Ha az önök politikai ellenfelei alkalomadtán másképp próbálnának tenni, miből meríthetik ehhez a lendületet?
Valószínűleg bíznak abban a nemzetközi erőtérben, amely ennek a típusú nemzetietlen elitnek korábban is tágabb manőverezési teret biztosított. Gondoljunk Gyurcsány 2004-2006-os miniszterelnökségére, amikor költségvetési manővereikről csak akkor mondta ki az Európai Unió, hogy csalás, amikor már átevickéltek a választáson.
Láthatjuk ma is a baloldal és Brüsszel nem egyszer szemérmetlen összjátékát.
Az is beszédes, mikor Fleck Zoltán azt sürgeti: a baloldal ennél is folyamatosabban, rendszerszerűbben szolgáltasson információkat az állam működéséről az európai képviselőknek és a mögöttük álló szakértőknek. Elképzelhetjük, hogy ezek az információk mennyire lennének objektívek. A régi nótát ismerhetjük fel ebben: nemzetközi segítséggel és nemzetközi profitérdekek mentén képzelik el a kormányzást, gyámság alá vetve Magyarországot. Talán ez is belejátszott, hogy Horn Gyula óta nem volt olyan kormányfőjük, aki egy teljes ciklust ki tudott volna tölteni.
Mi szabhat gátat az esetleges felforgatási kísérletnek?
A büntetőjognak van olyan része, amely az alaptörvény-ellenes tevékenységeket szankcionálja, illetve annak erőszakos megváltoztatásával szemben védi az államot, a társadalmat. Ezért is fogalmazzák meg gyakran ködösítve az elképzeléseiket, tudják, ennél kicsit meredekebb kijelentések esetén már akár a Btk-t is elő lehetne venni velük szemben. Csak törvényes választáson alapuló, megfelelő parlamenti többség birtokában lehet a szóban forgó törvényekhez hozzányúlni. Ez is a jogállam meg a demokrácia lényegéhez tartozik. Ha ezt nem fogadják el, akkor ki se ejtsék ezeket a fogalmakat a szájukon, nem hogy ezeket kérjék számon a kormányon!
Mindeközben Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester az orvosokat és a tanárokat buzdítja sztrájkra. Van erre ön szerint fogadókészség?
Ők, bár nem mondják ki, mégis úgy vélik, választási esélyeik szempontjából a „minél rosszabb, annál jobb” logikáját kell bátran követni. Ha jól megy a gazdaság, ha az emberek egzisztenciája biztosítva van, ha az egészségük nincs eléggé veszélyben, akkor miért akarnának a választópolgárok változtatni? Más volna a helyzet, gondolják, hogy ha nem tudnának bemenni a kórházba, rendelőbe, nem tudnák bevinni a gyerekeket az iskolába. Mert akkor ugye ki a felelős? Persze, hogy a kormány - legalábbis ők arra játszanak, hogy így csapódna le. Csakhogy ez kétélű fegyver, egyáltalán nem biztos, hogy a célzott hatást éri el az elbizonytalanító offenzíva, a rágalmak szórása a túloldalon. De nincsenek illúzióim: ha elmúlik a járvány, biztosan újra megpróbálkoznak a tüntetésekkel – ahogyan parlamenti választási vereségük esetén is. Az álcivil szervezkedés anarchista atyjának, Saul Alinskynak az erőszakos és fondorlatos módszerei már túlontúl beivódtak az ellenzéki pártok gondolkodásmódjába. Ugyanakkor az elmúlt tíz évben azt láthattuk, az effajta kísérletek nem érték el céljukat, bebizonyosodott, az állam normál békeidőben jól tudja kezelni a provokációkat.
Hogyan előznék meg azokat a történéseket, amelyekre az ellenzék célozgat?