Mit várhat Budapest a Palotanegyed Pázmány-campusától?

Nyitókép: a Magyar Rádió egykori területe a Nemzeti Múzeum mögött: (1) Bródy S- utca 5-7., (2) Stúdiópalota a pagodával, (3) A Festetics-kert helyén álló üzemépület (4) Az Esterházy-palota, (5) a Nemzeti Lovarda helyén épült bunker (6) és központi rádió-irodaház, (7) 6-os stúdió, (8) Szentkirályi utca 25-27., (9) a Károlyi Alajos-palota és (10) annak kertjének helye. (Forrás: PPKE CAMPUS TERVPÁLYÁZAT)

Cikksorozatunk első része a Palotanegyed történetéről és közelmúltjáról itt olvasható!

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem új campusának tervpályázata jelenleg is zajlik, így a projektről számottevő értékítéletet csupán a pályaművek megismerése után hozhatunk – addig is az egyetemet kerestük meg, hogy megkérdezzük, milyen egyetemet képzeltek el a jövő hallgatói számára.

A pályázók mind a hazai és nemzetközi építészeti közeg kiváló alkotói, akik tudásukat sok esetben konzorciumként, másokkal közösen vetik latba Budapest új egyetemének létrehozásáért. Tizenkét pályázó verseng a tervezés jogáért: 3h Építésziroda; Gereben Marián Építészek; Archi-kon Építésziroda; Bánáti+Hartvig Építésziroda; FBIS Architects + Feilden Clegg Bradley Studios; Fejérdy és Bartók Építészeti Kft. + CAN Architects Studio Kft. + Archi.doc Építésziroda Kft. + Narmer Építészeti Stúdió Bt.; Finta és Társai Építész Stúdió + Abud Mérnökiroda Kft. + Garten Studio Kft. + Zaha Hadid Ltd.; Földes Architects; Hawkins Brown Design Limited + Plant-Atelier Peterkis Kft.; Közti – Hamburg; MCXVI Építészműterem; M-Teampannon Kft. + Szántó & Mikó Építészek Tervezőirodája Kft. + Kollektív műterem Kft.

Most dr. Becker Pál fejlesztési főigazgatót kérdeztük a tervekről és elképzelésekről.

Móré Levente interjúja.

***

dr. Becker Pál

Miért döntöttek úgy, hogy a Pázmányt elköltöztetik Piliscsabáról?

Viszonylag egyszerű a dolog: a bölcsészkar dékánja és vezetősége realizálta, hogy egy rendkívül sikeres és felfelé ívelő évtizedet követően a jelentkezők száma elkezdett érzékelhetően esni, így egyre kevesebb hallgató járt ki a piliscsabai campusra. A jelentkezői létszámcsökkenés - különösen a bölcsészettudományi területen - országos jelenség volt akkoriban, a döntő probléma azonban – elismerten – a campus megközelíthetőségével volt. Az évekig húzódó vasútfelújítás rengeteg hétköznapi kellemetlenséggel járt, miközben a piliscsabai campuson az épületekkel egyre több műszaki gond adódott, így a munkakörülmények is rosszabbak lettek.  Be kellett látni, hogy a több képzési helyszín már a működés és az oktatást területén is hátráltatta a hatékony, XXI. századi igényeknek megfelelő fejlődést, ezért egy új koncepciót szolgáló, összevont képzési helyszín kialakítására volt szükség. 

Az elhagyott piliscsabai Makovecz-féle campus (fotó: MTI)

Milyen dilemmák álltak elő?

A Pázmány előtt két lehetőség állt: tudomásul veszi, hogy a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar elveszíti a jelentőségét és továbbra is ragaszkodik a piliscsabai campushoz vagy megpróbál újítani és valamilyen formában behozza a kart Budapestre – ha úgy tetszik, a hallgatók után megy. Ez tipikusan Mohamed és a hegy esete, az Egyetem vezetősége pedig az utóbbi mellett tette le voksát. Hiszünk abban, hogy versenyképesebb lesz a kar egy fővárosi területen. 

