Ez még nem állóháború Ukrajnával

„Josep Borrell uniós főbiztos nemrégiben élesnek mondható kritikát fogalmazott meg a KMKSZ zaktatásával kapcsolatban, ugyanakkor az elmúlt évekből számtalan olyan esetet lehetne elősorolni, amikor sérelem, zaklatás érte a kárpátaljai magyarságot, mégsem reagált az EU. Egyáltalán elvárható Brüsszeltől, hogy kritikát fogalmazzon meg a még csak nem is EU-tag Ukrajnával szemben?

Az EU és Ukrajna között 2014-ben született meg a társulási, majd egy szabadkereskedelmi egyezmény: innentől joggal várhatja el Brüsszel, hogy Kijev az európai uniós elvekkel is összhangban cselekedjen, és nemcsak politikai, gazdasági, hanem a kisebbségeihez fűződő viszony terén is. EP-képviselőként magam is szót emeltem minden alkalommal az Európai Parlamentben, illetve az Európai Bizottság felé is jeleztem, amikor sérelem érte a magyar közösséget, ugyanakkor elmondható, hogy Federica Mogherini 2014–2019 között külügyi főképviselőként rendre semmitmondó, általánosságokat megfogalmazó válaszokat küldött. Josep Borrell – aki 2019-től tölti be a tisztséget – adta nemrégiben az eddigi legtartalmasabb és a legreményteljesebb választ arra vonatkozólag, hogy az Európai Unió napirenden fogja tartani az Ukrajnával való kapcsolatai során a kárpátaljai magyar közösség helyzetének kérdését.

Olyannyira, hogy ez a Társulási Tanács ülésén is napirendre került, és megjelent az elfogadott határozatban is. Az ukrán félnek természetesen nem tetszett az uniós kritika, hogy a kárpátaljai magyarságot érő inzultusokkal az ukrán hatóságoknak foglalkozniuk kell, illetve, hogy fel kell gyorsítaniuk a kisebbségek jogairól szóló törvény megalkotását, amely a Velencei Bizottság ajánlásaiban is megfogalmazódik. Az ukránok mindezidáig húzták az időt a vonatkozó törvény elfogadásával, de most nagyon erőteljes jelzéseket kaptak arra vonatkozóan, hogy nem szabad tovább halogatni a kérdést.

Számítanak ezek az uniós figyelmeztetések, kritikák Ukrajnában?

A Társulási Tanácson elhangzott kritikáknak nem volt kedvező médiavisszhangja Ukrajnában. Az első reakciók az elbagatellizálás irányába mutattak, megpróbálták az ukrán diplomácia sikertörténeteként tálalni az elfogadott határozatot. Néhány nappal később viszont elindultak a támadások, úgy Várhelyi Olivér szomszédságpolitikáért és bővítésért felelős biztos ellen, mint a parlamenti jelentéssel szemben (az EU–Ukrajna Társulási Egyezmény végrehajtásáról szóló jelentés, amelyet a Tanács előtti napon fogadott el az Európai Parlament), amiből egyértelműen látszott, hogy nagyon célba talált a kritika. Fontos megjegyezni, hogy a jelentés kitért a továbbra is virágzó korrupcióra, az oligarcharendszerre, vagy a média helyzetére is. Összességében tehát elmondható: bármennyire is igyekeznek szabadon értelmezni a jelentés tartalmát, az ukrán média figyelemmel kíséri, mit mondanak az Európai Unióban Ukrajnáról.”