"Éjjel-nappal velünk van, a szívünkben mindig itt lesz" – a fia temetére készül Till Tamás édesanyja
Till Tamás gyerekként indult el otthonról biciklivel, és soha nem tért haza. Huszonnégy évnyi kutatás után találták meg a holttestét.
Nagyapám, Kálnoky Hugó, mint oly sok más rászoruló ember 1945 elején menedéket talált Apor Vilmos püspöki rezidencián. Ott volt még, amikor orosz katonák megöltek Aport. Mi is történt valójában? Egy személyes nyomkeresés.
„Március 30-án orosz katonák jöttek a Püspökvár pincéjébe, ahol a menekültek félve meghúzták magukat. Ami azután történt, arról sok változat kering. Először úgy mesélem el, ahogyan apám emlékszik Hugó nagyapám beszámolójára: az oroszok asszonyokat követeltek „krumplipucolásra”, ezen a püspök talán joggal »megerőszakolást« értett. Apor, így szól a családi verziónk, kérte a katonákat, hogy jöjjenek vissza később. Akkor kapnak két »önkéntest«.
Két idős apáca késznek mutatkozott rá, de nyilván nem erre vágytak az oroszok, és amikor visszamentek, dühükben rálőttek a püspökre. Egy golyó a hasán találta el. Nem sokra rá, április 2-án belehalt sérüléseibe.
Hogy legyen valami elképzelésem arról, mi is történhetett valójában, elmentem Győrbe. Aport 1997-ben boldoggá avatták, és az alacsony boltozatú pincékben, ahol egykor nagyapám is menedéket talált, ma emlékkiállítás van, amelyet ritkán látogatnak.
Egy hosszúkás, alacsony kis helyiség, a mennyezete sötétre festve. Megtudom, hogy itt celebrálta Apor utolsó szentmiséjét 1945. március 29-én, nagycsütörtökön. Elképzelem, amint nagyapá, Hugó itt térdelt, a családjáért imádkozott, és Apor kezéből átvette az ostyát. Vajon mit hoz a jövő? (...)”