Beszéljünk inkább a tényekről: elképesztő húzóerő lehetne a kínai egyetem a magyar és a regionális tudományos élet számára – javasolja Vancsó Gyula, aki a világ féltucat egyetemén megfordult, többek között Sanghajban, a Fudan szülővárosában is rendszeresen előad. A professzor lapunknak kitért az ide készülő kínai elitegyetemet érő vádakra, melyek szerint kínai kémközpont vagy kommunistaképző lenne, de szó esett Kína megértéséről, ujgurokról, a dalai lámáról, magyar kormányról és ellenzékről is.
Hogyan értékeli a Fudan Egyetem körüli jelenlegi diskurzust?
Oktatóként és kutatóként jelen voltam és vagyok Kelet-Ázsiában: Szingapúrban, de a Fudan Egyetem székhelyén, Sanghajban is, így két évtizede közelről ismerem a kínai felsőoktatás helyzetét Ázsiában. Az a meglátásom, hogy az egyetem Budapestre költözésével kapcsolatos vitából sajnálatos módon sokszor hiányoznak a tények, ehelyett az ellenzék részéről hangulatkeltés zajlik.
Hogy megértsük ennek a programnak a súlyát, ahhoz ismerni kell a Fudan filozófiáját, a tudományhoz, oktatáshoz való hozzáállását, illetve, hogy milyen különleges szerepe is van a robbanásszerűen fejlődő Kína, s így a világ tudományos életében, ami jóval több rangsorkérdésnél. És nem utolsó sorban Kínát is ismernünk kell valamilyen szinten.
Miben áll ez a különleges szerep?
Bár kritikusai a Fudant a politika előretolt bástyájának bélyegzik, fontos tudni, hogy az amerikai egyetemekre jellemző „liberal arts” szemléletet honosították meg. Amellett, hogy egy-egy akadémiai stúdiumot teljes szélességében oktatnak, tehát a szakmai oldal mellett a készségfejlesztést és az emberi karakter fejlődését is fejlesztik, az integritás és a nyitottság más kultúrák felé szintén fontos alapértékek. Utóbbit az is mutatja, hogy a mintegy 30 ezer sanghaji Fudan-hallgató 15 százaléka külföldi. A Fudan Egyetem mottója, érdekes módon, latinul szerepel a dokumentumokban, és így szól: „nap mint nap mennyei fény ragyog ránk”, azaz a tudás mennyei fény, ez vezet minket tovább. Szervezetileg a Fudan a tudomány élvonalába tartozó intézményeket tömörít, ahol egyedülálló globális technológiai innovációk születnek, amiknek a tekintélye is igen magas világszerte.
Mindezt az akadémiai és technológiai fejlődési potenciál szempontjából, teljes egészében kell nézni. Hozzátenném: az egyetemes kultúra a folyamvölgyekből indult, a Tigris és az Eufrátesz, a Nílus, az Indus, és bizony a Jangce völgyéből, a mai Shanghaiból. Ötezer éves kultúra és 3500 éves írott történelem az, amin alapszik a modern Kína, és benne a Fudan. A projekt bírálói azonban ezeket a dolgokat nem veszik figyelembe, hanem legtöbbször csak a költségeket nézik, illetve politikai hangulatot probálnak gerjeszteni.
Valóban nem lesz olcsó a történet.
Sokatmondó, hogy erre hegyezték ki a kritikákat, például tizenöt vezető magyar ellenzéki közgazdász nyolc pontban összefoglalt kritikájából öt kimondottan erre alapoz. Ennek az lehet az egyik oka, hogy a költségeken keresztül lehet könnyen negatív hangulatot gerjeszteni. Ugyanakkor, hogy mi is kerül ennyibe, rendszerint kimarad az értékelésből. Megjegyzem, a konkrét költségvetés és a részletek még kidolgozás alatt vannak. Egyébként háttérinformáció gyanánt ajánlom mindenki figyelmébe Nixon elnök külügyminisztere, Henry Kissinger könyvét, az a címe, hogy „Kínáról”, és lefordították magyarra is,
Kissingerre érdemes hallgatni: neki köszönhető Kína hetvenes évekbeli nyitása. Ahogy mondta, „kicsi bolygónkon nincs elég hely ahhoz, hogy egymilliárd potenciálisan tehetséges lakos dühös elszigeteltségben éljen”. Ami a tudományos kapcsolatokat illeti, azok is megnyíltak a kissingeri diplomácia következtében. Ekkortól kezdve tömegével érkeztek kínai doktoranduszok és kutatók Nyugatra, sokan végleg ott is maradtak. Aztán Kína megerősödésével kialakult egy egyensúly az el- és visszavándorlásban. Az én volt doktoranduszaim közül például kilencen mentek vissza Kínába tanítani egyetemi tanári állásba. Egyszóval Kína maga is lazítani akarja elszigeteltségét, sok területen globális vezető szerep felé halad, ami ellenérzést szül Nyugaton. Ennek része a gazdasági versenyhelyzet, amit Kína éppen a nyitással, és a tervgazdaság piacgazdaságra váltásával, pontosabban visszaváltásával indított, hiszen az ötezer éves kínai kultúrában mélyen gyökeredzik a szabad vállalkozás szelleme a családcentrikusság és az erkölcs tisztelete mellett.