Az új, egységes campus kialakítása és jövőbeni működtetése amellett, hogy az eddiginél jelentősen fenntarthatóbb és hatékonyabb üzemeltetést tesz majd lehetővé, stratégiai eleme annak a célkitűzésnek, hogy az Egyetemen zajló oktatási, kutatási és tudományos tevékenység – a belső együttműködési lehetőségek hatékonyabb kihasználásával – a jövőben eredményesebb legyen a hazai és a nemzetközi térben egyaránt. Mivel a piliscsabai területet az Egyetem már nem tudta megfelelően hasznosítani, ezért felajánlotta azt a Magyar Államnak: birtokba adta az MNV Zrt.-nek tavaly decemberben, jelenleg pedig a szerződés kidolgozása zajlik, amelyben véglegesen állami tulajdonba is adja majd. Úgy tudom, továbbra is az eredeti céljának megfelelően, oktatási, tudományos kutatási épületekként kívánják felhasználni a campust, és látok arra lehetőséget, hogy nagyon jól működő intézmény legyen itt. 

Mennyiben befolyásolta a területválasztást, hogy a jogi kar épülete is a Palotanegyedben áll és így szorosabbra fűzhető a campus-jelleg?

Adja magát a helyzet, hiszen itt áll egy lepusztult, nagy ingatlan szemben a Pázmány épületeivel; a jogi kar épületegyüttese is bővül, az Egyetem saját beruházásában bonyolítja le az ún. „Bródy projektet”, aminek keretében a Szentkirályi utca 26. alatti épületet újjáépítjük, homlokzatát felújítjuk, illetve a Bródy Sándor utca felé összekötjük egy B épülettel; valamint felújítjuk a fontos történeti értékkel bíró Kéményseprőházat. Ezt a projekttervet most nagyon nehéz helyzetbe hozták ugyan az elszálló építőanyag-árak, de bízunk benne, hogy a tervek szerint meg tudjuk valósítani. Ehhez kiválóan illeszkedik a Magyar Rádió megüresedett épületeinek területe, hiszen gyakorlatilag szomszédos telkekről van szó. 

Mihez kezdenek a Rádió épületeivel?

A Magyar Rádió megmaradt épületei nagyrészt bonthatók, ami lehetőséget ad arra, hogy szabadon alakíthassunk ki olyan campust a város közepén, a Nemzeti Múzeum mögött, amilyenre a hallgatóinknak szüksége van. A pályázati anyagot a BFK-val közösen állítottuk össze a kormányhatározatnak megfelelően: az építész-szakmai oldalt a BFK hozta, míg természetesen az oktatás-szakmait mi adjuk. Arra törekedtünk, hogy a pályázók minél kevesebb megkötéssel találkozzanak, ezért bár vannak olyan mérnöki vélemények, amelyek szerint bizonyos épületeket bontani kell, a pályázat mindet csak „bonthatóként” jelöli. Ha valakinek támad olyan ötlete, amellyel valamelyik az új egyetemi funkció keretei között is megmenthető, szívesen fogadjuk. A magam részéről például a Jogi kar épületével szembeni épületek helyett szívesen látnék egy kis teresedést, hogy az épület levegőt kaphasson, de nincs ilyen irányú megkötés.

Milyen elvárásokat támasztottak az új épületek felé?

Két területen szóltunk bele a tervezési folyamatba. Az egyik egy nagyon konkrét elem, amit leginkább ágazati szakmai tartalomnak nevezhetünk. Ragaszkodtunk ahhoz, hogy az oktatási területeken túl mindenképp épüljön egy kollégium, egy sportcsarnok, egy könyvtár, továbbá olyan éttermi kapacitás jöjjön létre, ami az egész Egyetemet el tudja látni. Természetesen mi csak a funkciókat határoztunk meg, de persze ebben is akadtak viták: a kollégium fenntartásával kapcsolatban merültek fel például kétségek, amihez személy szerint én ragaszkodtam, mert úgy vélem, óriási versenyelőnyt jelentene a Pázmánynak, ha a belváros szívében szakkollégiumot tudna üzemeltetni, ráadásul kiegyensúlyozó hatása is lenne: az egyetemnek is jó, hogy estefelé, amikor az épületek elkezdenek kiürülni, beindul az élet a szakkollégiumban és programokkal, emberekkel töltheti meg azokat.

A Pagoda a Rádió udvarán

Mi az, ami a Pázmánynak kiemelten fontos?

