„Viharos vizeken hazánk” – Századvég-kötet migrációról és járványhelyzetről

Nem könnyed ismeretterjesztő könyv: deklaráltan társadalomtudósoknak, döntés-előkészítőknek és döntéshozóknak szól a Századvég Magyarország 2021 című tanulmánykötete, amelyben hazánk helyét, helyzetét határozzák meg a világban tizenhat tanulmány segítségével, csaknem félezer oldalon. A könyv a kontextus felvázolása mellett gazdasági és társadalmi-politikai, illetve a médiával foglalkozó fejezetekre tagolódik, de nem marad ki belőle értelemszerűen a koronavírus-járvány okozta globális gazdasági válság sem, így

Mert válság ez a javából: a kötet rögtön az első tanulmányban (Fűrész Gábor: Krízisévszázad: a nemzetállamok újrafelfedezése, a gazdaság és a politika transzformációja) azzal a grafikonnal sokkol, amely az Egyesült Államok-beli munkanélküli-ellátásért folyamodók számát mutatja, illetve azzal az elképesztő, példátlan kiugrással, amit a COVID-járvány produkált:

A tanulmány bemutatja a globalizáció jóléti társadalmakra gyakorolt hatásait, nem elhallgatva azokat a negatív tendenciákat, amelyek a munka folyamatos kiszervezése mellett a népesség migrációval történő pótlását jelentik; segít felszámolni a piaci önszabályozás illúzióját és a piac és demokrácia viszonyának újragondolására sarkall.

Volt már hasonló migránsválság

A migráció kapcsán egyébként korántsem maga a jelenség, hanem annak mértéke az, amit elsősorban aggasztónak tartanak a témát több tanulmányban vizsgáló szerzők. Ennek kapcsán kérdésünkre Fűrész Gábor, aki egyébként nem csak az első tanulmány szerzője, de a Századvég Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója is, Eric Kaufmannt citálva leszögezi: a gyors és sokkszerű demográfiai folyamatok jellemzően komoly konfliktusokkal járnak a befogadó országokban,

számuk néhány évtized alatt nőtt ilyen mértékben, és politikai téren is hallatják hangjukat, még olyan tradicionálisan republikánus területeken is, mint Texas – hasonló volt már a századfordulón, akkor az Európából érkező gyors migráció rengette meg a protestáns Amerikát – teszi hozzá.

Kiemeli: a ma aktív brit munkaerő 16 százaléka nem a szigetországban született, a növekvő munkaerő-kínálat pedig számos más tényező mellett rontja a dolgozók alkupozícióját is, ami életszínvonalbeli stagnálást hozott a 21. században, 2008 után pedig a munkanélküliség is berobbant – ehhez hasonló folyamatokkal találkozott az intenzív migráció.

Természetes az igény a migráció lassítására

Persze most is éles ellentéteket hoz felszínre maga a kérdés – fűzi hozzá Barthel-Rúzsa Zsolt, a Századvég Alapítvány ügyvezető elnökhelyettese, aki Donald Trump egykori és Joe Biden jelenlegi elnök kapcsán megjegyzi: az, hogy Biden legalizálja az illegális bevándorlók tízmilliós táborának helyzetét, csak ideiglenesen előny a demokratáknak, a republikánusok idővel korrigálnak. Sokat tud ártani „a migráció lassítása iránti, természetes társadalmi igény politikai tabuvá minősítése”, amit kiegészített egy asszimetrikus multikulturalizmus: az új népesség közösségeinek kultúráját megőrzendőnek, a többségi társadalomét pedig opresszívnek, lebontandónak minősítették.

Hozzáteszi: „Ez történt Európában is. A kulturális diverzitás abszolút értékként fogalmazódik meg,

S ha már globalizmus: közhely, hogy „a tőkének nincs hazája”, de Fűrész hagsúlyozza, hogy volt, amikor volt: 1945 és 1980 között, „a kapitalizmus teljes foglalkoztatottságot priorizáló, háború utáni makrogazdasági rezsimjében” – fogalmaz, amikor „a tőke a nemzeti határok közé volt szorítva”. Ez volt „a piacgazdaság aranykora”, a termelés bővülése bérnövekedésben öltött testet, és középosztályosodás felé vitt az út a hetvenes évekig. Márpedig az ezt felváltó globalista felfogás, s a nemzetek feletti intézmények nem kínálnak megoldást a piacgazdaság ciklikus válságainak megoldására – vallja, 2008-ra utalva, amikor