Kínának miért érdeke egy ilyen tudományos műhelyt idehozni? Látszunk egyáltalán a térképükön?
Jobban is, mint számunkra Kína, ami az országról szóló ismereteket illeti. Általában, aki elvégezte az egyetemet Kínában, azzal vitaszinten lehet például a magyarság eredetéről beszélgetni. Ami az érdekeket illeti, a haszon kölcsönös, de fontos látni, hogy Kína hálózatokban, emberi kapcsolatokban gondolkozik. Ha elmegyek egy konferenciára Kínában, egy-egy területet művelő mondjuk ezer kínai közé, ők mind ismerik egymást, s igyekeznek egymástól tanulni. Kína ezt a hozzáállást is ki akarja terjeszteni saját határain túlra – ami nem csak gazdasági szempontból, de tudományosan is sok többletértéket termel. Ideát sokan viszont félnek a versenytől. Pedig verseny nélkül nincs színvonal. A másik, hogyha egy kínai diák Budapestre jön, a leendő itteni vezetőkkel ül majd egy iskolapadban, ha lehet így fogalmazni, és ha hazamegy és üzletelni akar Európában, az első dolga lesz felhívni és bevonni az itteni magyarországi barátját. Ennek nagyon komoly gazdasági következményei lesznek, mindkét oldalon. S nézzük a technológiai oldalt is.
Az én IPhone-omat, a laptopomat, az elektronikai eszközeimet mind Kínában gyártották. De mára megvan a saját fejlesztésük is minden területen. Ilyen komoly léptékű fejlődést elszigetelten nem lehet csinálni.
Vancsó Gyula: Kína maga is lazítani akarja elszigeteltségét, sok területen globális vezető szerep felé halad
Nem tart attól, hogy nettó agyelszívás lesz az egész Kína irányába?
Meggyőződésem, hogy ez nem egy export-import jellegű kapcsolat lesz. A magyar hallgatók is közelebb kerülnek Kínához, a kínai gondolkodásmódot, a hálózati logikát is megértik, amit itthon és Nyugaton is hasznosíthatnak, Ahogy Sanghajban a központi Fudan székhelyén, úgy
Négy karról van szó tudomásom szerint, a gazdaság szempontjából legfontosabb a műszaki és természettudományi ezekből, amelyek köré inkubációs park épül majd, akárcsak Sanghajban. Itt lehet majd a gyakorlatba, startup cégekbe ültetni azokat az innovációs ötleteket és projekteket, amelyek az egyetemen – vagy más térségbeli egyetemeken – születnek, mert ehhez ilyen környezet szükségeltetik. Nézze, én most egy viszonylag kis egyetemen oktatok, a hollandiai Twente-n, összesen 14 ezren vagyunk hallgatóstul-tanárostul, s ehhez mégis ezer startup cég kapcsolódik, innen nőtte ki magát például a Booking.com. Képzeljük el ezt a világ 34. legjobb egyetemével Budapesten. De ott vannak a másodlagos előnyök: a budapesti Fudanon világszintű konferenciákat fognak rendezni, Nobel-díjasokkal, a tudományos világ krémjétől lehet majd tanulni, ez pedig vonzza a tehetségeket, egyfajta láncreakcióban emeli a színvonalat. Közvetett előnye lehet, hogy az új selyemútnak nevezett geopolitikai-stratégiai terv egyik súlypontja is ide helyeződik, ennek része a sokat gáncsolt Budapest-Belgrád vasútvonal is. Kína nem egy elszívó gépezetet hoz Budapestre, amivel kipumpálja innen a pénzt meg a tehetségeket, hanem hálózatokat, piacokat akar, hogy fenn tudja tartani gazdasági növekedését, és ha ennek centruma Magyarország lehet, abból hazánk nagyon sokat tud profitálni.
Aggodalom az is, hogy egyszerűen fogják a magyar felsőoktatásban dolgozók legjavát, és brutális fizetésekkel átcsábítják őket a Fudanra, a hazai egyetemek pedig intellektuálisan elszegényednek.
