inkei Pétert, akit a magyarországi ellenzék kulturális szakpolitikai vezetőjének kérte fel személyesen Márki-Zay Péter.
A kultúrkáder című írásában Békés felvázolja Inkei pályaívét a későkádári technokráciától a balliberális kabineteken át a Soros-hálózatig.
A kutató felhívj a figyelmet arra, hogy Inkei mostanában csak kormányellenes hangvételű Népszava-interjúkkal és kultúrafinanszírozással kapcsolatos Magyar Narancs-publicisztikákkal mutatkozott a magyar közéletben. Ez alapján szerinte kevesen sejtették, hogy „a ’80-as évek végén viselt hivatalából kifolyólag könyvügyi »főcenzorként« ismert Inkei neve még komolyan előkerülhet napjainkban”.
Kifejti azonban, hogy a teljes pályáját elnézve nem csodálkozhatunk, hiszen „a (poszt)kommunista–liberális komplexum kipróbált kulturális káderéről van szó”. Békés szerint ez nem jelent mást, mint hogy a baloldal „egyszerre vállalja az 1989 előtti örökséget, az MSZP–SZDSZ-kormányokkal való kontinuitást és a progresszív hálózatok kiszolgálását”.
Leírja, hogy Inkei pályája elején az MTA pedagógiakutatója volt, később feljebb lépett, így lett a késő Kádár-kori oktatásügyi technokratából a rendszerváltoztatás idejére a hazai könyvkiadás és -forgalmazás magánosításának levezénylője. Ezek után sem szakadt el a könyvpiactól, hiszen a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál alapító-igazgatójaként dolgozott. Innen került a Magyar Bálint-féle kultusztárcához, ahol helyettes államtitkárként dolgozott pár évig. A 2000-es években a Közép-európai Egyetem (Central European University, CEU) könyvkiadójához szegődött, valamint az újabb balliberális kormányzatban Bozóki András jobbkezeként dolgozott. Magánintézménye, a Budapesti Kulturális Obszervatórium az utóbbi két évtizedben fontos szerepet töltött be a liberális kulturális hálózatok csomópontjaként, kapcsolatrendszere, jelentései, információs bázisa és a Soros-hálózatba való beépülése miatt.
Nyitókép: MTI Fotó: Kallos Bea