1) Valóban túl nagy a korrupciós esetszám, ami a tudomásomra jut. Néha én is unom, de mit tehetnék, ne mutassam be ezeket? Az ügyek legnagyobb részét sajnos nem kell keresnem, azok vagy nagyon nyilvánvalóak és beléjük botlok, vagy jóérzésű honfitársaim hívják fel rá a figyelmet.
2) A „korrupcióinfó” módszere Lázár János és a Fidesz hazug védekezésére volt válasz. Amikor az első ügyeket bemutattam, azt mondták, hazudok. Amikor látták, hogy mindent bizonyítani tudok, azt mondták, ezek csak egyedi esetek. Közben pedig láttam, hogy mennyi az ügy. Ezért határoztam el a korrupcióinfók rendszerét: hetente mutattam be rondábbnál rondább történeteket, hogy ezzel a rendszerszintű problémára, az ESETSZÁM HIHETETLEN NAGYSÁGÁRA hívjam fel a figyelmet. Nem igaz, hogy én sok ügyet mutatok be. Valójában EGY, történelmi léptékű csalás kis mozaikdarabjait mutatom be, ezzel hívom fel erre az EGY ügyre a figyelmet: az EU-s források szisztematikus, szervezett ellopására.
3) Hogy minek mennyi következménye lesz, az nem csak tőlem függ. Sőt! Tudunk viszont legalább öt lezárt OLAF-vizsgálatról, amelyek a bejelentéseim nyomán indultak (az OLAF kapacitásai sajnos nevetségesen alacsonyak, egy országra 5-6 vizsgálóbiztos jut). Persze sok eltussolt vagy nagyon vánszorgó nyomozás is van: Farkas Flóriánék vagy az Öveges-program ügyében pl. 8 év után vannak gyanúsítottak, mégha nem is Farkas Flórián és nem Balog Zoltán, akik a fő felelősök. Viszont ellenzékben, egy olyan országban, ahol a főügyész a miniszterelnökkel együtt jár a VIP páholyokba meccset nézni, az ember egyetlen dolgot tehet a korrupcióval: megpróbál belőle minél többet megmutatni.