Apor Vilmos vértanuságáról – ahogy nagypapám megélte

„Március 30-án orosz katonák jöttek a Püspökvár pincéjébe, ahol a menekültek félve meghúzták magukat. Ami azután történt, arról sok változat kering. Először úgy mesélem el, ahogyan apám emlékszik Hugó nagyapám beszámolójára: az oroszok asszonyokat követeltek „krumplipucolásra”, ezen a püspök talán joggal »megerőszakolást« értett. Apor, így szól a családi verziónk, kérte a katonákat, hogy jöjjenek vissza később. Akkor kapnak két »önkéntest«.

Két idős apáca késznek mutatkozott rá, de nyilván nem erre vágytak az oroszok, és amikor visszamentek, dühükben rálőttek a püspökre. Egy golyó a hasán találta el. Nem sokra rá, április 2-án belehalt sérüléseibe.

Hogy legyen valami elképzelésem arról, mi is történhetett valójában, elmentem Győrbe. Aport 1997-ben boldoggá avatták, és az alacsony boltozatú pincékben, ahol egykor nagyapám is menedéket talált, ma emlékkiállítás van, amelyet ritkán látogatnak. 

Egy hosszúkás, alacsony kis helyiség, a mennyezete sötétre festve. Megtudom, hogy itt celebrálta Apor utolsó szentmiséjét 1945. március 29-én, nagycsütörtökön. Elképzelem, amint nagyapá, Hugó itt térdelt, a családjáért imádkozott, és Apor kezéből átvette az ostyát. Vajon mit hoz a jövő? (...)”