Karikó hangsúlyozta: „Az ezt követő években semmilyen írásos jelentést nem adtam, senkinek nem ártottam. Tudományos tevékenységem, kutatásaim folytatása érdekében távozni kényszerültem.” Az elmúlt 36 év alatti kutatómunkáját, tevékenységét az emberek gyógyítása érdekében folytatta. „Többé soha, senki nem tudott megtörni, céljaimtól eltávolítani” – fogalmazott, hozzátéve azt is, hogy ezzel a nyilatkozattal lezártnak tekinti az ügyet.
A Magyar Hang emlékeztet: a napokban elkezdett terjedni a közösségi oldalakon egy részlet Bálint László 2017-ben megjelent, „A hálózati nyilvántartás szereplői” című könyvéből. A szegedi helytörténeti kutató közlése alapján Karikót 1978-ban, 23 évesen szervezték be. Beszervezője és kapcsolattartója Salgó László későbbi országos rendőrfőkapitány, akkor még a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság hadnagya volt. Az úgynevezett 6-os karton adatait felsoroló szócikkben az szerepelt, hogy Karikót az állambiztonság III/II-es csoportfőnöksége foglalkoztatta, titkos megbízott minősítéssel, „hazafias alapon”. Fedőneve „Lengyel Zsolt” volt, foglalkoztatási vonala „kémelhárítás”. Egy másik dokumentumból idézve azt említi a könyv, hogy 1985-től „pihentetve” volt. Karikó Katalin életrajzából tudható, hogy ebben az évben költözött az Egyesült Államokba – írja a lap.
A Telex arról ír: Karikó Katalin édesapja, Karikó János 1956-ban a Forradalmi Tanács tagja volt Kisújszálláson. A szókimondó emberként ismert hentest, a forradalom alatti szerepe miatt „izgatás” miatt '57-ben elbocsátották, és négy évig állást sem kapott.