Az is izgalmas, hogy a migráció kérdése kapcsán – amely hazánkban is politikai kampánytéma volt – Barthel-Rúzsa Zsolt azt emelte ki, hogy a migráció és annak következményei ma már jobban aggasztják a nyugat-európai országok lakosságát, mint a magyarokat. A bevándorlás szigorú szabályozásával, a határok védelmével szinte mindenki egyetért, míg a kötetben Stefkovics Ádám analízise rávilágít, hogy „az unió és benne a brüsszeli technokrácia iránti bizalom hanyatlása mögött két meghatározó tényező áll: a gazdaság és a migráció.” – fogalmaz, példaként bal- és jobboldali rendszerellenes pártok felemelkedését sorolja.

NGO-k, politikai elvárások mentén

Barthel-Rúzsa Zsolt kérdésünkre fontosnak tartja elválasztani a civil szervezeteknél az alulról szerveződő mozgalmakat és a politikai lobbitevékenységet folytató NGO-kat, előbbieket „a demokrácia vitathatatlan és egészséges részeinek”, utóbbiakat „egy új, puha politikai eszközrendszer” részeiként azonosítva, amit a felső egy százalék finanszíroz, s amely cserébe „hatékonyan közvetíti finanszírozói politikai elvárásait”.

A kontextus után hazánk helyzete is fókuszba kerül: a „Hajózás válságok között” című tanulmányban a 2020-as válságot megelőző évtized gazdaságpolitikáját méltatják, leszögezve:

Kérdésünkre Fűrész Gábor kifejti, bár a neoliberális felfogás szerint az államadósság gazdasági válságot okoz, arra inkább stabilizációs eszközként érdemes gondolni, „egy állam pedig akkor van igazán bajban, ha nem saját valutájában adósodik el” – hazánkban ilyen téren is beállt a fordulat 2010-ben, s megszorítások helyett a kedvező gazdasági helyzet építette fokozatosan le az államadósságot – szemben a rendszerváltás vagy a 2008-as válság utáni évekkel. 

Nem elég összeszerelni

Amikor arról érdeklődünk, vajon mikor zárkózhat fel hazánk Nyugat-Európához, kiegészíti azzal: „Magyarországnak a felzárkózáshoz nem lesz elegendő a legvidámabb összeszerelő üzem pozíciója, valójában

A kötetben még több, gazdasági fókuszú tanulmány is olvasható, az egyik a jelenlegi válságból való kilábalás kapcsán arról értekezik, hogy valószínűleg lassabb kilábalás következik; egy másik az energiapolitika kapcsán a külföldi tulajdonarány jelentette problémák megoldásáról szól 2010 után. 

Szó esik továbbá hazai politikai törésvonalakról is, ahol izgalmas megállapítást tesznek a kétpólusú világrend visszatéréséről – azaz implicit módon a centrális erőtér végéről. Ám Fűrész Gábor szerint ez közel sem ennyire egyértelmű; mint mondja, csupán a magyar ellenzéki pártok fragmentáltsága nem szűnt meg, aminek politikai és szociológiai okai is vannak, most pedig átmeneti érdekegyezés lépett fel, értékegyezés aligha.

S végül mi más lehetne érdekesebb, mint a média, s elsősorban a közösségi média működése, tekintettel az elmúlt fél év eseményeire? Főleg

amivel „átlépték azt a határt, amit korábban bárki el tudott volna képzelni”, s az is beszédes, hogy a sok kitiltás miatt végül maguk a mainstream hírforrások helyett az ellenőrizhetetlen hírek kerültek fölénybe ezeken a felületeken. 

Felvetésünkre, hogy mit jelent ez 2022 Magyarországán, Barthel-Rúzsa rávágja:

***

Képeinken Fürész Gábor és Barthel-Rúzsa Zsolt, fotók: Mátrai Dávid.

A könyv, amely a Századvég Alapítvány három évtizedes társadalomtudományi kutatási tapasztalatai alapján készült, a Századvég Riport című sorozata indításának szánják a szerkesztők: Barthel-Rúzsa Zsolt, Fűrész Gábor, Pillók Péter és Stefkovics Ádám. A kötet megvásárolható a Századvég Kiadónál és a könyvesboltokban.