Orbán Viktorral tárgyalt az üzbég miniszterelnök-helyettes

A 2000-t követő években volt alkalmam az öt közép-ázsiai országok közül kettőben, Kazahsztánban és Üzbegisztánban közvetlen tapasztalatot szerezni. A Szovjetunióból néhány éve kivált országok lévén a helyzetük nem volt valami rózsás, de ennek ellenére az emberek derűsek és barátságosak voltak, bíztak a jövőben. Ránk magyarokra gazdag, de nem dölyfös, amolyan vér szerinti rokonként tekintettek és még a viszonylag nagy számú, nyugat-európai üzletemberekénél és turistákénál is különb ellátásban volt részünk. Olyan emlékhelyeket is megnézhettünk, amelyeket csak a született üzbégek látogathattak, de ez, pl. a nagyszámú orosz nemzetiségű, de üzbég állampolgárságú lakosoknak tilos volt. Oroszul és angolul szinte mindenki tud kommunikálni, az érettségivel rendelkezők pedig még kulturáltan társalogni is képes. A 33,5 milliós, gyarapodó lakosságú, természeti kincsekben gazdag országról van szó. Velük rokoni viszonyt és gazdasági kapcsolatot kialakítani Magyarország számára nem teher, hanem szellemi és anyagi gyarapodás.