Persze a Fudanra fordított pénzt egyenletesen szét lehetne kenni a felsőoktatásban, mint a vajat a kenyéren, és akkor kicsivel jobb lesz mindenkinek, ez is egy legitim logika. De az elitegyetemek mellett mindenhol van még ezeregy, szintén jó, de legalábbis megfelelő színvonalú egyetem azokban az országokban, ahol tényleg elit egyetemek vannak, mint például az USA-ban, az Egyesült Királyságban, vagy éppen Kínában. Ezeket nem „szárította ki” a Cambridge, az Oxford, az MIT vagy éppen a Fudan, ráadásul ezen utóbbiaknak fantasztikus húzóereje van. Továbbá, ha jóval magasabb fizetést kínálnak, azzal kikényszerítik a magyar felsőoktatásban dolgozók bérének tisztességesebb szintre emelését – ha jól tudom, amúgy is forrong a magyar tudományos szféra a strukturális átalakítás, közalapítvány, finanszírozás, a javadalmazásban a vezetők kezét megkötő közalkalmazotti státusz miatt. Amennyire egy akadémiai külső tanácsadó testület elnökeként rálátok, úgy érzem, van kormányzati szándék a helyzet rendezésére, és több forrást is adnak, például az Eötvös Kutatási Hálózathoz tartozó régi akadémiai kutatóintézeteknek is. A kiválóak többletdíjazása egyébként is mindig feszültséggel járt, például amikor Pálinkás Józsefék a Lendület programmal hoztak haza tehetségeket, volt gond abból, hogy egy ilyen fiatal eleve többet keresett, mint egy szenior egyetemi tanár. De számos egyéb lehetőség van arra, hogy a felsőoktatásban egészséges folyamatokat indítson meg a Fudan megjelenése.
Például?
Például emeljük meg az átlagos bérszínvonalat a magyar egyetemeken,
hiszen most, ha valaki a Cambridge-re akar kijutni, annak nagyon mélyen a zsebébe kell nyúlnia, s nem sokaknak van elég mély zsebe ehhez. Persze, mondhatjuk azt is, hogy egy tehetséges hallgatót elveszít a magyar felsőoktatás, ha külföldre megy. Ha itthon akarjuk őket tartani, ahhoz világszintű képzési programok kellenek, elit egyetemekkel. A Fudannal ezt úgy lehet megvalósítani, hogy a hallgató fizikailag is Magyarországon marad, ami kétségkívül előny. Hozzáteszem, az, hogy a magyar egyetemek nincsenek benne a top százas ligában, szervezeti kérdés is, mert a potenciál meglenne rá, csak mind az ELTE, mind az SZTE, mind a SOTE vagy a BME hurcol magával hozzácsatolt részeket, amelyek az általános színvonalat lehúzzák. De legitim közcél-e, hogy egy egyetem mindent leépítsen, ami nem tartozik a top programjai közé, ahelyett, hogy széleskörű képzési programokat vinne? Nem hinném. S vajon akadálya-e egy-egy kiváló hallgató kiteljesedésének ez a diverzifikált képzéskínálat? Ezt sem gondolom. Hogy a legaktuálisabb példát mondjam, itt van Karikó Katalin professzorasszony, aki alaptudását Szegeden szerezte, sajnos el kellett mennie az akkori Magyarországról, hogy kutatási pályáját ilyen fantasztikus mértékben kiteljesítse, de nézze meg, hogy milyen kapcsolatokkal jön most vissza látogatni, és milyen hírnevet szerzett a hazájának!
Sokan úgy vélik, lehetett volna egy hazai egyetemből is top százast csinálni annyi pénzből, amennyibe a Fudan kerül.
Talán igen, de ettől a lényeg, a nemzetközi beágyazottságunk – mert a tudomány nem lehet nem nemzetközi – bizony nem fog fejlődni. Ahhoz ki kell lépni a porondra, muszáj túllépni saját árnyékunkon, tovább kell erősíteni a globális versenyképességet.
Ha már árnyék: az ellenzék egy része attól tart, hogy a magyar hallgatók kommunista indoktrináció áldozatai lesznek.
Ezt az érvet sokszor hallottam, néha meg ugyanezek a magas tandíj miatt aggódnak, s hogy ezért nem kerülnek be a magyar hallgatók a leendő Fudanra. Kína kétségkívül egypártrendszer, a párt pedig kommunistának nevezi magát, ez tény, amiről reflexszerűen saját történelmi sérelmeink, és az ugrik be, hogy mit jelentett Magyarországon a kommunizmus. Ezt extrapolálják egyesek politikai célból.
