Leisztinger Tamás lassan három évtizede a magyar üzleti világ prominens szereplője. Volt már a Pick és a Zalakerámia tulajdonosa, a birtokában állt az egykor legnagyobb magyar szállodalánc, vett focicsapatot és országos napilapot is. A politikához több szállal kötődik, a nyilvánosság előtt azonban keveset szerepel. Kicsoda valójában Magyarország 17. leggazdagabb és 24. legbefolyásosabb embere, és hogyan szerezte vagyonát a milliárdos?
Leisztinger Tamás 1968-ban született Budapesten. Értelmiségi szülők gyermeke, édesapja villamosmérnök, édesanyja fogorvos. A Magyar Narancs 2004-es portrécikke szerint már gimnazistaként kitűnt tehetségével a matek- és fizikaversenyeken, így nem csoda, hogy az érettségit követően az Eötvös Loránd Tudományegyetem elméleti fizika szakán végzett.
Az egyetem mellett többek között taxizásból élt, de egyes hírek szerint külföldi gépkocsik behozatalával, valamint ingatlanközvetítéssel is foglalkozott; 1993-ban társtulajdonos lett a jól menő Pixel Graphics Számítástechnikai Kft.-ben. A privatizáció időszakában lett fajsúlyosabb szereplője az üzleti életnek, amikor beszállt a kárpótlásijegy-bizniszbe. Ekkor tette le üzleti birodalma alapjait. Közben hobbija, a sakk területén is fontos pozíciót töltött be, 1998 és 2005 között a Magyar Sakkszövetség elnökeként tevékenykedett.
2020-ban Magyarország 17. leggazdagabb embere volt, a Forbes becslése szerint vagyona a 2019-ban becsült 93,5 milliárdról némileg csökkent, a múlt év végén 87,5 milliárd forint volt. A 2020-as befolyás-barométer szerint 2019-hez képest 23 helyet javítva jelenleg Leisztinger Tamás a 24. legbefolyásosabb személy Magyarországon. Legismertebb érdekeltségei közé tartozik jelenleg az Arago-csoport, a Forrás Nyrt., a lillafüredi Hotel Palota, valamint a Népszava. Korábban vállalkozásain keresztül számos ismert cégben volt jelentős tulajdonrésze, ilyen a Pick, a Zalakerámia, a Hunguest Hotels vagy épp a DVTK-t működtető társaság.
„Csendben, halkan, olcsón”
Az üzletember vállalkozói karrierje 1994 körül kezdődött. Ekkor már zajlott a privatizáció, és egyre több vállalkozás alakult a kárpótlási jegyek hasznosítására. Több társával megalapította a HB Westminster Kárpótlási Jegy Befektető Rt.-t, ám eltérő üzleti filozófiájuk miatt hamarosan különváltak, és létrehozta a HB Westminster II. Rt.-t (HBW II), ezt később a francia fizikus-politikusról Arago Rt.-re nevezte át.
Az 1,6 milliárd forint jegyzett pénzalappal rendelkező kockázatitőke-befektető vállalat üzleti modellje a következő volt: jellemzően hitelből elsősorban alulértékelt, gyengén teljesítő cégeket vásárolt meg, az értékesebb részeket kiszervezte belőlük, osztalék formájában kivette belőlük a befektetett tőkét, majd esetleges pénzügyi átszervezést követően magas haszonnal továbbadta őket.
Leisztinger Tamás 2000-ben a Portfoliónak nyilatkozva így fogalmazta meg mindezt: „Csendben, halkan, olcsón. Nincsenek olyan irányelveink, hogy csak egyes iparágakra koncentráljunk, a cél szüli a stratégiát. Ha találunk egy olyan célpontot, amelyik minden szempontból megfelelő, akkor azt nem hagyjuk elmenni magunk mellett.” Eközben szép lassan kiszorította saját cégéből a kisbefektetőket.
A társaság
Az Állami Vagyonügynökség 1992-ben és 1993-ban pályázatot írt ki az egykori szakszervezeti munkás- és diákszállókat, köztük néhány egy-, két- és háromcsillagos hotelt kezelő Eravis Szálloda és Vendéglátó Rt. privatizálására, de ezek eredménytelennek bizonyultak. Az 1995-ös újabb pályázaton Leisztingerék kárpótlási jegyekkel a névértéknél jóval alacsonyabb áron először 12,4 százalékos részesedést szereztek az Eravisban, majd egy leányvállalaton keresztül 50 százalékra tornázták fel a tulajdonjogot, döntő befolyást szerezve. Az Arago Rt. 1996-ban 33 százalékos részesedést szerzett a részben állami tulajdonú Pannon-Váltó Rt.-ben, amely ezt követően az Arago érdekeltségébe tartozó cégek papírjait kezelte.