Fontos, hogy a BFK szakmai álláspontjának megfelelően nem ragaszkodunk egyik épülethez vagy részlethez sem, kizárólag a jogszabályi kötelezettségek betartását kértük a tervezőktől. A két palotának természetesen meg kell maradnia; a Bródy Sándor utcai homlokzat is műemléki védettségű, de ott az épület már átalakítható. Az általunk állított funkciósémák szerint nagyjából 50 ezer négyzetméteres egyetemünk épülhet fel a 17 ezer négyzetméteres területre, de szabad kezet adtunk az építészeknek – nem kalkuláltunk az épületek számával sem, ezt mind az építészekre bíztuk, ahogyan az építészeti megfogalmazással kapcsolatban sem fogalmaztunk meg konkrét álláspontot, azonban a pályázati kiírásban érvényesítettük, hogy az épületeknek utalniuk kell a katolikus egyház évezredes múltjára, értékrendszerére és időtlenségre – talán úgy mondanám, hogy méltó legyen egy katolikus egyetemhez. Ezzel próbáltuk elejét venni annak, hogy valami ultramodern épületegyüttest álmodjanak ide. Nyilván egyszerű megoldás lenne, ha a terület közepére emelnénk egy ötvenméteres tornyot és abba kerülne minden funkció, de ezt az utat nem választanánk. Elvárjuk ugyanakkor az egyetemmel kapcsolatban, hogy nyitott egyetemnek tervezzék meg azt. Szeretnénk, ha ez a terület együtt tudna élni a belvárossal.

Mit jelentene ez a gyakorlatban?

A szolgáltatásokat is úgy képzeltük el, hogy azok lehetőség szerint a kerületi lakosokat és az ide látogatókat is ki tudják majd szolgálni. Az éttermet is úgy szeretnénk elhelyezni, hogy legyen egy külső front, ahová bárki betérhet, legyen ugyanakkor egy elválasztott, az egyetem számára fenntartott egyetemi rész. A sportcsarnokot úgy szeretnénk üzemeltetni, hogy egy meghatározott idősávban a kerületi lakosok számára is nyitva álljon, hiszen hiányzik a környékről egy ilyen jellegű épület – ennek gyakorlati megvalósítását majd az önkormányzattal egyeztetjük, ha eljön az ideje. A kivételes helyszín arra is lehetőséget ad, hogy a többi egyetemmel való kapcsolattartás szorosabb legyen, hiszen a város közepén rövid sétatávolságra hat további egyetem működik. A dél-budai egyetemvároshoz hasonló bontakozik ki itt a Pázmány bővülésével, de úgy vélem, annál is izgalmasabb, mert a terület sokkal szorosabban kötődik a városhoz. E városi szövetben lakóházak és kulturális intézmények övezik majd az Egyetem tereit, ami élővé teszi azt. November végén várható a pályázat eredményhirdetése, nagyon kíváncsian várjuk hogyan reagálnak majd erre a tervezők.

A fejlesztés érinti az esztergomi campust is?

Nem, az egészen más dolog. Ott a BTK pedagógiai képzései vannak, illetve az ITK-nak egyre több laboratóriuma talált otthont Esztergomban. Ezeket feltétlenül megtartjuk, hiszen ez nekünk és a városnak is fontos.

Hogyan vesznek majd részt a bírálati folyamatban?

Komoly szakmai zsűrit állítottunk össze a BFK-val közösen, amelyben az építész szakma nagyjai mellett az egyház is képviselteti magát. Tagja a budapesti főépítész, a kerületi főépítész, a Magyar Mérnök- és Iparkamara elnöke – mindazok, akik a szakma elismert képviselői. Az Egyetem és a püspöki kar két mérnököt delegált. A Püspöki Konferencia elnöke a bizottság társadalmi társelnöke. Biztos vagyok abban, hogy a neves szakemberekből álló testület olyan pályázatot sorol majd elsőnek, amely teljes mértékben megfelel a felsorolt elvárásoknak. Nem ismerjük a műszaki tartalmat, így kalkulálni sem tudunk, mikor épülhet fel a campus. Egyelőre annyit mondhatok, mindent megteszünk azért, hogy a lehető leggyorsabban lezárhassuk a tervezési folyamatot.

Mennyi hallgatóra számítanak?

Jelenleg nyolcezer hallgatója van az Egyetemnek, ebből nagyjából 3500 tanul a bölcsészkaron. Úgy gondoljuk, a teljes létszám tízezerre emelkedhet majd, de nem célunk a létszám radikális növelése, a hosszútávú stratégiában egy jó minősítésű középegyetemet terveztünk el. Az új campus is vegyes terület lesz: a BTK és az ITK is használja majd oktatási célra; a JÁK a Bródy projektnek köszönhetően megfelelő ellátottságot kap, így az Egyetem jó ideig biztosan nem lesz oktatási területek szűkében. Természetesen a kollégium, a sportcsarnok és az étterem teljesen közös felhasználású terület lesz, így az Egyetem mind a kilenc-tízezer hallgatója megfordul majd itt.

