A pártpénztárnok, aki már semmire nem emlékszik – Puch László portréja

„Én már nem emlékszem semmire, ha mindenre emlékeznék, akkor már régen messze lennék” – valószínűleg nem sok ilyen emlékezetes mondat köthető e portré alanyához. Ugyanakkor ez a tény, és a fenti idézet is jól jellemzi Puch László pályafutását és karakterét. Az MSZP egykori pártpénztárnoka ugyanis nem harcias parlamenti pengeváltásairól ismert frontember, sokkal inkább háttérben dolgozó, kompromisszumokra mindig kész üzletember-politikus.

Cikkünk kezdőmondata Puch László kevés nyilvános szerepléseinek egyikéről, egy 2019-ben a Spinoza-házban rendezett beszélgetésből származik. Rangos Katalin többek közt arról kérdezte a politikust, hogy kivel tárgyalt a Szabad Föld hetilap eladásáról és az érdekeltségei közé tartozó médiumok állami hirdetéseivel kapcsolatban. De ne ugorjunk ennyire előre, hiszen Puch „régi motoros”; politikai és üzleti pályafutása jóval a rendszerváltoztatás előtt kezdődött!

Puch László, az MSZP országgyűlési képviselőjelöltje 1994-ben Kép: MTI/Ráfael Csaba

Az Áfész-ból a parlamentbe

Puch László életrajza szerint érdeklődését a politika iránt a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) keltette fel. Diplomája megszerzését követően 1980-ban belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba. Ez abban az időszakban ez egy kicsit is ambiciózus ifjú esetében nem volt szokatlan, bár az ő családi hátterével, édesapja politikai internálása és a családi vagyon elkobzása után talán meglepőnek tűnhet. 

A fiatal Puch László karrierje gyorsan beindult. 1983-ban már a Bóly és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet (Áfész) elnöke, 1986 és 1989 között pedig a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetsége (Szövosz), 1989-1990-ben pedig az Általános Fogyasztási és Értékesítõ Szövetkezetek Országos Szövetsége elnökségi tagja volt.

Átlépett a Magyar Szocialista Pártba, és el is indult az első szabad választáson. Az MSZP országos listájának 91. helye azonban nem volt elég számára a mandátumszerzéshez, egyéniben pedig hatodik lett Baranya 5. számú választókerületében.

Időközben 1990 és 1992 között a mohácsi sportegyesület, 1995-tõl a PMFC NB I-es labdarúgóklub elnöke, majd 1993-tól a Népbolt Rt. ügyvezető igazgatója volt, de a politikai ambícióit sem adta fel. Újabb próbálkozását siker koronázta, 1994-ben a szocialisták megyei listájáról bejutott az országgyűlésbe. Ettől kezdve húsz éven át, egészen 2014-ig az MSZP országgyűlési képviselője, és egy ideig, 1998 és 2002 között mohácsi önkormányzati képviselőként is politizált.

Az MSZP-ben akkor nagy befolyást biztosító pártpénztárnoki pozíciót 1998-ban szerezte meg és viselte egészen 2008-ig, amikor a Közlekedési Minisztérium államtitkára lett. 2003-tól vett részt az MSZP elnökségének munkájában. 2010 és 2012 között a szocialisták pártigazgatója és frakcióvezető-helyettese.

Puch László és Gyurcsány Ferenc 2009-ben, az Országgyűlés plenáris ülésén. Kép: MTI/Kovács Tamás

A 168 óra portrécikke szerint Puch visszafogott, kompromisszumkész és barátságos karakter, épp ennek köszönhetően

Állítólag mindig korrekt kapcsolata volt például az ellenoldali párjaként emlegetett Simicska Lajossal is.

Hogy valóban létezett-e a Puch és Simicska, pontosabban a pártok közt állítólag köttetett 70-30-as paktum (tudniillik, hogy az épp hatalmon lévők emberei nyerik a pályázatok hetven százalékát, a másik oldal holdudvara pedig harminc százalékot kap a tortából), vagy csak az MDF kampányfogása volt, az valószínűleg sosem fog kiderülni. Mindenesetre tény, hogy Puch megtalálta a hangot a jobboldali Simicskával is. Sosem vett részt a hangos politikai csatározásokban, a frontvonalban zajló ideológiai küzdelmekben, inkább az üzletre, a pénzszerzésre koncentrált.

Párton belül azért persze voltak konfliktusai. Leginkább Gyurcsány Ferenccel. A rossz nyelvek szerint az egykori miniszterelnök bukásában is lehetett némi szerepe. Bár Puch elismerte, hogy voltak vitáik, a Gyurcsány és közte fennálló állítólagos konfliktust kitalációnak nevezte.

A nagy befolyást jelentő pártpénztárnoki posztról végül azért mondott le 2008-ban, mert érezte, hogy az MSZP mélyrepülésbe kezdett.

– fogalmazott később visszaemlékezve. 2010-ben az MSZP akkori vezetője, Lendvai Ildikó pártelnök kérésére még visszatért rendbe tenni a párt szervezetét, de a választáson már elbuktak a szocialisták.

Lendvai Ildikó, az MSZP elnöke és Puch László pártigazgató 2009-ben. Kép: MTI/Koszticsák Szilárd

Strabag, BKV, átláthatatlan cégháló

A rendszerváltoztatást követően nem is várt sokáig, 1993-ban lett vállalkozó, az élelmiszer-ipari termeléssel foglalkozó Schenk és Társai Kft. társtulajdonosa. Talán az első emlékezetes ügy, amelyben feltűnik a neve, a Strabag botrány volt. 2004-ben a magyar önkormányzati választások előtt az osztrák Die Presse arról cikkezett, hogy az M5-ös autópálya-építésben részt vevő nemzetközi építőipari óriásvállalkozás, a Strabag az Eurocontact nevű cégen keresztül céget 15 millió eurót utalt át a magyar pártoknak, köztük az MSZP-nek.