Az Eravis, a Pannon-Váltó és az Aquincum Kárpótlási Jegy Befektető Rt. társulásával létrejött konzorcium 1996 decemberében 50 százalékos tulajdonhányadot szerzett a Hunguest Rt. által alapított vidéki, főleg balatoni szállodákkal rendelkező Hunguest Hotels Rt.-ben, amelyben 1,2 milliárdos tőkeemelést hajtottak végre – ám az nem derült ki, ezt miből fizették Leisztingerék. Az Állami Számvevőszék 2001-es vizsgálata szerint
Ezt követően hitelekből, ingatlaneladásokból és a bevételből felújították, majd bővítették a szállodaláncot. Végül a két cég egybeolvadt, a Hunguest bérelte az Eravis szállodáit, utóbbi pedig egyszerű vagyonkezelő céggé vált, amely az Arago érdekeltségeiért felelt.
Leisztinger Tamás ezt követően a gyógyszeriparba fektetett be, patikák és megyei gyógyszertári központok privatizációjában is részt vett. 1999-ban megszerezte a Zalakerámia Zrt. részvényeinek többségét, majd 20 százalékot a BÁV Bizományi Kereskedőház Rt. papírjaiból, később a Pick Szeged Rt.-t. A Budapesti Értéktőzsde és a Budapesti Árutőzsde részvénytársasággá alakulását követően az Arago szép lassan összegyűjtötte a tőzsdék részvényeit, és a BÉT-részvények 50,2, a BÁT-papírok 75,6 százalékát eladta egy osztrák–német konzorciumnak.
de legjobb évei épp ezután, az MSZP-SZDSZ 2010-ig tartó kormányzása idején következtek.
2004-ben komoly visszhangja lett egy másik emlékezetes üzletének. Az MSZP-s Molnár Gyula vezette XI. kerületi önkormányzat a tulajdonában álló Lágymányosi-öböl körüli harminchat hektáros terület hasznosítására megalapította az Öböl XI. Kft.-t. Ebbe 1,56 milliárd forint értéken bevitte a területet.
Ekkor érkezett Leisztinger és az Eravis Ingatlanforgalmazó Rt., amely szintén 1,56 milliárd forint befizetésével 50 százalékos tulajdonrészt szerzett a cégben, és megtette ügyvezetőnek Leisztinger első számú jogi tanácsadóját, Zala László ügyvédet. Az önkormányzat ráadásul 1,225 milliárdot visszafizetett az Eravisnak egy szomszédos, nyolchektáros területért.
A forgatókönyv innen a szokásos volt: tőkeemelés, az Arago cégcsoport cégein keresztül újabb üzletrészek vásárlása, és
2007-ben a fideszes Schneller Domonkos feljelentést tett hűtlen kezelés gyanújával, és nyomozás indult az ügyben. Az évtized végére Leisztinger Tamás 50 milliárd forinttal tudta megnövelni birodalmának értékét.
A focirajongó
A milliárdosról köztudott, hogy kedveli a labdarúgást. Az évek során több futballklubba is tervezett befektetni, a Szombathelyi Haladással nem jött össze az üzlet, 2010-ben viszont az Aragón keresztül a patinás, akkor éppen százéves Diósgyőri VTK tulajdonosa lett. A csapat elnöke szerint az elmúlt évtizedben saját vagyonából 5 milliárd forintot áldozott az egyesületre, ám a várt siker elmaradt; jelenleg az élvonalból kiesést próbálják elkerülni. Korábban úgy nyilatkozott erről, hogy pénzügyileg és egyéb szempontokból is „rengeteg fájdalommal” járt számára a befektetés, és kiábrándult, ebben az állapotában pedig nem éri meg a dolog. Végül idén januárban eladta érdekeltségét a focicsapatban.
A vörös báró a politikában
Leisztingert baloldali, MSZP-közeli nagyvállalkozóként tartják számon, aminek nem csak az az oka, hogy a jelenlegi szocialista főpolgármester-helyettes, Tüttő Kata élettársa volt, hiszen
már a Horn-kabinet idején jó informális kapcsolatokat ápolt az akkori kormánypárttal. Ahogy a Magyar Narancs írta: „ahol tudott, segített”.
Az 1998-as kormányváltás után kereste a kapcsolatot a Fidesszel, megpróbált közeledni a vezetőihez. Egyesek szerint először a labdarúgó-ágazaton és az Ifjúsági és Sportminisztériumon keresztül próbálkozott, majd cége jogi képviselője közvetített volna, aki az egyetemről ismert vezető fideszeseket. Egyik kísérlet sem volt sikeres. Leisztinger üzleti lépései arra engedtek következtetni, hogy 2002 után is Fidesz-kormányzásra számított, így 2002-ben meglepetésként örülhetett az MSZP–SZDSZ győzelmének.
2003–2004-ben nagy botrány tört ki a szocialistáknál, ugyanis több megyében is gyanúsan hirtelen megszaporodott az alapszervezetek taglétszáma, és az új tagok szavazataival új szereplők vették át a párt helyi irányítását. Ilyen volt például a Vas megyében villámkarriert befutó Tóth Csaba és a Hajdú-Biharban megyei vezetővé választott Oláh Lajos.