Befolyásolta a terveiket a koronavírus-járvány?

Kivételes helyzetben vagyunk és komoly fejtörést okoz, hogy a COVID után mi építünk először egyetemet. Ez magában hordozza annak lehetőségét, hogy valami fantasztikus dolgot hozzunk itt létre, de persze a bukás veszélyét is. A járvány után át kellett alakítanunk a teljes koncepciót: amikor elkezdtük a munkát, még egy klasszikus egyetemet terveztünk fölépíteni négy-öt négyszáz fős és két hatszáz fős előadóval. Szinte biztosan állíthatom, hogy a koronavírus-járvány után az egyetemek már nem fognak a régi rend szerint működni. Az én két fiam is egyetemista, tőlük is hallom, hogyan viszonyulnak a diákok az új felálláshoz és egyértelműen látszik, hogy bizonyos esetekben nem lesz igény a személyes jelenlétre. A hallgatók megszokták, hogy streamelik az előadásokat, amit ők több részletben, a saját időbeosztásuk szerint nézhetnek meg. Persze maradnak majd hagyományos előadók is, mert vannak nagy, évfolyamszintű előadások, ünnepségek, amelyek megtartására meg kell adni a lehetőséget, de a számukat csökkentettük; jelentősen meg kellett növelnünk ugyanakkor a kis stúdiók számát, ahol a professzorok jó minőségben felvehetik, illusztrálhatják, akár átdolgozhatják az előadásaikat. Ez egy teljesen új koncepció, újfajta egyetemet kell létrehoznunk.

Pollack Mihály téri látványterv (PPKE)

Hogyan készül fel e változásokra az egyetem?

Oktatói szemmel sem egyszerű a váltás, mert az előadásokat eddig – szerencsés esetben – koherensen, egy retorikai ívre fűzték fel a tanárok, most pedig arra kell számítaniuk, hogy a hallgatók szakaszosan fogadják majd be az elhangzottakat. Némi túlzással azt mondhatnánk, egy új oktatói generációnak kell létrejönnie. Van olyan tanár ugyanis, aki jól alkalmazkodott ehhez és remek online előadásokat tart, de vannak olyan elrettentő példák (nem árulom el, hol láttam ilyet), ahol az oktató ötórás online előadásokat tartott, mert nincs kontroll. Lesznek, akik nem tudnak majd beolvadni az új rendszerbe, ez egy komoly reformfolyamat. Ebben is várunk majd segítséget az építészektől, mert bár ez elsősorban oktatás-stratégiai ügy, a legmélyebben építészet is. Szorosan kapcsolódik ehhez, hogy az új épületekben mindent áthat majd az informatika. Nem szeretem e megfogalmazást, de ma – természetesen – „smart university-t” kell építeni. Minden részlet összehangoltan működik majd a többivel, például a hallgatók telefonjai adnak majd tájékoztatást arról, melyik tanteremben lesz órájuk, választhatnak majd ebédet az étteremben, akár az előadások segédanyagait is elérhetik majd egy alkalmazáson keresztül.

Mekkora léptékűek a változások?

Nem túlzás azt mondani, hogy a COVID oktatástechnológiai forradalmat generált. Végeztünk egy felmérést a hallgatók között, amit nagyon szép arányban töltöttek ki, a válaszokból pedig két dolog markánsan kiolvasható: egyrészt ők azt szeretnék, ha az előadásokat online lehetne hallgatni, másrészt be szeretnének járni az egyetemre. A kettő csak látszólag ellentmondás: a hatszáz fős előadások nem lesznek népszerűek, annál inkább felértékelődnek a szemináriumok és az ezeken kialakuló személyes kapcsolatok. Egyértelműen vágynak a hallgatók arra, hogy legyenek olyan területek a campuson, ahol kis csoportokban összeülhetnek, együtt tanulhatnak vagy szórakozhatnak. Ezen felbuzdulva a tervezési programban is kértük, hogy legyenek közösségi terek, szobák, ahol beszélgethetnek, társasozhatnak, egyáltalán megélhetik az egyetemi közösséget, hiszen ez a katolikus egyetem küldetése is: az emberre és az emberek egymással való kapcsolatára szeretnénk helyezni a fókuszt. A legfontosabb célunk az, hogy a hallgatók megélhessék az egyetemista létüket, tanulhassanak, közösséget alakíthassanak, az így teremtődő együttműködések pedig segítsék majd életük alakulását.