Eddy Kester brit gazdasági újságíró saját blogján tette közzé az első részét egy angol nyelvű interjúszövegnek, melyet még 2005-ben készített a volt kormányfővel. Az újságíró előszóban megjegyezi: noha arról volt szó, a beszélgetésről cikket is írhat majd, Kester visszaemlékezése szerint Horn azonnal közölte: abból, ami elhangzik nem írhatnak meg semmit, háttérbeszélgetés lesz.
Változás a fegyverkezésben
Mint az interjúban elhangzik, Horn már akkor sejtette, hogy változni fognak a dolgok a Szovjetunióban, mikor 1974-ben a nyugati szövetségesek, valamint a Szovjetunió és a Varsói Szerződés további országai között megkötött helsinki záróokmány tárgyalásai elkezdődtek. Ez volt az az 1975-ös szerződés, amely először, teljes mértékben szavatolta a közös biztonságpolitika, gazdasági és kulturális együttműködés szabadságát, illetve az emberi jogokról szóló elvi nyilatkozatot is tartalmazott.
Horn erről azt mondta, ez az MSZMP akkori reformszárnyának óriási lökést adott, és nem is voltak ezzel egyedül: „A helsinki záróokmány egy megegyezés volt a szovjetek és a nyugati államok között arról, hogy lelassítják a fegyverkezési versenyt, ezért cserébe pedig a szovjetek nem támasztanak akadályt az emberek szabad utazása, a gondolatok és ideológiák, ötletek szabad áramlása elé. Szóval amikor például a kulturális kosarát ennek az egyezménynek átbeszéltük, gyakorlatilag minden nyugati állam ott volt. Azt hiszem, itt indult minden, és a vezető, Kádár János ezt a legmesszebbmenőkig támogatta.”
1986-ban Horn éppen a Kremlben járt, és külpolitikai főtanácsadójával, jó ismerősével, Anatolij Csernajevvel vitázott. A helyzet rendkívül feszült volt, és Horn elmondása szerint Csernajevet győzködte arról, hogy a szovjetek RSZD-10 Pionyer interkontinentális-ballisztikus atomrakétái (NATO-kódnév: SS-20 Saber) lerombolják azokat az eredményeket, amiket elértek, és mindez új fegyverkezési versennyel fenyegetne, hiszen amíg a Pionyerek kint vannak, az amerikai Pershing-atomrakéták is aktívak maradnak.