Ez sosem bizonyosodott be, de tény, hogy az említett politikusoknak céges kapcsolataik voltak az üzletemberrel, és az MSZP-ben történt befolyásszerzési kísérlet valóban nagyon hasonlít Leisztinger vállalkozásainak üzleti taktikájára: a párt második-harmadik vonalához tartozó fiatal politikusok hirtelen több szervezetben vezető pozíciókat szereznek, így később országos szinten is befolyásolhatják a szervezet ügyeit, aki pedig velük jó kapcsolatot ápol, esetleg támogatja őket, szintén hatással lehet a párt politikájára. A baloldali médiumok akkor úgy írtak róla, mint aki egyfajta befektetésként tekint az MSZP-re. A térfoglalás végül nem jött össze, az érintett politikusok tagadtak, a vállalkozó pedig a sajtónak nem kommentálta az ügyet.
A kétezres évek közepén Leisztinger Tamás már a magyar üzleti világ és a nagypolitika legfontosabb szereplői közé tartozott. Vagyonát ekkor 35 milliárd forintra becsülték. Pozícióját jól jellemzi, hogy 2007-ben a 39. születésnapján tartott rendezvényen részt vett többek között Veres János pénzügyminiszter, valamint Csányi Sándor, az OTP tulajdonosa is.
Az üzletember 2017-ben így nyilatkozott a Magyar Narancsnak a politikához való hozzáállásáról:
„Olyan, hogy valaki teljesen független legyen, pláne üzletemberként, nem létezik.
Legalább a bürokráciával mindenki szembesül. Mondjuk inkább azt, hogy nem ennek a rendszernek vagyok a gyermeke.” Az interjúban beszélt arról is, hogy Gyurcsány Ferenc utolsó évében méltatlan dolgokat művelt, és Bajnai Gordonban is csalódott. 2010-ben optimista volt, úgy vélte, hogy az Orbán-kormány racionális döntéseket fog hozni, és egyébként is, bármi lesz, az a korábbinál csak jobb lehet.
Az MSZP bukása után
2010-ben Leisztinger vagyona nagyjából 80 milliárd forint körül volt, és mint a jelenlegi helyzete és befolyása mutatja, nem mondható, hogy az elmúlt évtized vesztese lenne.
2014 óta mintegy 10 milliárd forinttal gyarapította a birodalma értékét, és
Eleinte az agráriumban volt érdekelt, 2015-ben például 4,8 milliárd forint területalapú támogatást könyvelhetett el, ám később eladni kényszerült mezőgazdasági vállalkozásai jó részét, és tizenkilenc szállodája közül is értékesített tizenötöt.
Ugyanakkor új érdekeltséggel bővült a portfóliója, hiszen beszállt a közéleti médiába is: 2019-ben megvásárolta a Népszava kiadóját az MSZP korábbi pártpénztárnoka, Puch László érdekeltségeihez tartozó Horizont AG-tól. „Az, hogy megvásároltuk a Népszavát, egyben értékválasztás is. Azt szeretnénk, ha a Népszava a jövőben is az emberről, a mindennapi életről szólna, és kiemelten kezelné a szolidaritást” – fogalmazott akkor Leisztinger.
2020 őszén kiderült, hogy a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában álló, a Budapesti Közlekedési Zrt. autóbuszok bérlésére kiírt közbeszerzési pályázatát egy olyan társaság nyerte, amelyet a megjelenése előtt hét nappal alapított két, Leisztinger cégbirodalmában tisztségeket viselő személy. A győztes CR-Facilities Vagyongazdálkodó Zrt. ráadásul nem is buszok bérbeadásával foglalkozik.
A történet azért is kavart botrányt, mert
Források: Origo, Magyar Narancs, Forbes, K-Monitor, Index, Népszava
„Mintha büdös koldusok lennének, akik betévedtek egy menő bulira, ahonnan nem merik őket kidobnii”– Rod Dreher egyedüli konzervatívként a Nexus Intézet amszterdami fórumán járt.
Gyurcsány Ferenc tiszteletdíja négyhavi összegével megegyező mértékben, 14 138 736 forinttal csökkenhet.
A miniszterelnök szerint a modernitás ma már nem nyugati kategória.
A Tisza-elnök átlépett a Facebookról a valóságba, és rögtön megsemmisült. Mi pedig szájtátva figyeljük a rendszerváltoztatás óta eltelt idő legijesztőbb politikai skizofréniáját. Nagy Ervin írása.
Mi lesz a következményük a Magyar Péter-féle hangfelvételeknek? Elhozza-e Donald Trump a békét? Talpra áll-e az európai és a magyar gazdaság? Ezekről a kérdésekről vitatkozott a Mandiner Presszóban Dévényi István és Gajdics Ottó.
Szentkirályi Alexandra bemutatta Budapest ötéves „drogstratégiájának” egyes részleteit.
Az ilyen kirohanásokat nem szabadna a közvéleménynek így elengednie a füle mellett.
