Így zárták ki a politikát Zuckerbergék a kampányhajrában
Az amerikai elnökválasztásig és még azon túl is letiltották a politikai hirdetéseket.
„Semmi konkrét vád nem hangzik el velem kapcsolatban, csak álszent, sunyi célozgatások, összekacsintások” – írja a DK-s kvízmester.
Vágó István azt írja a Facebook-posztjában, hogy most már meg kell szólalnia, mert megint megírták – ahogy fogalmaz – a lakájmédia egyik zászlóshajójában az élettörténetét. Mint állítja, mióta rajta van a FB-on, ott látható a medimpexes előtörténete, s kiderül az is, hogy az első munkahelye a Chinoin gyógyszergyár volt.
Vágó: „Apámat vádolják »hálózati tevékenységgel«”
Majd közli, hogy az apja „országszerte elismert és tanítványok ezrei által rajongásig tisztelt nyelvtanár volt, ezért választotta ki az UNESCO (és nem az AVH, KGB, NBH stb., ahogy azt a PestiTV erről szóló műsorában Schiffer Andrásék sunyi mosolygások és kacsintások közepette sugallták”.
Kijelenti, hogy az egyetlen érdemi vád ellene az, hogy úti jelentéseket minimum készített. „Ezt bevallom. Nagy dolog, minden külkeresnek, hivatalos kiküldöttnek, külföldi ösztöndíjasnak (pl. Orbán Viktor!), cégvezetőnek ez volt a dolga. De ők ebből és apám külföldi munkáiból is csak arra tudtak következtetni, hogy »a hálózati átörökítés tulajdonképpen fontosabb volt mint az esetleges beszervezés«. Apámat vádolják »hálózati tevékenységgel«... De kár, hogy ő már nem tud tiltakozni, de ezt a nevében kikérem magamnak! – fogalmaz.
Manapság a legnagyobb bűnnek állítják be, ha valaki nem beszél nyelveket
Majd bónuszként közli, hogy manapság a legnagyobb bűnnek állítják be, ha valaki nem beszél nyelveket. „Velem kapcsolatban pedig azt, hogy beszélek. Megáll az ész...”– írja.
A posztja végén elismeri, hogy azzal a szemmel olvassa a róla szóló „rágalmakat”, hogy azok peresíthetőek-e.
„Nos, szerintem nem. Semmi konkrét vád nem hangzik el velem kapcsolatban, csak álszent, sunyi célozgatások, összekacsintások, véleménynek csomagolva. A kommentelők persze viszik tovább ezeket, immár ténynek idézve a hazugságokat. És ez lehetett a szerző(k) igazi célja” – jut szomorúan erre a megállapításra.