Nála is határozottabb volt ugyanakkor Ujhelyi István MSZP-s EP-képviselő, aki szerint „minden olyan jogállamisággal kapcsolatos jogszabály életbe lép, amelyet az elmúlt időszakban kiküzdöttünk a tolvaj rezsimekkel szemben, Orbán ehhez képest legfeljebb jogi relevanciával nem bíró sajtpapírokat tud csak felmutatni eredményként. Partraszállást vizionált, de zátonyra futott.”
Hogy a történtek megítélése kapcsán nem csupán az ellenzék és a kormány van nézetkülönbség, de akár a szocialista párton belül is lehet, azt elsősorban Mesterházy Attila volt pártelnök nyilatkozatából lehetett kiszűrni. Mesterházy az ATV vendége volt hétfőn reggel, és azt magyarázta, hogy a megállapodásnak mindkét fél számára vannak előnyös elemei. Sorolta: a magyar kormányfőnek is kedvezően alakult a történet, hiszen a hivatkozott mechanizmust végül csakis a pénzügyi érdekek sérelmére lehet alkalmazni, ráadásul csak évek múltán, az erről szóló döntést meg lehet támadni az Európai Bíróságon,
továbbá az Európai Tanácsnak is maradt szava a kérdéskörben.
A Momentum politikusai mellett ennél a DK-s Dobrev Klára jóval lelkesebb volt. Közleményében idézte az Európai Bizottság alelnökét, Vera Jourovát is, aki a döntést követően azt mondta: nem számít nagy késlekedésre abban az esetben, ha Magyarország vagy Lengyelország úgy dönt, hogy az uniós bíróság elé viszik a mechanizmust. Márpedig hamar eldőlt, Budapest és Varsó is él a lehetőséggel. A Magyarországot beteg demokráciának tartó biztos arra számít, hogy ez az eljárás gyorsan lezajlik, „itt sokkal inkább hónapokról, mintsem évekről beszélhetünk”.
Érdemes közbevetni: a Sargentini-jelentésről szóló európai parlamenti szavazás szabályosságáról az Európai Bíróság két év alatt csupán egy főtanácsnoki véleményt tudott letenni az asztalra, pedig abban az esetben „csupán” a tartózkodó voksok megítéléséről van szó, nem pedig egy, akár az alapszerződést is érintő új jogi eszközről.