Az akkori sajtóhírek szerint egy feljegyzésben Puch László neve is szerepelt, mint

A Strabag 2002 és 2006 között, az MSZP kormányzása idején összesen 232 milliárd forintnyi építési megbízást nyert közbeszerzési pályázatokon.

Puch neve feltűnt a 2009-ben kirobban BKV-ügy körül is. A nokiás-dobozáról ismert egykori szocialista főpolgármester-helyettes, a hűtlen kezelés miatt felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt Hagyó Miklós ügyvédjének határidőnaplójában többször szerepelt Puch neve. Minderről az atlatszo.hu számolt be.

A Központi Nyomozó Főügyészség akkor úgy gondolta, az adatok „kapcsolatot mutatnak a médiában és a köztudatban az MSZP pénztárnokaként ismert Puch László vonatkozásában”. A portál azt is megírta, hogy az ügy gyanúsítottjainak vallomásaiban is többször szerepelt a pártpénztárnok neve.

Mára egy rakás jól menő cég tulajdonosa, ennek ellenére sosem szerepelt a Forbes és a Napi.hu által összeállított leggazdagabb magyarok listáján, mert

Tóth Bertalan, a párt mai, és Mesterházy Attila, a Magyar Szocialista Párt egykori elnöke, illetve Puch László, az MSZP Baranya megyei elnöke 2013-ban Kép: MTI/Lendvai Péter

A Heti Válasz 2015-ben ezt írta róla: „Puch László olyan cégek többségi tulajdonosa lett, mint az MSZP országos központjával és több vidéki pártirodával gazdálkodó Horizont Zrt., valamint az ELTE bölcsészkarának Trefort-kerti épületeit felújító és ma is működtető Kipszer-csoport. Emellett Puch befolyási övezetéhez tartozik a tavaly átadott nagykállói szennyvíztisztító telepet a Duna Aszfalttal közösen kivitelező (korábban a Strabaggal, a Colasszal, a Közgéppel és a többi gigásszal is együttműködő) Kelet-Út Kft., továbbá még negyven kisebb-nagyobb vállalkozás. Köztük azok az egy éve Bécsben bejegyzett cégek (Horizont AG, Kipszer AG, Kiptref GmbH), amelyekbe a legjelentősebb hazai Puch-társaságok épp beolvadni készülnek.”

A pártpénztárnok közben szállodákat és üdülőket is üzemeltetett Harkányban és Horvátországban, és családi cégeiben – vélhetően tőle nem független – svájci és dán vállalkozások is befolyást szereztek. Puch vagyona egyre gyarapodott.

Eltűnő médiaportfolió, stabil üzleti háttér

Puch László a médiapicon is sokáig jelen volt. Az ő érdekeltségi köreihez tartozó Mezőgazda Lap- és Könyvkiadó Kft. adta ki korábban a „vidék hetilapját” a Szabad Föld-et, amely a nyomtatott lapok piacán ritka módon sokáig nyereséges tudott maradni. Puch László a hagyományosan baloldali kötődésű lapot végül 2018-ban adta el, a Mediaworksnek.

A balliberális oldalhoz köthető sajtóban ezzel kapcsolatban

az eladásról, de az érintett később cáfolta, és városi legendának nevezte az egészet.

A nagy múltú baloldali napilap, a Népszava 2005-ben került az MSZP köreihez, később pedig a Puch László egyik többségi tulajdonában álló cég leányvállalata, a XXI. század Média Kft. adta ki. 2019-ben végül Puch cége, a Horizont AG végül a napilapot is eladta egy másik baloldalhoz milliárdosnak, Leisztinger Tamásnak, akinek pályafutását ebben a cikkünkben mutattunk be részletesen.

Puch László és Leisztinger Tamás az Új Évi Top Kupán 2008-ban. Kép: MTI/Beliczay László

A Spinoza-házban vendégeskedve 2019-ben azt mondta, minden ellenkező híresztelés és tévhit ellenére nem a szocialista pártból gazdagodott meg. Úgy fogalmazott, már 1998-ban, a pénztárnoki pozíció megszerzését megelőzően „jómódú nagypolgár” volt, és időközben nem növekedett a vagyona. „Nem rendelkezem nagyobb források fölött, mint 98-ban, amikor beléptem. Nullszaldón vagyok” – mondta.

A Valaszonline.hu tavalyi cikke szerint „Puch jelenleg egyszerre dolgozik a NER-nek és az MSZP-nek”, amire abból következtetnek, hogy a politikus-üzletember cégei az elmúlt években 315 milliós, vissza nem térítendő turisztikai támogatást és 1,64 milliárd forintnyi közbeszerzési megbízást nyertek el, de miközben a parlamenti MSZP-frakciójától is rendszeresen kapott megbízásokat.

Puch ugyan látszólag jó ideje visszavonult a direkt politizálástól, 2016-ig volt az MSZP Baranya megyei területi szövetségének elnöke. A pletykák szerint azonban, a háttérből továbbra is befolyást gyakorol a szebb napokat látott szocialista pártra.

Borítókép: Puch László, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) frakcióvezető-helyettese,képviselőtársával beszélget a Parlamentben. MTI/Beliczay László

Források: K-Monitor, Opten, 168 óra, Index, Magyar Nemzet, Valaszonline.hu, atlatszo.hu