– tegyük hozzá, természettudós vagyok, így lehet, hogy más területeken máshogy megy ez. S hogy jönnek a kommunisták, és marxizmusra tanítják a gyerekeinket? Ha visszatekintünk a marxizmusról szóló ismereteinkre, egy csomó ellentmondásba botlunk, ha a mai kínai verzióját nézzük ennek a filozófiának, például a szabad vállalkozás kapcsán. Milyen ideológiát is akarna terjeszteni Kína? A kínai sajátos államkommunizmus a többezeréves konfuciánus világszemléleten nyugszik, és szerencsésen ötvözi a szabad gazdasági versenyt a mi régi tervgazdálkodáson alapuló szocialista gazdaságunk ellenpontjaként. A filozófiát is a helyén kell kezelni. A marxizmus logikailag zárt egység, amelynek gyakorlati gazdasági megvalósításai, (a szovjet típusú rendszer) alapvetően a tervgazdálkodás és a gazdasági szabad verseny hiánya miatt, jól láthatóan nagyot buktak az elmúlt száz évben. Francis Fukuyama, a liberálisok egyik vezető filozófusa ugyan úgy gondolta, hogy a liberális demokráciák a társadalmi fejlődés végállomásai. Hasonlót hallottunk már a kommunizmusról is. Fukuyama viszont maga is néha kételkedik: olvastam olyan gondolatát is, hogy talán a kínai modellnek is lehet szerepe a végső államformában.
Geopolitikai téren?
Azon is, de ezt össze kell kapcsolni az elképesztően felgyorsult idővel, a felgyorsult kommunikációval. Az információt nem keresni, hanem szűrni kell, az elmúlt 10-15 évben rohamosan fejlődő kommunikációs közelség teljesen megváltoztatta az emberiséget. Kínában mobiltelefon nélkül egy nyugdíjas se tud létezni, azzal száll fel a villamosra azzal fizet, azzal igazolja, hogy megkapta az oltását.
Ugyancsak felmerült, hogy a Fudan kínai kémtevékenység központja is lehet.
Ezen csak mosolyogni tudok.
Eleve, szükséges ma egy kémnek eljönnie ide ahhoz, hogy információkat szerezzen? Eszméletlen mennyiségű adat van, amit leszednek a világ kémközpontjaiban, és teszem hozzá, óriásvállalatainál, a mobilunkról, nem kell idejönni ehhez. A klasszikus kémtevékenység azaz a bizalmas információ megszerzése helyett manapság az információ megszűrése az új kihívás. Egyébként minden országnak megvan a maga elhárítórendszere, és nyugodjunk meg, a fontos dolgokat nem Huawei telefonokon beszélik meg a vezetők, de nem is iPhone-on.
Szó esett gazdasági és ideológiai ellenérvekről, de itt az emberi jogi oldal is: az ujgur kisebbség elnyomása vagy éppen a dalai láma üldözése.
Az ember jogi kérdésekről beszélni kell, ezeket nem lehet az asztal alá söpörni, semelyik oldalon sem. Ugyanakkor szűrt információt kapunk: én csak tapasztalatok alapján formálnék véleményt minderről, de nem tudom, mi van a helyszínen. Hong Kong kapcsán látunk folyamatokat, de azt is, hogy Kína, legalábbis amennyi ebből látszik, sok Angliától örökölt hagyományt meghagyott az egykori gyarmatnak.
Ahol embertársaink szenvednek, nem maradhatunk némák. De nem szabad politikai szemüvegen keresztül, szelektíven nézni ezeket a kérdéseket, az ujgurokkal például senki nem foglalkozott a mainstream ellenzéki oldalon egészen addig, amíg politikai célokra fel nem tudta használni őket, s most egymástól veszik át az érveket, nem veszik a fáradságot a tények megismerésére.
Mégis, mintha létezne egyfajta elvárás, hogy az EU tagjaiként ellentartsunk a kínai expanziónak az egyetem kapcsán.
