Kifejtette: az Igazságügyi Minisztérium adatai alapján a sikeres kegyelmi kérvények aránya az elmúlt húsz évben évente 0,53 és 4,44 százalék között szóródott. Ebben az időszakban összesen 16 916 kegyelmi kérelmet nyújtottak be, és csak 344 fő részesült egyéni kegyelemben, ami két százalékos arány.
A kegyelemben részesített személyek száma tehát rendkívül alacsony, és a kegyelmezés rendszerint komoly indokoltsággal bír
– hívta fel a figyelmet Párkányi Eszter.
„Molnár Gyula így moratóriumot kíván bevezetni egy olyan eljárásra, amely csak megindított büntetőeljárás esetében értelmezhető, és ezekben a büntetőeljárásokban is meg kellene jelennie a terhelti pozíciónak, vagyis az adott ügyben megalapozott gyanúsításnak, vádemelésnek kellene történnie kilencven nap alatt” – magyarázta az elemző. A büntetőeljárások időigénye tipikusan többszöröse ennek az időtartamnak, vagyis ez a korlátozás nem tudna érvényesülni – szögezte le.
Párkányi Eszter szerint a javaslat kifejezetten káros volta abban nyilvánul meg, hogy politikai érdekek mentén egyértelműen hátrányos helyzetbe hozná azon személyeket is, akiknek kegyelmi eljárásának lezárása éppen a tilalom idejére esne, vagyis indokolatlanul korlátozná a büntetőjogi méltányosság érvényesülését a politikailag nem kitett ügyek érintettjei számára.