Ellentartani Kínának? Az angol kémiai társaság tagjaként részt veszek a Royal Society of Chemistry publikációs tevékenységében, őket nem zavarja például a társaság folyóiratában erősödő kínai dominancia, felismerték, hogy Kína tudományos produkciói és impaktja tekintetében már megközelítette, néhány területen le is hagyta az etalonnak tekintett Egyesült Államokat. Nem ellentartanak, hanem integrálják, beépítik a konkurenciát. Zárkózzunk be és ignoráljuk a kínai tudományos teljesítményt, ne vegyünk tudomást róla, hogy a világ elhalad mellettünk? Ne haragudjon, hogy megint Kissingerrel hozakodok elő, de nála jobban ezt nem fogalmazták még meg: legutóbbi, március végi interjújában azt mondta, hogy Kínával ki kell egyeznie az Egyesült Államoknak, megtanulnia együtt élni a gondolattal, hogy másként gondolkodnak arrafelé bizonyos témákban, és ki kell alakítani egy új modus operandit, hogy ne nőjön a feszültség,
Egyébként Kínában sokkal kevésbé van jelen az a nyugati felfogás szerinti kompetitív, dominanciára törekvő és individualista felfogás, mint azt mi innen gondoljuk. Ami viszont egyértelmű, hogy az elszigeteltség, a hidegháborús helyzet nem hozhat harmonikus globális fejlődést, és jó kérdés, mi lesz megegyezés nélkül akkor, ha a nyugat elveszti még meglévő technológiai-ipari előnyét. A bajt csak hideg, tiszta fejjel gondolkodva kerülhetjük el, és ilyen módon kellene a Fudanhoz is állni: tartalmi mondanivalóval, ismerve a szereplőket és azok céljait, próbálva megérteni a kínai gondolkodást is. Magyar emberként számomra fontos, hogy a nemzet számára a lehető legjobban hasznosítsuk ezt a helyzetet, érvek és tények mentén megvitatva a dolgokat. Elvégre úgy tudom, lesz egy népszavazás – nem a négynemes budapesti konzultáció, annak a színvonalát inkább nem minősíteném –, ahogy a kormány meghirdette. Egy választópolgárnak jogában áll, sőt kötelessége, hogy tudja, miről dönt. Ha információk hiányában marad a jelenlegi vagdalkozás, és érzelmi alapú érvelés, az semmi jóra nem vezet, már ha tényleg meg lesz tartva a népszavazás.
Ön szerint mindent egybevetve hibázna a kormány, ha politikai okokból magától visszatáncolna a beruházásból?
Feltétlenül.
Az 1954-es születésű Vancsó Gyula 1982-ben szerezte PhD fokozatát szilárdtest-fizikából az ELTÉ-n, anyagtudományt tanult a zürichi Svájci Szövetségi Technológiai Intézetben, itt lett segédkutató és óraadó, majd 1988-tól a Torontói Egyetemen oktatott, végül 1995-ben került a Hollandia Twente Egyetem Makromolekuláris Anyagtudományi és Technológiai Tanszékére egyetemi tanárként, majd dékánhelyettesként, továbbá a MESA+ Nanotechnológiai Intézet tudományos igazgatója is lett.
Volt vendégprofesszor a santa barbarai Kaliforniai Egyetemen, a budapesti és a barcelonai műszaki egyetemeken, tanácsadó professzorként dolgozott és dolgozik a sanghaji Donghua Egyetemen és vendégprofesszor a szingapúri Nanyang Műszaki Egyetemen.
A Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, és tagja a már említett Brit Kémiai Társaságnak, főszerkesztője az Elsevier-féle European Polymer Journal című tudományos folyóiratnak, 550 tanulmány és 11 szabadalom fűződik a nevéhez, 17 ezer alkalommal idézték eredményeit. 2020 óta professzor emeritus, de kutatóprofesszori funkcióját megtartotta, saját startup-cége is van, amely a Sulis Polymers névre hallgat.
Az európai akkumulátorgyártás fellegvárának szánt Northvolt összeomlása kijózanító pofon volt a merész tervek szószólóinak. A történet visszatért önmagába, a világ legnagyobb gyártója, a CATL pedig máris bejelentette, hogy új beruházásba kezd – ezúttal Spanyolországban.
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Az Oroszországot sújtó szankciók miatt az orosz repterek bezártak az európai légitársaságok előtt, így az Európa és Kína közötti légi forgalom a kínaiak kezébe került.
Kína új irányvonalat hirdetett: 2025-től radikálisabb élénkítő lépésekkel kívánja támogatni a növekedést. Bár a bejelentések rövid távon optimizmust hoztak a tőzsdékre, a szakértők óvatosságra intenek: a szavak mögötti valódi tettek és azok hatékonysága még mindig kérdéses marad.
Oroszországnak a szemmel látható nemzetközi kudarcai után valahol muszáj teljesítenie.
Kérdés, hogy bánatában szerkeszt-e majd másik fotót a TISZA Párt elnöke.
Minden nap délután kettőkor és ötkor nyitják meg a vásárlási lehetőséget.
Az EB Magyarországi Képviselete azt írta, az uniós bíróság ítéletének tartalmával a magyar sajtóban és közéletben számos félreértés és tévhit terjedt el.
